A „záhonyi fürdős” a magyar vasúti égbolt igazi állócsillaga, a belföldi járatok között minden bizonnyal a „legek” járata. Övé a leghosszabb menettartam, a végtelenbe vesző kocsisor - valamint az állandó és sokszor a végtelenbe vesző késések kétes rekordja is. A MÁV-csoport a jelek szerint képtelen megbirkózni a saját maga szabta feladattal. Tervezési hibák, vagy hálózati szintű impotencia? Ezt a kérdést feszegetjük írásunkban.Az idei évben a balatoni nyári menetrend komoly újdonságokkal szolgált, főleg az északi part vonatkozásában. Az új ütemes menetrendi struktúra és a nyári menetrend tapasztalatainak átfogó elemzésével a későbbiekben fogunk jelentkezni, ugyanis a kép teljességéhez az üzemeltető véleménye is hozzátartozik - ennek beszerzése pedig időt vesz igénybe. (Türelmetlenek ajánljuk a szomszédblog mai kiváló bejegyzését!) Mai cikkünk csak a nyári menetrend egyik kiragadott, ám annál problémásabb szeletével foglalkozik.
A mindenkori Záhony–Keszthely (16809), illetve Záhony–Tapolca (16907) vonatok és ellenirányú párjaik a nyári menetrend utasforgalmi szempontból nagyon is szükséges, üzemviteli szempontból kihívást jelentő, arculati szempontból pedig jó eséllyel rémálomnak számító elemei. Nem akármilyen járatokról beszélünk, a keszthelyi stokk 524 kilométeres utat teljesít, 8 óra 53 perc alatt – persze csak menetrend szerint, ugyanis a gyakorlatban ez bármilyen, 8 óra 53 percnél hosszabb időtartam lehet. Valami ugyanis szinte mindig közbejön, és ahogy 10 évvel ezelőtt, a záhonyi fürdőshőz manapság sem érdemes órát állítani. Az elvi átlagsebesség a bűvös 60 kilométer per órás határt karcolgatja, de a jelek szerint ezt a lécet a rendszeresen zsúfolt, hazai viszonylatban már extrém hosszú szerelvénynek számító, útja jelentős részén faluzós sebesvonattal a MÁV-START, illetve a MÁV-csoport az esetek többségében átugrani nem, csak leverni tudja. Tíz napon keresztül követtük a 16809-est, a menetrendszerűség pedig alig 30%-os volt. Hol lehet a hiba?
Augusztus 22-én szép példáját láthattuk annak, hogy a 16809-es országjáró vonat és 16907-es számon futó tapolcai stokkja „csak úgy”, minden állomáson 1-2 percet begyűjtve is tud a végén háromnegyed órát késni. Se felsővezetékszakadás, se fekvemaradás, se biztosítóberendezési zavar, és mégis...
Az első szembetűnő dolog, amire egy rutinos sajtós élből rá tudna mindent fogni, az a vágányzári menetrendek léte. Idén a 16809-es vonat mind a 100-as vonalon, mind a 30a-n nyakig érintett a vágányzárakban, ráadásul szerencsétlen módon mindkét helyen úgy, hogy a vágányzár helyére már egyébként is késve szokott érkezni. Így tehát igaza lehet a dörzsölt sajtósnak és a kritikus szemlélőnek is: a vágányzár egyszerre oka is, meg nem is a csapnivaló menetrendszerűségnek. Elvileg a vágányzári menetrend azért van, hogy a csökkent kapacitás mellett is reális, tartható tervet adjon a forgalomirányítás kezébe. Sajnos a legjobb vágányzári menetrendet is meg lehet ölni egy állandóan késett vonattal - márpedig a Balaton felé tartó záhonyi fürdős pontosság szempontjából egy operatív alapon közlekedtetett tehervonatnak is beillene.
