Meglehetősen szokatlan egy középperonos villamosmegálló egy olyan város villamoshálózatán, ahol csak egyirányú kocsik járnak. Legalábbis magyar fejjel ezt gondolnánk. Pedig a dolog pofonegyszerű.
Biztosan vannak olvasóink között is olyanok, akik először csodálkoznak, hogy az egyirányú, egyoldali ajtós kocsikkal működő bécsi villamoshálózaton mégis hogyan lehet középperont kialakítani? Ilyen megálló épül ugyanis a stadlaui ipari parknál, a 26-os villamos október 5-én megnyíló vonalán.
A stadlaui ipari parknál épülő megálló a magasvezetésű pályán
A válasz pofonegyszerű: meg kell cserélni a két irány vágányát. A villamosok a megálló előtt „áttérnek” a másik oldalra és így a peront kényelmesen tudják használni a szerelvények. A megálló után pedig visszatérnek a megszokott oldalukra. A vágányok kereszteződését pedig megfelelő biztosítóberendezés védi.
A Wiener Linien döntése nem mellesleg ésszerű: a magasvezetésű, zárt pályán a hagyományos kialakítás esetében sok elemet meg kell duplázni – ami nem kis költség. Gondoljunk csak arra, hogy az esélyegyenlőség biztosításához szükséges liftek beszerzése mennyibe kerül – hát még ha ebből duplán kell vásárolni! Alighanem olcsóbb ez a megoldást – még biztosítóberendezéssel együtt is.
Az új megálló a pályaszinten. Jól látható a vágánykapcsolatokat fedező jelzők egyike
(fotók: Manfred Helmer / Wiener Linien)
(fotók: Manfred Helmer / Wiener Linien)
A megoldás egyébként Európában meglehetősen elterjedt: számos példa van rá Svájcban vagy éppen Németországban. De hazai példával is szolgálhatunk: a Nagykörúton a 4-es és a 6-os villamosok pótlása idején a középperonos megállók egy részét (például a Mechwart ligetet) ugyanilyen szisztéma szerint szolgálják ki a pótlóbuszok. Tehát nem is olyan nagy ördöngösség, igaz?
Halász Péter