Már nem sokkal a huszadik század fordulója után szóba került, hogy a Woltersdorf és Rahnsdorf között vasúti forgalom induljon meg. Rahnsodorfban ugyanis átszállási kapcsolatot lehetett így létesíteni a berlini elővárosi vonatokra, a mai S-Bahn hálózat elődjéhez. Azonban 1913. május 17-ig várni kellett a villamosvonal megnyitására. A vonal forgalmának ellátásához négy motorkocsit és hat mellékkocsit vásároltak. Érdekesség, hogy 1917-től a háború végéig a 25-ös és a 26-os pályaszámú pótkocsikat Spandauban, Berlin nyugati elővárosában használták havi 100 márka bérleti díj fejében.
Az 1-es pályaszámú kocsi a zsilipnél lévő végállomáson valamikor az 1920-as években
A vonal meghosszabbítására már 1919-ben készültek, a legnagyobb ívű elképzelés azonban 1929-ből datálódik: ekkor erdei gyorsvasútként szerették volna átépíteni és meghosszabbítani a vonalat a keleti végponttól, Schleuse (zsilip) megállótól Erkner felé (az S3 végállomása), azonban financiális és műszaki okok miatt – a többi tervhez hasonlóan – fiókba került ez is.
A vonal végül a mai napig az eredeti nyomvonalon és hosszon halad, mindössze néhány apró változtatás történt időközben.
Találkozó a kocsiszínhez közeli Thälmannplatz kitérőjében az 1970-es években
1925-ben megépítették a kocsiszínbe vezető vágányból Rahnsdorf felé kiágazó összekötő vágányt, így mindkét irányból kényelmesen meg lehetett közelíteni a járműtelepet. A tavalyi nyáron pedig a Berliner Platzon építettek még egy kitérőt, így a csúcsidőszakban sűrűbb járatkövetést tudnak biztosítani.
A járműállományban és az üzemvitelben is történtek változások az elmúlt évtizedekben. 1944-ben érkezett meg az első háborús villamoskocsi, mely a 7-es számot kapta.
A 7-es pályaszámú „Kriegsstraßenbahn” motorkocsi ugyancsak a zsilipnél lévő végállomáson már az 1970-es években
A második világháború után 1945. júliusában indult meg a forgalom a Woltersdorfer Strassenbahn vonalán. 1949-ben államosították a villamosvasutat, 1952-ben pedig községi, majd járási kezelésbe került. 1963-tól a közeli Schöneiche-i villamost üzemeltető vállalattal került összevonásra.
Időközben új villamoskocsik kerültek a céghez. 1962-ben érkeztek a LOWA és a Reichsbahnausbesserungswerk (RAW) Schöneweide által felújított és átépített motorkocsik, melyek a 10-15 közötti pályaszámokat kapták. 1969-ben három-három KSW mellékkocsit vett át a társaság Strausbergtől és Magdeburg villamosvasúti üzemétől. 1974-ben érkezett meg a Berlinből használtan vásárolt 2II pályaszámú üzemi motorkocsi.
A 4-es pályaszámú kocsi az 1970-es években a rahnsdorfi végállomáson két pótkocsi társaságában
1977-ben jelentek meg a Gothawagenek Woltersdorfban. Három T57-es, négy B57-es motor- illetve mellékkocsi, illetve egy BZ70-es mellékkocsi érkezett Schwerinből. 1978-ban kapta meg Woltersdorf a magdeburgi üzemből származó két motorkocsit és egy mellékkocsit. 1979-ben a berlini BVG-től is kapott az üzem egy TZ69-es sorozatú motorkocsit. Ekkortól váltak feleslegssé a KSW mellékkocsik, így azokat üzemen kívül tudták helyezni.
1986-ban Drezdából egy újabb T57-es sorozatú Gothawagen érkezett, így a 39-es pályaszámú „Reko-Wagen” átadásra került a Strausberger Eisenbahn számára. Ekkortól a woltersdorfi üzem típus homogén üzemnek tekinthető.
1988-ban, a vasút 75. születésnapjára a főműhelyben újjáépítették a 2-es pályaszámú motorkocsit, mely azóta is a nosztalgiaüzemben vesz részt.
A 14-es pályaszámú motorkocsi két pótkocsival kapaszkodik fel a templom melletti emelkedőn Rahnsdorf felé menet
(az archív képek forrása a Woltersdorfer Straßenbahn GmbH gyűjteménye)
(az archív képek forrása a Woltersdorfer Straßenbahn GmbH gyűjteménye)
A vasút 1990-től Berlin-Brandenburg tartomány tarifaközösségének tagja. 1991 óta pedig – több kitérő után – ismét Woltersdorf község és Fürstenwalde járás a társaság tulajdonosa.
1992-ben bevezették a rádiós forgalomirányítást, 1995-ben pedig több Gothawagent korszerűsítettek és felújították a járműtelepet is.
A vasút 80. születésnapjára a 24-es mellékkocsit építették újjá közel három év alatt. A 22-es számú KSW mellékkocsi pedig 1996 óta közlekedik ismét nosztalgia-szerelvényként a 7-es motorkocsi mögött.
A huszadik század végén hozzáláttak a vágány- és felsővezeték-hálózat teljes rekonstrukciójához, melyet a 2006 őszén a Schleuse végállomáson újjáépített megálló és kitérő átadásával zártak le.
A mindössze 20 főt foglalkoztató villamosüzem a rendszerváltás óta az önellátásra rendezkedett be. A Thälmannplatz melletti kocsiszínben működik a műhely is, ahol szinte minden munkát el tudnak végezni a járművek teljes felújítását is beleértve.
Napjainkban a forgalmat a felújított Gothawagenekkel látják el. A kocsik általában szólóban közlekednek, ritkán viszik magukkal valamelyik pótkocsit
(fotó: Halász Péter)
(fotó: Halász Péter)
A 87-es számot viselő villamosvonal járatai hétköznap és hétvégén 20 percenként közlekednek a vonal teljes hosszán. Ezen felül munkanapokon csúcsidőben a vonal felénél található Berliner Platz megállótól Rahnsdorfig, az S-Bahn megállóig betétjáratok közlekednek E jelzéssel, így ezen a szakaszon 10 perces járatsűrűség adódik.
A villamosok jellemzően szólóban közlekednek, pótkocsit, csak hétköznap, csúcsidőben továbbítanak a menetrend szerinti járatok Rahnsdorf és a kocsiszíni megálló, Thälmannplatz között. A napi forgalom ellátásához három, csúcsidőszakban négy vonat szükséges. A vonal a berlini tarifaközösség C zónájában van, így arra érvénes VBB menetjeggyel vagy a vezetőnél vásárolt helyi menetjeggyel kell rendelkeznünk az utazáshoz.
Halász Péter