De miért késik folyton? Talán nem jó a menetrend? Úgy tűnik, vannak bajok vele, ugyanis az érintettek elmondása szerint ennél a vonatnál állandó az állomási túltartózkodás az utasok mennyisége miatt. Rengeteg diákcsoport utazik a Balatonra az alföldi falvakból és kisvárosokból, és az 1-1 perces állomás tartózkodások nem erre vannak kalibrálva – a 16809-es esetében a köztes „egy perces” állomásokon történő túltartózkodás kiegyenlítésére kötelező egy-egy Nyíregyházán, Debrecenben és Szolnokon beiktatott 7-10 perces tartózkodás. Az „eredeti” nyári menetrend ilyen szempontból reális volt a nyíregyházi 11 perc és a szolnoki 10 perc tartózkodással, de az augusztusi vágányzári menetrendet már a papír sem bírta el. Az augusztus 3-tól érvényes vágányzári menetrendben már a papírról is sikít a debreceni 3, illetve a szolnoki 2 perces tartózkodás – ilyen állat márpedig nincs! A napi adatokat elnézve a valóság az, hogy Debrecent 5, Szolnokot 3-4 perc alatt képtelenség megúszni. A 16809 augusztusi menetrendjében a tapolcai stokk leakasztását is magában foglaló székesfehérvári 4 perc tartózkodás is merész húzás, ehhez bizony jó adag szerencse is kell.
Mit lehetne tenni? A válasz nem könnyű, ugyanis a vágányzári menetrendek lehetőségei kikényszerítik a tapolcai és keszthelyi stokk egyesítve közlekedtetését, ami már önmagában problémás járattá teszi a napjainkban már szokatlan méretű szerelvényt. Dogmatikus kötöttségből is bőven van (például: Budapesten minden vonat megáll), de az ütemes menetrend is kikényszeríti azt a szerencsétlen megoldást, hogy a mindig késő 16907-est integrálni kell a 29-es vonal menetrendjébe. Félreértés ne essék, jó és kell az ütemes menetrend - de ha egy vonat van, amely rászolgált az ütemen felüli vonatként kezelésre, az a mindig nyűgös záhonyi fürdős. További megfontolások:
- Még véletlenül sem cibáljuk a 16 kocsis vonatot egy veterán Szilivel, minimum a jó kondiban lévő Gigant, alapesetben viszont TRAXX való a fürdős elé – minden nap. Az idei szezonban egyes napokon Szili jutott a kiadós hosszúságú vonat elé - ez pedig önmagában megágyaz a késésnek.
- Lehetséges megoldás a megállási rend gyökeres felülvizsgálata. Az egyik lényegi kérdés, hogy Szolnok és Székesfehérvár között van-e értelme a vonatot megállítani? Megítélésem szerint nincs, a köztes állomások igényeit más vonatokkal (szegedi fürdős, illetve a Déliből induló vonatok) kellene lefedni, a záhonyi maratonit pedig meghagyni arra, amire valóban való. A megállás nélküli Szolnok–Székesfehérvár szakaszra egy tartalékos, addig összeszedett késések behozására alkalmas menetrend dukálna a vonatnak.
- A menetrendhez kapcsolódik az a megfontolás, hogy az egyébként is meglévő személyvonatok miatt a Záhony–Debrecen szakaszon gyorsvonati megállásokkal közlekedhetne a fürdős, azzal a menetrendi megjegyzéssel, hogy adott nagyságot elérő csoportok esetén rendkívüli megállás kérhető. Ez ugyan többlet átszállást jelent a kisebb falvak utasainak, ám cserében pontos vonattal lehet nekivágni a kritikus, átépítés alatt álló szakasznak a 100-as vonalon.
- Érdemes lenne megfontolni a Balaton felé tartó vonat menetvonalának „eltolását” 1-2 órával későbbre. A megfontolás itt az, hogy a mostani menetrend szerint a 16809-es Szolnok környékén és a 100a vonalon távolsági vonatokkal egyébként is zsúfolt időszakban közlekedik, így ütemen felüli vonatként könnyen szenved el késést. Az eredeti menetrendi koncepció szerint egy szerelvénnyel lehet lebonyolítani a a Záhony–Keszthely és vissza vonatpárt, ez a megfontolás viszont mára értelmét vesztette. (Papíron egy kis trükközéssel még lehetne most is egy szerelvény, de a menetrendszerűség ismeretében istenkísértés lenne.)
- Felmerül a fürdős éjszakai vonatpárként, vagy legalább egyik (a problémásabb) irányban éjszakai vonatként közlekedtetése. Erről tavaly a szomszédblogon is esett már szó. Megítélésem szerint ezzel két fő probléma van. Az egyik, hogy a menettartam egy kiadós szolnoki pihenő nélkül önmagában nem elég hosszú, az utasforgalom pedig nem elég homogén (ti. a köztes állomásokon is van felszálló, nem csak az útvonal kezdeti szakaszán) az éjszakai vonathoz. A másik, hogy a vonat jelentős számban szállít iskoláscsoportokat – a szülők és a tanárok valószínűleg vegyes érzelmekkel viszonyulnának egy éjszakai vonatozáshoz. Ettől függetlenül a nappali vonat tehermentesítésére érdemes lenne megpróbálni egy éjszakai vonatpár beállítását - már csak azért is, mert szerelvény éjszaka bőven adódik, nem kell a szűkös kapacitásból kipréselni még egy vonatot.
