Városi vasúti „kitérőnk” soron következő részében az egyes villamostípusok fékberendezéseivel foglalkozunk, az „ezres” kocsiktól egészen a legmodernebb darabokig, merítésünk pedig budapesti és vidéki kocsikat is tartalmaz. Cikkünk két részben jelenik meg, e héten az első részt olvashatják.
Vizsgálódásaink tárgyát tehát ezúttal nem az elméleti fék, hanem az egyes futó típusokban alkalmazott konkrét fékberendezések képezik. Az eddig leírt elméleti tudnivalókat nem ismételjük meg, azokra csak hivatkozunk. A központban természetesen a legnagyobb hazai hálózat (Budapest) járműtípusai állnak, azonban a villamosüzemmel rendelkező hazai nagyvárosok típusait is megemlítjük majd. A járművek bemutatása során a viszonylag sokat futott 1000-es psz.-ú kocsiknál nem megyünk vissza régebbre az időben, mert a régebbi járművek bemutatása a terjedelmi kereteinket szétfeszítené. (Ezekről egyébként a Westinghouse- ill. Böcker-rendszerű fékek kapcsán, érintőlegesen volt már szó.)
Az 1000–1600-as pályaszámú motorkocsik:
- a motorkocsi üzemi fékje Böcker-rendszerű, közvetlen működésű légfék,
- a kocsihoz legfeljebb kettő pótkocsi kapcsolható, melyek ugyancsak a Böcker-fékkel fékezhetők,
- a motorkocsi kiegészítő fékje keresztmezős kapcsolású villamos ellenállásfék,
- a kocsikat a motorok rövidzárjának elvén működő biztonsági fékkel látták el, mely lejtőn történő túl nagy sebességre való gyorsulást akadályozza meg,
- kiegészítő fékként a motorkocsikon sínfék is található (mely hálózatról, valamint villamosfékezés során is táplálható),
- a motorkocsi rögzítőfékje kerekes kézifék,
- az 1600-as pályaszámú (korszerűsített) sorozaton nincs sínfék és biztonsági fék, egyebekben a fékrendszere a hegyipályás üzemre alkalmas többi ezres kocsiéval megegyezik.
Az FVV-eredetű csuklós motorkocsik („Bengáli”):
- üzemi fékje villamos ellenállásfék, mely a hajtott tengelyeket a motorok segítségével, a szabadon futó tengelyeket az azok dobfékjeire ható szolenoidfékkel fékezi,
- a motorkocsi rögzítőfékje a dobfékekre ható ún. Ackley-fék (forgattyús kézifék),
- a kocsi forgalmi viszonyok közötti rögzítésére a villamos ellenállásfék utolsó fokozatán automatikusan működésbe lépő levegős rögzítőfék szolgál,
- a motorkocsi kiegészítő fékje a sínfék (4 db, hálózati táplálású).
A Debrecenből kölcsönkapott FVV-csuklós Budapesten, a Népszínház utcában
Az 1500-as pályaszámú motorkocsik:
- a motorkocsik eredetileg pótkocsi céljára készültek, később kaptak egy ill. kettő vezetőállást,
- a kocsikkal egy darab, szolenoidfékkel ellátott pótkocsi vontatható,
- a motorkocsik üzemi fékje villamos ellenállásfék, rögzítőfékjük forgattyús kézifék,
- a korszerűsített kocsik egy részén levegős rögzítőfék is található,
- a kocsikon 2+2 db, hálózati táplálású sínfék is van.
Az 1900–2000-es pályaszámú ikresített kocsik:
- ezek a – vonalon nem bontható módon – összekapcsolt kocsik üzemi fékként Böcker-fékkel voltak felszerelve, a kiegészítő fékjük villamos ellenállásfék,
- rögzíteni kerekes kézifékkel lehetett őket, és villamos biztonsági féket is kaptak.
Az UV-típusú motor- és EP, FP sorozatú pótkocsik:
- a motorkocsik üzemi fékje villamos ellenállásfék (az első típus, ahol az üzemi légfék teljesen elmaradt, ez később csak a rögzítőfék szerepét töltötte be), pótkocsis üzem esetén a villamosfék áramköréből (csatláson keresztül) táplálható a pótkocsik szolenoidfékje,
- a rögzítőfék emeltyűs kézifék (dobfékekre hat), azonban forgalmi viszonyok között a kézifék rudazatára ható levegős fékberendezés tölti be ezt a szerepet (iker üzemben is),
- a kilencvenes évektől elkezdték a kocsikat RET-fékkel is felszerelni, az ilyen módon feleslegessé váló kézifék kiszerelésével egyidejűleg,
- a fékhengerek működésén is változtattak, ezek alaphelyzetben egy rugó hatására féken voltak, menet közben pedig a sűrített levegő ellentartott az oldás érdekében (a levegős hálózat nyomását emiatt emelni kellett),
- kiegészítő fékként a 24 V-os akkumulátoros táplálású sínfék használatos, mely a sínfékfogantyú meghúzásával, szakadás észlelése esetén (szakadáskapcsolón keresztül), ill. villamosfék-zavarok esetén is letapad,
- a pótkocsik rögzítésére kerekes kézifék szolgál, az üzemi fékezést szolenoid- vagy légfékhenger (Böcker-fék esetén) teszi lehetővé.
Hármas UV-szerelvény a 2013 tavaszi szezonnyitó villamosozáson. A vonat a Haller utcából fordul be a Mester utcába
A GANZ-csuklós motorkocsik (alapváltozatuk, altípusaik, korszerűsített kocsik):
- a csuklós motorkocsikon levegős hálózat nincs, valamennyi fékberendezés villamos működtetésű,
- üzemi fékként villamos ellenállásfék használatos, mely a hajtott tengelyeket a motorok, a szabadon futó tengelyeket szolenoidfék ill. tárcsafékek segítségével fékezi,
- a kocsik rögzítése az automatikusan működésbe lépő, rugoerőtárolós fékkel történik,
- a rögzítőfék nyomógomb segítségével erősíthető (azonban még így sem kifejezetten alkalmas a helyipályán történő állvatartásra), ekkor a szolenoidok nagyobb feszültséget kapnak és a tárcsás fékek is működésbe lépnek (az akkumulátorról),
- a kocsikon 8 db sínfék is található,
- a vezetőállásról és az utastérből is működtethető a pótvészfék, melynek használatával a dob- és tárcsafékek szolenoidjai, valamint a sínfékek is működésbe lépnek (a túlfékezés elkerülésére azonban a villamosfék áramköre ilyenkor automatikusan megszakad),
- a kocsik üzemen kívül emeltyűs kézifékkel rögzíthetők voltak, azonban a kéziféket kiszerelték, mert a RET-fék azt szükségtelenné tette (a kézifék megmaradt karja ma a RET-fék kényszeroldására szolgál),
- a KCSV7(a) jelzésű, korszerűsített típus visszatápláló fékezésre is alkalmas.
A Nagykörút sokáig volt a csatolt Ganz-csuklósok birodalma. A képen 2004. április 4-én a Nyugati pályaudvartól indul egy szerelvény
(fotók: Halász Péter)
(fotók: Halász Péter)
Nánási Zoltán
Sorozatunk további részei ide kattintva olvashatók.