Az iránytábla egzotikus úticélt hirdet a MÁV egyik GOSA-kocsiján: Aachen. A német-belga határon fekvő állomásra az 1990-es évek elejéig volt közvetlen kocsi, amely Bécsből jobbára a Donau-Kurier nevű nemzetközi gyorsvonattal jutott el a célállomásra. Ennek párja volt a korábbi Wien-Oostende-Express, később a Donauwalzer. Ez utóbbival indulunk most kirándulásra az 1990-es évek közepére.
Egy belga úriember 1996-ban kerekedett fel, hogy Ausztriában vonatozzon egyet. Utazásához kézenfekvő megoldásként az akkor még közlekedő EN 224/EN 225-ös számú vonatpárt, a Donauwalzert választotta. A Bécsből induló vonat nyáron Oostendéig, egyébként Brüsszelig járt. A meglehetősen kihasznált járat 1995 és 2005 között létezett ezen a néven, 2005-re eltűnt a menetrendből, mert az egyre olcsóbbá váló légiközlekedéssel az éjszakai járat nem tudta felvenni a versenyt.
Ezzel a járattal indul az utazásunk. A szerelvénybe 1996-ban még jutott belga Eurofima-kocsi (mégpedig az eredeti festésben!), a mai „divattal” ellentétben volt első osztályú ülőhelyes kocsi a vonatban, a DB AG fekvőhelyes kocsijai pedig a Bundesbahn-időszakot idézve óceánkék-bézs színekben feszítenek – a vonat végén a két fekvőhelyes kocsi mögött pedig az ÖBB „INOX” hálókocsijainak egyike lobog.
Bécs felé menet a vonat Kölnben kapta megy az egykori Wien-Amsterdam-Express maradékát, az amszterdami közvetlen kocsikat (ellenkező irányban Nürnbergben szedték szét a vonatot és egymást blokkra követve, tíz perces különbséggel jutottak el Kölnbe), Nürnbergben pedig leadta a vonat az Amsterdam CS, azaz Centraal Station és Oostende felől Münchenbe tartó közvetlen kocsikat.
A vonat végül reggel 9 óra körül ért Bécsbe, nyomában pedig a Hamburg felől érkező és máig is megmaradt Hans Albers EuroNight kaptatott át a Bécsi Erdőn.
Bécsbe megérkezve pedig a nyüzsgő Westbahnhof mellett a kamerával felszerelt belga utazó megnézte a vonatról az akkor még viszonylag újnak számító klederingi rendezőt, ahol bizony még bőven akadt Ggs sorozatú teherkocsi – ma már ezek szinte teljesen kivesztek az európai teherforgalomból, átadták helyüket az eltolható oldalfalú, levehető tetejű és ki tudja még milyen speciális igényekre szabott járműveknek.
Az esti Westbahnhofon pedig a tolató 1042-es mellett 00:35-nél felfedezhetjük az akkoriban újjáéledt dortmundi éjszakai vonat szerelvényét: a Donau-Kurier nevet viselő járatot akkor már a svájci CityNightLine üzemeltette az impozáns sötétkék hálókocsikkal. A CNL-ek élete azonban ebben a formában nem volt hosszú: a céget a DB AG 2007-ben felvásárolta és beolvasztotta az éjszakai vonatok üzletágába – a CNL jelzés pedig az éjszakai vonatok vonatnem-jelölésében maradt csak meg. Az 57. másodpercnél pedig egy érdekes járművet láthatunk: az első „Modularwagenek”, amelyek a 20-94-es középszám-csoportba tartoznak (e típus a mai Railjet-betétkocsik és a görög IC-kocsik alapjait jelentik), még a megszokottól eltérő festéssel érkeztek az ÖBB-hez.
A tolatási mozgásokat bemutató képsorok kapcsán érdemes megjegyezni azt, hogy jó ideig nem volt villanytartalék a Westbahnhofon. Egy időben csak 2070-esek tolatgattak, a közelmúltban kerültek vissza a 1063-asok a pályaudvarra. A képeken viszont a fiatalabb 1163-as sorozat képviselőjét is felfedezhetjük: manapság ők inkább Közép- és Nyugat-Ausztriában tolató- és könnyű vonali szolgálatot látnak el, honállomásuk pedig Salzburg és Villach.
Miután az autókat is szállító belföldi éjszakai vonatot megrakták, a szerelvény útnak indult és útikalauzunk álomba merült. Másnap reggel Vorarlbergben találjuk magunkat. Itt még nem Talentek, hanem bizony 4020-asok járták a regionális fordákat! A 07:45-től látható 4020 120-as kapcsán érdemes megjegyezni: Innsbruck környékén dolgoztak az utolsó, nem felújított 4020-asok. A képeken látható szerelvény pedig még az eredeti színtervet viseli magán: a kék a maihoz képes világosabb, a fehér alapszín pedig akkor még nem fehér, hanem vajszín volt.
10:55-től a legendás Transalpin kijárása után – a vonatot egy 1044-es tológéppel is megtámogatták – egy igazi csemege érkezik: a két Schlierenwagent is továbbító álló szerelvény elején ugyanis postakocsit láthatunk! A vasúti postaszállítást 2004-ben szüntette meg az Österreichise Post.