Melyik szemüveget tegyem fel?Nem egyszerű a jéghegy csúcsát jelentő záhonyi fürdős helyzetének megítélése. Tegyük fel elsőként a megértő, a MÁV mindenkori nyomorai iránt fogékony lencsét. Így minden egyes késett perc magyarázható: az utas túl lassan vonszolja fel magát a kocsiba, az állam nem vesz gyorsabb és erősebb paripát a vasútnak, a vágányzár nyűgjei befektetések egy szebb jövőbe, a jelzőt pedig nem lehet gyorsabban kezelni, mert ilyen biztosítóberendezésre futja. Ezzel a nézőponttal sok vállveregetést gyűjthetünk be a düledező vasút demoralizált közkatonáitól, és a valóságtól sem vagyunk messze. A baj csak annyi, hogy egy ilyen szemüvegen át nézett vasút a maradék tartását is elveszti, és bár múltja van, értelmes jövője már nincs.
A másik szemüveg az objektív, analitikus. Ebből a szemszögből nézve lesújtó, hogy egy saját pályái, vontató- és vontatott járművei, személyzete és forgalomirányítása felett még mindig egymagában rendelkező cégcsoport képtelen egy vonatpárt a saját maga által írt menetrend szerint, öt egymást követő napon mindkét irányban pontosan - definíció szerint kevesebb mint öt perc késés – leközlekedtetni. (A vizsgált 10 napos periódusban ez egyébként egyszer fordult elő.) Ez súlyos tervezési és/vagy végrehajtási hibákat jelez, illetve szervezeti szintű inkompetenciát vet fel. Egy egészséges vállalatnál ilyen helyzetben már az első szezon fiaskója után válságstábot állítanak fel, és határozott fellépést várnak el minden érintettől annak érdekében, hogy ez még egyszer véletlenül se fordulhasson elő. Vajon a MÁV mit fog tenni jövő nyárig? Vajon a közszolgáltatás megrendelőjének szemét mennyire szúrják az ehhez hasonló tünetek?
Hogy ne csak elmélkedjünk, hanem a gyakorlatot is lássuk, az idei szezon utolsó 10 napján követtük a Záhony–Keszthely/Tapolca vonatpárokat, a lehetőségek szerint dokumentálva a késések alakulását és okait. Az eredmény kettős. A jó (?) hír, hogy a Balatonról Záhony felé a távolsági szegmens orszégos átlagát nem rontja tovább a fürdősvonatok menetrendszerűsége – a 20 vizsgált járatból 8 késett, ez 60%-os menetrendszerűséget jelent. (Az országos adat ebben a szegmensben júliusra 56,45% volt.) A Balaton felé egyesítve közlekedő 16809-es menetrendszerűsége viszont rémes: 10 vonatból 3 érkezett pontosan Keszthelyre.
Az alábbiakban rövid szöveges és képes összefoglalónk következik az augusztus 16-tól 25-ig terjedő napok záhonyi fürdőseiről.
Az alábbiakban rövid szöveges és képes összefoglalónk következik az augusztus 16-tól 25-ig terjedő napok záhonyi fürdőseiről.
Augusztus 16., péntek
Nehezen indult a nap, Kemecsén +20 perc, a késés oka mentőre várás. De vajon akkor a további 50 perc késés oka mi lehet? Székesfehérvárról ugyanis már +69 perccel rajtolt tovább a keszthelyi stokk. Hazafelé már a Balaton partján +15 (16806) és +21 (16906), Szolnokon túl a 16806-nak +25 a csúszás még a szolnoki 25 perces „időkiegyenlítés” után is, melyet végül +10-re sikerül leszorítani Kisvárdáig. Tapolcai testvére kevésbé szerencsés, kerek egy órás csúszással halad a célig. A mérleg: háromból három késett, kettő nagyon sokat.
A késés oka: mentőre várás. Valóban várt 20 percet Kemecsén, de akkor mi lehet a további 49 perc késés oka?
