Huszonöt évvel ezelőtt állt át a GYSEV a Sopron és Ebenfurth közötti vasúti pályán a villamosvontatású üzemre. A magyar rendszer szerint villamosított vonalon a GYSEV V43-asai voltak sokáig az egyeduralkodó mozdonyok, a hegemóniájukat csak a Sisik tudták kikezdeni és végül a Taurusok vették át a szerepüket. Az évforduló alkalmából ezúttal képes összeállításunkkal idézzük meg a múltat.
A Raaberbahn vonala mindenképpen különleges: az 1988-ban villamosított Sopron–Ebenfurth vasútvonalon a GYSEV az osztrák helyett a magyar felsővezetéki rendszert választotta. Emiatt Ebenfurth állomásán átkapcsolhatóvá tettek több vágányt az osztrák és a magyar rendszer között. Az üzemhez pedig a MÁV-tól vettek át több V43-as sorozatú mozdonyt. A gépeket idővel ellátták az osztrák vonalakra telepített pontszerű vonatbefolyásoló rendszer fedélzeti berendezéseivel is, amelyeket rövid idő után átfestettek előbb kék-sárgára, majd az 1990-es évek közepétől a mai napig jellemző zöld-sárga színekre.
Képes összeállításunkat mivel is kezdhetnénk mással, mint az 1988. május 27-én közlekedett ünnepi különvonattal? Ez a szerelvény volt a villamos üzem hivatalos megnyitó vonata. A képen látható szerelvény élén a V43 331-es pompázik friss GYSEV-festésben. Ez akkoriban még nem volt természetes, hiszen több gépre csak az új pályaszámok és az osztrák üzem miatt mellőzött vörös csillag helyére a GYSEV felirat került
(fotó: Ernst Kabelka, Csanádi Sándor gyűjteményéből)
(fotó: Ernst Kabelka, Csanádi Sándor gyűjteményéből)
Egy ellenpélda: a V43 320-as 1992. június 25-én még a MÁV-os színeket viselte magán. A felvétel Wulkaprodersdorf állomásán készült, amint az egyetlen Bh-ból álló szerelvényével tartott egy rövid pihenőt az 5047 032-es pályaszámú Jenbacher-motorkocsi mellett
(fotó: Rudolf Komarek, Csanádi Sándor gyűjteményéből)
(fotó: Rudolf Komarek, Csanádi Sándor gyűjteményéből)
A vonalon teljes egészében a magyar felsővezetéki rendszert építették ki. Egyedül az oszlopok világosabb színe tér el a MÁV-nál megszokottaktól. Meglehetősen furcsán hat így a müllendorfi alak bejárati jelző. Az alakjelző mellett már ott áll az új fényjelző is, hamarosan új biztosítóberendezést üzemelnek be az állomáson. A felvétel 1995. október 6-án készült
(fotó: Csanádi Sándor)
(fotó: Csanádi Sándor)
A vonalnak jelentős teherforgalma volt és van a mai napig is. A képen éppen a V43 329-es halad a már látott neufeldi bevágásban – nyolc évvel a villamos üzem felvétele után
(fotó: Ernst Kabelka, Csanádi Sándor gyűjteményéből)
(fotó: Ernst Kabelka, Csanádi Sándor gyűjteményéből)
A GYSEV-nek nem csak Szilijei és Bobói voltak, hanem Szergejeket is birtokolt. Az M62 900-as pályaszámcsoportba sorolt gépek közül 1995. április 3-án a 904-es jutott az önürítős teherkocsikból álló tehervonat élére, amelyet előfogatként a V43 329-es segített át a burgenlandi dombokon. A szerelvény éppen Neufeld an der Leitha állomására jár be, ahol egy másik Szergej már várja a szabad jelzést, hogy folytathassa útját Wulkaprodersdorf és Sopron felé
(fotó: Csanádi Sándor)
(fotó: Csanádi Sándor)
Tehervonati csúcsforgalom Neufeld an der Leitha állomásán 1996. február 20-án. A V43 322-es Ebenfurth felől érkezik tehervonata élén, miközben az M44 301-es várja a vágányút felszabadulását. A tolatós tehervonatok a GYSEV vonalán a legutóbbi időkig kalauzkocsival közlekedtek, a tolatócsapat itt kapott helyet, nem a mozdonyon
(fotó: Csanádi Sándor)
(fotó: Csanádi Sándor)
A V43 330-as 1996. július 18-án impozáns hosszúságú tehervonatát húzta át a burgenlandi dombokon. A vonat vége nem is látszik a Müllendorf és Neufeld an der Leitha közötti ívben
(fotó: Csanádi Sándor)
(fotó: Csanádi Sándor)
A vonal személyforgalma nem volt túlságosan jelentős az 1990-es évek elején sem. 1996. július 18-án például a V43 329-es mögé mindössze egy BDh került. A 7912-es számú vonat Sopronból indul éppen Ebenfurth felé
(fotó: Csanádi Sándor)
(fotó: Csanádi Sándor)
Ha éppen nem akadt Bh és/vagy BDh, akkor megtette más is. Erre ékes példa ez az 1990. június 12-én készült felvétel, amelyen a V43 324-es Neufeld an der Leitha állomására érkezik személyvonatával. A szerelvényt a Rába-Balaton motorvonat két elsőosztályú betétkocsija alkotja, amelyek rendszeresen megfordultak az ebenfurthi és a nezsideri vonalon is
(fotó: Ernst Kabelka, Csanádi Sándor gyűjteményéből)
(fotó: Ernst Kabelka, Csanádi Sándor gyűjteményéből)
A V43 322-es Ebenfurthban került lencsevégre 1996. október 13-án. A háttérben látható a soproni személyvonat: egy kék-sárga BDh és egy zöld-sárga Bh jutott a vonatba
(fotó: Csanádi Sándor)
(fotó: Csanádi Sándor)
A V43 332-es 1998. július 31-én különleges szerelvényt kapott: az ebenfurthi személyvonatba a GYSEV két IC-kocsija került be a MÁV egy DWA-gyártású elsőosztályú kocsija mellé. A kép Neufeld an der Leithán készült az Ebenfurth felé tartó 7912-es számú személyvonatról
(fotó: Csanádi Sándor)
(fotó: Csanádi Sándor)
A GYSEV vonalának fontos szerepe van akkor, ha valami miatt a Bécs és Hegyeshalom közötti Ostbahnt le kell zárni. 1994. október 19-én a Münchenből érkező EC 63-as, azaz a Bartól Béla EuroCity is kerülni kényszerült: a képen a GYSEV Szilije indul Ebenfurthból Sopron felé a hosszú, csak MÁV-os személykocsikból álló szerelvény élén
(fotó: Csanádi Sándor)
(fotó: Csanádi Sándor)
Budapest és Zürich között az 1990-es évek közepén nem a Wiener Walzer EN teremtett kapcsolatot, hanem az Zürichsee nevű járat. A vonat érdekessége volt, hogy nem érintette Bécset, hanem Győr, Sopron és Wiener Neustadt érintésével, majd a Westbahn elkerülésével jutott el Innsbruckba, hogy átvágjon az Arlberg-hágón. A Sorpon–Ebenfurth vasútvonal egyetlen nemzetközi gyorsvonata volt ez a járat (a Budapest és Bécs közötti IC-k Wiener Neustadt felé járt). 1996. február 20-án a V43 329-es robogott át Wulkaprodersdorf állomásán a Budapest felé tartó szerelvény élén
(fotó: Csanádi Sándor)
(fotó: Csanádi Sándor)
Halász Péter