Hegyi vasút van az Óhazában is bőséggel, sőt Svájcban spirálalagutak és igazán terepasztalszerű hegyipályák is adódnak. Ami viszont a tehervonatok maximális hossza (általában 750 méter) miatt Európában lehetetlen, az Egyesült Államokban még előfordulhat: egyes helyeken a vonatok saját maguk felett is áthaladva tekeregnek az USA hegyvidékein. Mai ajánlónkban a legismertebb ilyen helyszínen, a kaliforniai Tehachapi-hágón készült filmekből szemezgetünk.
A Kalifornia államban fekvő Tehachapi Pass egy 1200 méteres magasságban fekvő hágó a hasonló nevű hegyvonulaton, és a legalacsonyabban fekvő átjárót jelenti a San Joaquin völgy, illetve a dél-kaliforniai Mojave sivatag, ezen túl pedig Los Angeles és környéke felé. A természetes átjárót már a környéken élő indiánok is fontos kereskedelmi útvonalként tartották számon, és a telepesek érkezésével tovább nőtt a hágó szerepe. A vasút 1874-ben ért ide, a Southern Pacific vasúttársaságnak a Sziklás-hegység nyugati oldalára tervezett észak-déli fővonala képében. Kalifornia északi (San Francisco, Sacramento, és a Napa-völgy) illetve déli végeinek (Los Angeles, San Diego) összekötésére a legegyszerűbb megoldásnak a viszonylag keskeny Tehachapi-hegyvonulat legyőzése tűnt, ugyanis a Csendes-Óceán partján észak felé induló vonalnak útközben több hegyvonulaton kellett volna átkelnie, míg a Tehachapi-hágón túl már a San Joaquin folyó völgyében haladhatott tovább a vonal. A hágón 1874-1876 között épült meg a vasút, a cél a 2%-os irányadó lejtésű pálya volt - ennek elérése érdekében volt szükség a később ikonikus fotóhellyé vált hurokra.
A XX. század során az útvonal mindvégig fontos, sőt kritikus része volt az Egyesült Államok vasúthálózatának, és a teherforgalom mellett komoly személyforgalmat is bonyolított - a Southern Pacific legendás "Daylight" expresszvonatai közül sok haladt át a hágón. Bár a Southern Pacific Railroad-ot 1996-ban megvette a Union Pacific, a vonal szerepe nem csökkent, sőt! A tulajdonos ugyan a Union Pacific, ám meglepő módon a legnagyobb rivális, az USA második legnagyobb vasútja, a BNSF is rendelkezik használati jogokkal. A történet már önmagában érdekes, ugyanis a pályahasználat jogát a még a Southern Pacific adta meg a BNSF elődjének, az Atchison, Topeka and Santa Fe vasúttársaságnak, méghozzá pusztán azért, hogy utóbbi el tudja érni a törzshálózatától egyébként elvágott szerzeményét, a helyiérdekű San Francisco and San Joaquin Valley Railroad-ot. A jogi útvesztők és a UP illetve BNSF mai állapotához vezető úton hozott különféle versenyhatósági feltételek odáig vezettek, hogy a máshol késhegyre menő harcot folytató két nagy nyugati vasút itt kénytelen megosztozni a rettentően szűkös pályakapacitáson. Amely kapacitás egyébként annyira szűkös, hogy lényegében lehetetlenné teszi a személyszállító Amtrak számára az érdemleges szolgáltatást Kalifornia északi és déli része között. A történet folytatása talán a lassan körvonalazódó nagysebességű vonal lehet, mely feloldaná Kalifornia két felének vasúti kettéosztottságát. Akárhogyan is lesz, a Tehachapi Loop földrajzi adottságokon túl az itt közlekedő, több kilométeres hosszúságot elérő tehervonatok miatt is minden bizonnyal a világ lenyűgöző vasúti alkotásai között marad.
Első három videónkban a hurok és a környező szakaszok forgalmába nyerünk betekintést. Az első filmben a UP vegyes tehervonata kapaszkodik a hurokban felfelé, a másodikban pedig egy intermodális szerelvény ereszkedik lefelé ugyanitt, a harmadik filmben pedig egy vonatkeresztet is sikerült megörökíteni a hurok közelében. A forgalomirányítás egészen más kihívásokkal néz szembe itt, mint Európában: a lassan mozgó, ám óriási vonatok miatt egész napos sakkjátszma a forgalom zökkenőmentes lebonyolítása, egy-egy elakadt vonat pedig komoly felfordulást tud okozni.
Első három videónkban a hurok és a környező szakaszok forgalmába nyerünk betekintést. Az első filmben a UP vegyes tehervonata kapaszkodik a hurokban felfelé, a másodikban pedig egy intermodális szerelvény ereszkedik lefelé ugyanitt, a harmadik filmben pedig egy vonatkeresztet is sikerült megörökíteni a hurok közelében. A forgalomirányítás egészen más kihívásokkal néz szembe itt, mint Európában: a lassan mozgó, ám óriási vonatok miatt egész napos sakkjátszma a forgalom zökkenőmentes lebonyolítása, egy-egy elakadt vonat pedig komoly felfordulást tud okozni.
Az Amtrak Los Angeles–Seattle viszonylatú Coast Starlight expresszvonata alapesetben nem a Tehachapi-hágón keresztül közlekedik, de ha az eredeti útvonalának egyvágányos pályáját karbantartási munkák miatt a forgalomból kizárják, az egyetlen lehetséges kerülőút erre vezet. Ennek megfelelően ha nem is gyakran, de időnként előfordul a környék egyetlen ablakos vonata is a híres útvonalon - többek között az alábbi videón követhetjük az expresszvonat útját a hágón át.
Utolsó videónk csak hossza miatt került az ajánló végére, egyébiránt figyelemreméltó darab. A Tehachapi-hágó környéki vonalakat bemutató film sok részlete hajnali vagy éjszakai fényviszonyok mellett készült, kiváló képsor.
Magyarics Zoltán