A 25 perces szolnoki tartózkodásnak hála a keszthelyi vonat már szinte pontos, míg a feszes(ebb) menetrenddel bíró tapolcai fürdős masszívan késik
Augusztus 17, szombat
Csak a tipikus néhány perces „szocialista késés” egészen Szolnokig, ott viszont beüt a krach: vélhetően műszaki hiba miatt indulóban már 58 perc a késés. Ezek után nem csoda (?), hogy Fehérvárra már +77-tel érkeznek a kéjutazás résztvevői. A többi már kész mámor, délután a Balaton környékén +42’ (16806) és +83 perc (19806) a menü, késő estére a 16806 +21-re, a 16906 pedig +96-ra javít. Mérleg: háromból három késett, kettő nagyon sokat.
A probléma világos: míg a 16806-os tetemes késést is képes lefaragni, a Tapolcán eleve késve forduló szerelvénnyel operáló 16906-os menetredje csak a mélyebbre süllyedésre jó. Itt már a 100 percet karcolgatta a Tapolca–Záhony intézmény
Augusztus 18., vasárnap
Igazi atomvillanás rögtön az elején! 11 perces késés Székesfehérváron, és Tapolcára illetve Keszthelyre már gyakorlatilag pontos vonatok érkeztek. Hazafelé ismét diadalmenet, Nyíregyházán túl már két pontos vonat szeli a nyírségi tájat – igaz, volt olyan köztes pont, ahol mindkét járat 25 perc körüli késéssel haladt át, de legyünk vajszívűek: háromból három pontos!
Jól nézzék meg, nem gyakori az ilyen kegyelmi pillanat: mindkét irányban pontos a záhonyi fürdős minden alfaja!
Augusztus 19., hétfő
Pontos záhonyi indulást követően a szokásos figura, minden állomáson épp csak egy perccel nő a késés. Nyíregyháza még +15 indulóban, Debrecen +20, majd a vágányzárban még egy huszas, és Szolnok érkezőben meg is van a +40. Kőbányán már belekarcolt a +50-be, Kelenföldön 3 perc helyett 8 perc az állomási tartózkodás, és mire Fehérvárra ér a Kék Szalag állandó birtokosa, össze is jött a kerek egy óra. A késés oka: „vonatforgalom szabályozás” – és milyen igaz! De volt még tovább is, Fehérváron ugyanis az előírt 4 perc helyett háromnegyed órát (!) tartózkodott főhösünk, így a keszthelyi 16809 +100 perccel, a 16907-es +95-tel rajtolt tovább. Innen szép nyerni...Ellenirányban a 16806-os már Balatonszentgyörgyön kapott negyed órát a szemből 25 perc késéssel érkező 15209-es vonattól, bár ebből útközben sikerült ledolgozni. Az igazi problémás darab a 16906-os, mely a szerelvényforduló gyengeségét felszínre hozva újra 57 perc késéssel indult útnak. Estére a keszthelyi vonat 7 percre dolgozta le késését, a tapolcai viszont a Hajdúságban még 70 percet görgetett maga előtt. Háromból kettő késett, mindkettő sokat.
A nem különösebben kirívó 60 perces késésre...
...Fehérváron vélhetően műszaki problémák jóvoltából sikerült még rátenni néhány lapáttal
Nem jó a menetrend? Bizony nem! A 16906-os sorsa gyakran már reggel eldől, mivel a szerelvényforduló nem veszi figyelembe a realitásokat - a szomorú valóság az, hogy Záhonyból pontosan Tapolcára érkező stokkra számítani minimum vakmerőség
Augusztus 20., kedd
Az ünnepnap kiválóan indult, a 16809-es itt-ott néhány perccel megcsúszott, de végül pontosan ért Keszthelyre, míg a tapolcai stokk minimális, 7 perces késsésel. Hazafelé a keszthelyi rész a menetrendbe iktatott 25 perces tartózkodásnak hála Szolnokon túl már nagyjából rendes volt, viszont a tapolcai 16906-os tartotta negyed órás csúszását.
