Múlt heti ajánlónkban a hazai vaspályákon ismeretlen áttételes erőátvitelű gőzmozdonyokkal ismerkedtünk meg, ma pedig egy olyan múzeumvasútra látogatunk el, amelynek flottáját teljes egészében ilyen lokomotívok alkotják. További apropó, hogy a USA egyik leghíresebb múzeumvasútja, a 112 éves Cass Scenic Railroad idén ünnepelte 50 éves születésnapját. Hogy is van ez?
Az Allegheny-hegység a vasútbarátok körében talán leginkább az egykor szebb napokat megélt szénbányászatról és a végtelen szénvonatokról ismerős, ám a vidék fakitermelése is komoly vasúthálózat kiépítését követelte meg. A számos erdei vasút egyik volt a Nyugat-Virginia állam Pocahontas megyéjében található Cass város iparasútja, melyet 1901-ben kezdtek építeni. Cass tipikus "céges város" volt, melyet a vörösfenyő-kitermelésben érdekelt West Virginia Spruce Lumber Company hívott életre, és a kor egyik legnagyobb teljesítményű fűrészüzemének adott helyet. Mivel a vörösfenyő a magasabban fekvő területeken gyakori, a vasútépítésen dolgozó bevándorlók igazi hegyi vasutat építettek ki az 1476 méteres Bald Knob csúcsig. A komoly emelkedőkkel tarkított vasút üzeméhez kifejezetten illettek az áttételes gőzmozdonyok, így a Cass körüli erdészeti vasút hamar a Shay-lokomotívok egyik fellegvára lett. Az erdészeti jellegnek megfelelően a különféle mellékvonalak jöttek-mentek a vasúton, a célterület letermelését követően többek között a csúcshoz vezető szakaszt is felszedték 1910-ben. A fűrészüzemet és a vasutat 1942-ben a Mower Lumber Company vette meg, akik csökkenő mértékben, de 1960-ig folytatták a kitermelést.
1960-ban a vasutat egy acélipari cég vásárolta meg, ám nem fakitermelés céljaira - ők csak a vasanyagot akarták kitermelni a halálra ítélt vasútból. Egy Pennsylvania államból származó vasútbarát, Russel Baum kongatta meg a vészharangot, és egy jó politikai kapcsolatokkal rendelkező helyi újságírót győzött meg a vasút fontosságáról. A vasútmentő páros a nyugat-virginiai kormányzat segítségét kérte, hogy a vasutat múzeumvasúttá alakítva állítsanak emléket a vidék ipartörténetének. A sikeres lobbizást követően 1962 júliusában Nyugat-Virginia állam kezelésébe került a vasút, három Shay-gőzössel egyetemben. A második születésnap pedig 1963. június 15-e, ekkor közlekedett ugyanis az első kirándulóvonat az ekkor már Cass Scenic Railroad névre keresztelt múzeumvasúton, egyébként éppen Nyugat-Virginai állam centenáriuma előtt öt nappal. 1977-ben a vasút tulajdonába került Cass városa is, így a Cass Scenic Railroad State Park komplex ipartörténeti múzeumként működve a vidék korabeli életét is bemutatja. Ami a vasútüzemet illeti, mára 18 kilométeren szállítják az utasokat, és egyedülálló módon az áttételes gőzmozdonyok mindhárom fő típusát üzemeltetik - 8 Shay, és egy-egy Climax és Heisler lokomotív tartozik a vasút állagába. (Igaz, a 9-es pályaszámot viselő Climax jelenleg felújítás alatt áll.)
Első ajánlott filmünk az 50 éves évforduló alkalmából készült, és egyik érdekessége, hogy a 4-es pályaszámú Shay oldalán egy röpke átmeneti időszak emlékére festették vissza a régi cégért: a múzeumvasút eredetileg javasolt neve Cass, Greenbrier, Cheat & Bald Knob Scenic Railroad volt.
A második és harmadik rövidfilmen az évente rendezett vasútbarát hétvégék közül a 2012-es elevenedik meg, melyen három Shay-lokomotív volt a főszereplő. Ezek közül a 6-os pályaszámot viselő 160 tonnás lokomotív a legnagyobb létező Shay. A videón jól megfigyelhető, hogy a vasút szédítő emelkedőket küzd le - néhol 11%-os meredekségű a pálya.
Utolsó filmünk egészen más hangulatú vasútüzemet elevenít fel 1997-ből: bár május derekán készült a felvétel, a völgy tavaszi hangulatához képest a hegyekben havazik. A fotóstehervonatos út során készült film a vezérálláson készült felvételek miatt is érdekes.
Magyarics Zoltán