Az utazás harmadik részében pedig a még bőven „Taurus-mentes” ÖBB-t élvezhetjük. Belföldi IC-k 1044-esekkel, tehervonatok 1044-essel és 1042-es tológéppel, helyi személyvonat Schlierennel és félpaklis UIC X-mintájú személykocsival. De figyelmet érdemel a 4. perctől látható kalauzkocsi is: a tolatós tehervonatok ilyen járművekkel közlekedtek a közelmúltig, a tolatócsapat és a vonatvezető itt utazott és nem a mozdony vezetőállásán! A képsorokon látható egység egyébként egy ma már csak a múltban létező járműért érkezett: expresszárú-fuvarozás manapság már ismeretlen a magyar és az osztrák vasutakon is. A szóban forgó teherkocsi különlegessége pedig a villamos fűtési vezeték: így személyszállító vonatokba is gond nélkül besorozhatták a járművet. 04:42-től pedig egy újabb csemege érkezik: az 1043-as sorozatú gépek ma már nem az ÖBB állagát gazdagítják. A svéd Rc2-esek testvérei 1971-1974 között épültek az ASEA gyárában és 2001-ben kerültek vissza Svédországba: a tíz mozdonyból megmaradt kilenc gépet az SJ vette meg és ötöt tovább is adott a TÅGAB-nak.
Mindezek után pedig a dél-tiroli korridoron át, San Candido érintésével felkapaszkodunk a Brenner-hágóra, ahol az olaszországi Brenner/Brennero határállomásra és visszatérünk Ausztriába.
Bécsbe megérkezve pedig a nyüzsgő Westbahnhof mellett a kamerával felszerelt belga utazó megnézte a vonatról az akkor még viszonylag újnak számító klederingi rendezőt, ahol bizony még bőven akadt Ggs sorozatú teherkocsi – ma már ezek szinte teljesen kivesztek az európai teherforgalomból, átadták helyüket az eltolható oldalfalú, levehető tetejű és ki tudja még milyen speciális igényekre szabott járműveknek.
Az esti Westbahnhofon pedig a tolató 1042-es mellett 00:35-nél felfedezhetjük az akkoriban újjáéledt dortmundi éjszakai vonat szerelvényét: a Donau-Kurier nevet viselő járatot akkor már a svájci CityNightLine üzemeltette az impozáns sötétkék hálókocsikkal. A CNL-ek élete azonban ebben a formában nem volt hosszú: a céget a DB AG 2007-ben felvásárolta és beolvasztotta az éjszakai vonatok üzletágába – a CNL jelzés pedig az éjszakai vonatok vonatnem-jelölésében maradt csak meg. Az 57. másodpercnél pedig egy érdekes járművet láthatunk: az első „Modularwagenek”, amelyek a 20-94-es középszám-csoportba tartoznak (e típus a mai Railjet-betétkocsik és a görög IC-kocsik alapjait jelentik), még a megszokottól eltérő festéssel érkeztek az ÖBB-hez.
A tolatási mozgásokat bemutató képsorok kapcsán érdemes megjegyezni azt, hogy jó ideig nem volt villanytartalék a Westbahnhofon. Egy időben csak 2070-esek tolatgattak, a közelmúltban kerültek vissza a 1063-asok a pályaudvarra. A képeken viszont a fiatalabb 1163-as sorozat képviselőjét is felfedezhetjük: manapság ők inkább Közép- és Nyugat-Ausztriában tolató- és könnyű vonali szolgálatot látnak el, honállomásuk pedig Salzburg és Villach.
Miután az autókat is szállító belföldi éjszakai vonatot megrakták, a szerelvény útnak indult és útikalauzunk álomba merült. Másnap reggel Vorarlbergben találjuk magunkat. Itt még nem Talentek, hanem bizony 4020-asok járták a regionális fordákat! A 07:45-től látható 4020 120-as kapcsán érdemes megjegyezni: Innsbruck környékén dolgoztak az utolsó, nem felújított 4020-asok. A képeken látható szerelvény pedig még az eredeti színtervet viseli magán: a kék a maihoz képes világosabb, a fehér alapszín pedig akkor még nem fehér, hanem vajszín volt.
10:55-től a legendás Transalpin kijárása után – a vonatot egy 1044-es tológéppel is megtámogatták – egy igazi csemege érkezik: a két Schlierenwagent is továbbító álló szerelvény elején ugyanis postakocsit láthatunk! A vasúti postaszállítást 2004-ben szüntette meg az Österreichise Post.
Az utazás harmadik részében pedig a még bőven „Taurus-mentes” ÖBB-t élvezhetjük. Belföldi IC-k 1044-esekkel, tehervonatok 1044-essel és 1042-es tológéppel, helyi személyvonat Schlierennel és félpaklis UIC X-mintájú személykocsival. De figyelmet érdemel a 4. perctől látható kalauzkocsi is: a tolatós tehervonatok ilyen járművekkel közlekedtek a közelmúltig, a tolatócsapat és a vonatvezető itt utazott és nem a mozdony vezetőállásán! A képsorokon látható egység egyébként egy ma már csak a múltban létező járműért érkezett: expresszárú-fuvarozás manapság már ismeretlen a magyar és az osztrák vasutakon is. A szóban forgó teherkocsi különlegessége pedig a villamos fűtési vezeték: így személyszállító vonatokba is gond nélkül besorozhatták a járművet. 04:42-től pedig egy újabb csemege érkezik: az 1043-as sorozatú gépek ma már nem az ÖBB állagát gazdagítják. A svéd Rc2-esek testvérei 1971-1974 között épültek az ASEA gyárában és 2001-ben kerültek vissza Svédországba: a tíz mozdonyból megmaradt kilenc gépet az SJ vette meg és ötöt tovább is adott a TÅGAB-nak.
Mindezek után pedig a dél-tiroli korridoron át, San Candido érintésével felkapaszkodunk a Brenner-hágóra, ahol az olaszországi Brenner/Brennero határállomásra és visszatérünk Ausztriába.
Halász Péter