A nemzeti ünnepen a Balaton felé nagyjából rendes volt a záhonyi fürdős mindkét stokkja, hazafelé szokás szerint a tapolcai vonat csúszott meg
Augusztus 21., szerda
Püspökladányig meglepően flottul ment minden, majd egy kis (10 perc körüli) késés a vágányzár miatt, ám Szolnokon beütött a műszaki hiba, indulóban már +34. Székesfehérvárra +41-gyel érkezett a 16809-es, majd viszonylag gyors leakasztás után indult útnak a két stokk – a keszthelyi 45, a tapolcai 56 perc késéssel ért célba. Visszafelé kisebb késéseket ledolgozva Nyíregyházán túl már lényegében mindkét vonat pontosan haladt a cél felé.
Szolnok egy 24 perces tartózkodással adta meg a kezdőlökést, a végére átlagban megvolt az egy óra késés – „business as usual"?
Augusztus 22., csütörtök
Ez a nap tipikus példa arra, hogy a 16809-es pusztán megszokásból is gond nélkül össze tud kaparni 43 perc késést Székesfehérvárig. Az időadatokat elemezve látszik, hogy sehol sem történt semmi kirívó, mégis valahogy összeugrott a fél óra Kőbánya-Kispestig, míg a befutó már +45 a 16809-nek és +48 a 16907-nek. Hazafelé mindkét vonat rendes, bár az eredményhez a keszthelyinek ehhez a vágányzár környékén összeszedett 10 perces csúszást le kellett dolgoznia Záhonyig.Akcióban a szuboptimális munkamorál? A MÁV, mint szervezet időnként egyszerűen kevésnek tűnik a kihíváshoz, amit a záhonyi fürdős leközlekedtetése jelent – különösebb havária nélkül is össze tudnak dobni háromnegyed órát a világjáró vonatnak
Augusztus 23., péntek
20 perc késés Székesfehérvárig, csak úgy. A 16809-es a dél-balatoni szakasz lazább menetrendjének hála rendesen ért Keszthelyre, míg a 16907-nek ez a mutatvány nem sikerült, +27 a vége. Hazafelé kisebb-nagyobb csúszások után a befutó mindkét vonatnak nagyjából pontos. Ez már egy igen jó napnak számít...
A keszthelyi augusztus 23-án behozta lemaradását, a tapolcai viszont a későbbiekben még gyújtött hozzá. A Balaton partján a forgalmi szerencse nagyon is forgandó, mivel többnyire a többi vonat is kisebb-nagyobb késéssel közlekedik
Augusztus 24., szombat
A pénteki nap tükörképének indult, Debrecentől már csak futott az eredmény után a Szili, Fehérvárra a szokásosnak mondható +20 perc hiánytalanul összejött. Innentől viszont ez előző napinál szerencsétlenebb végkifejlet után +44-gyel sikerült Keszthelyig elharcolni a 16809-est – ezúttal viszont a tapolcai stokkra mosolygott rá a szerencse, +5 perc volt a befutó. Hazafelé ismét viszonylag eseménytelen út után érkeztek a vonatok Záhonyba, a keszthelyi vonat menetrendjét szokásos módon a szolnoki tartózkodás „simította ki” - igaz, a vágányzár környékén elszenvedett újabb 10 perc körüli késésből maradt egy kicsi a végállomásig.
A szerencse tényleg forgandó, az előző napi bravúrt ezúttal nem sikerült megismételni: a dél-balatoni vonalon csak gyűlt tovább a késés
Augusztus 25., vasárnap
Debrecenben már meg is volt a negyed órás csúszás, innen már nehéz volt nyerni az év utolsó záhonyi fürdősének. A debreceni tartózkodás 3 perc helyett 8 perc, a szolnoki 2 perc helyett 10 perc, a székesfehérvári pedig 4 perc helyett 7 perc – ez nagyjából tipikusnak mondható, és jól rámutat a feszes vágányzári menetrend hiányosságaira. A keszthelyi befutó végül ismét +41. Hazafelé az egyébként pontos vonatok a 100-as vonal forgalmát kora délután feldúló felsővezetéki üzemzavar utóhatásai miatt (felborult IC- és sebesvonati szerelvényfordulók miatti késések) szenvedtek el 30 perc körüli késést az idei szezon utolsó Keszthely–Záhony és Tapolca–Záhony járatai.
Zárszóként már csak annyit érdemes elmondani, hogy problémás vonatok minden menetrendben előfordulnak, azonban a Záhony–Keszthely járat stabilan problémás darab, és a jelek szerint az illetékesek nem is törik össze magukat túlzottan azért, hogy ez megváltozzon. Vajon miért és meddig?
Magyarics Zoltán
