2013. 04. 20.

A múzeumállomás: Wien Penzing

A forgalmas, plázával egybeépített, nyüzsgő bécsi Westbahnhof szomszédságában találhatunk egy csendes, hangulatos szolgálati helyet, ahol kicsit mintha megállt volna az idő. Penzingben járunk, a bécsi előváros komoly átmenő forgalmat bonyolító, ám mégis csendes állomásán. Sőt, fotóhelynek sem utolsó a bécsi viszonylatban szinte múzeumnak számító állomás, illetve a közelében lévő tárolóvágányok.


Százötventöt esztendővel ezelőtt, 1858-ban nyitották meg a közönség előtt az Erzsébet császárné vasút, a mai Westbahn pályájával egyetemben a Penzing városrészben található állomást. A csendes kis elővárosi állomás egészen 1918-ig nagyon fontos szerepet kapott: innen indult a legtöbbször az uralkodó különvonata, hiszen közel esik ide a schönbrunni kastély. Érdekes módon az állomás egészen a szélén helyezkedik el Bécs 14. kerületének, melyről a nevét kapta. Ennek természetesen megvan a maga oka: a schönbrunni kastély látképét megörökítő korabeli festményeken jól látszik, hogy a mai 14. kerület jelentős részének helyén a vasút építésekor még erdő volt, és az állomás a kerület akkori kiterjedésében központi helyet foglalt el.

Mára a királyi utazások mellett az itt vonatra szálló közönséges földi halandók száma is megcsappant, nem kis részben a város terjeszkedése miatt. Az állomás ma a városon belüli fő közlekedési utaktól távolabb fekszik, és ennek megfelelően tömegközlekedési kapcsolatai meglehetősen szegényesek: az állomás előtti tér kihalt, a legközelebbi buszjárat, az 51A is pár száz méternyire, a Cumberlanstraße és az Einwanggasse sarkán áll meg. Az aluljárón át megközelíthető északi oldalon is az állomástól egy utcányira, a Linzer Straßén jár az 52-es villamos. Ami az utasforgalmat illeti, a Vorortelinie járatai stabil utazóközönséggel rendelkeznek, míg a Westbahn itt megálló járatai elsősorban munkanap csúcsidőben tartanak számot az utazóközönség érdeklődésére, a közelben dolgozó ingázók veszik igénybe az állomás szolgáltatásait.

Penzing felvételi épülete a harmadik és a negyedik vágány peronjáról nézve. Az állomáson megálló vonatok döntő többsége szóló Talent az S45-ös és az S50-es gyorsvasúti viszonylaton, de a 2012/2013-as menetrendi évtől a St. Pöltenbe tartó Regionalzugok is megállnak itt

Az S50-es viszonylaton közlekedő Talent jár ki Hütteldorf felé a harmadik vágányról. Érdekes kontrasztot alkot a modern jelzőhíd és a kép jobb szélén látható míves lámpaoszlop. Bal szélen látható a magánvasutak gépeinek hétvégi táborhelye, ahol az LTE 2150-es sorozatú mzodonyai (itt éppen a 901-es) is gyakori vendégnek számítanak, sőt ezúttal azonban nagyobb testvére, a 2170 001-es is lencsevégre került


Penzing egy igazi múzeum, Bécs környékén már ritka látvány a lapozós kijelző. Itt sem kezelik már őket: a 3. vágányon a „Vonatok St. Pölten irányába” felirat díszeleg állandó jelleggel, míg a 4. vágány rögzített funkciójának megfelelően ott sem szorulnak túl gyakori lapozásra a berendezések

Ez sem gyakori utastájékoztatási megoldás: a 3-4. vágányok peronján az előbb látott, rögzített tartalmú lapozós kijlezőket a rendkívüli eseményekre figyelmeztető tábla egészíti ki. A sárga villogóval felszerelt táblákat szökőévente használják, ezúttal éppen a januári balesetet követően üzemleték be

A perontetőt tartó fa oszlopok is egy régebbi kor hírnökei. Mindeközben a Westbahnon ICE-k, Railjetek és más nemzetközi vonatok szaladnak át – de Penzingben valóban megállt az idő

Kilátás Hütteldorf felé az 5. vágány peronjáról. A jobb oldalon látható 0.0 felirat a Vorortelinie kezdőpontját jelzi

Vonatra várva... Az állomás forgalma minimális, valószínűleg ez a legkihaltabb bécsi vasútállomás, a városi tömegközlekedési kapcsolatok gyér voltának is betudhatóan. Kifejezetten ritka látvány az olyan utas, aki a közeli Westbahnhof felé tart. A távolban látható vágányerdő a kocsitároló, ahol rendszeresen pihennek a Railjet szerelvények két szolgálat között

Igazi „ittfelejtett” elem a kidolgozott korlát és a foghíjasan „csempézett” peron. A jobb oldalon a Westbahnhof felé vezető vágányok láthatóak, míg a bal oldali sínpárok a Hütteldorf–Handelskai közötti Vorortelinie Ottakring felé vezető vágányai

Megérkezett a vonat: a Westbahnon Magyarországhoz hasonlóan jobb járat van, így a 2. vágány a Westbahnhof felé tartó átmenő fővágány, melyet ezzel a magasnak éppen nem nevezhető peronnal láttak el. Igaz, utasvédelemről ritkán kell gondoskodni, az első vágányt ritkán, és akkor is főleg tolatási mozgásokra használják.

Régi alakjelzők és régi ÖBB- és S-Bahn logó jelzi az állomás bejáratát az aluljáró déli feljárójánál, a Diesterweggasse felé nézve

A 4. vágány állandó vendégei a Hütteldorfból a Handelskai felé tartó S45-ös viszonylaton közlekedő szerelvények

Szűk ívben válnak el a Westbahntól és fordulnak észak felé a Vorortelinie vágányai. Ez elvileg - már csak a menetrendben meghirdetett alacsonypadló okán is - a Talentek birodalma...

... ám gyakran betévednek ide a Franz-Josefs-Bahnon dolgozó új köntöst viselő 4020-as motorvonatai is. Néha hagyományos, kék-fehér 4020-as is kerül ide Floridsdorf flottájából, de az már valódi ritkaság

Az 5. vágányt a Handelskai felől érkező S45-ösök birodalma az állomási technológia szerint. Figyelmet érdemel a 4. vágány peronteteje alatt a kijárati jelző is: sajátos elhelyezés, de másképpen nehéz lett volna megoldani

Az állomás viszont a csekély utasforgalom ellenére komoly vasúti forgalmat bonyolít le: a Westbahnhofra tartó valamennyi vonat áthalad itt, innen ágazik ki a Bécs belvárosát északnyugat felől megkerülő Vorortelinie, dél felé pedig a budapesti vonatok által is használt Verbindungsbahn. Sőt, az állomás végpontjánál kezdődik a Railjet-vonatok tárolására is szolgáló vágánycsoport. Itt számos érdekes állandó vendég lelhető fel, például egykori 4030-as motorvonat betétkocsijai, kiégett első osztályú fülkés kocsik, özönvíz előtti tartálykocsik, vagy éppen az hamvába holt „autószállítás a Railjet-en” című projekt kísérleti kocsija. A naponta cserélődő állomány is jelentős, például itt lelhetünk rá napközben a Chopin EuroNight Bécs–Moszkva és Bécs–Minszk hálókocsijaira, a lengyel vasút járműveivel egyetemben.
Az egyébként csendes állomáson sok tolatásnak is szemtanúi lehetünk, és a felvételi épület oldalában végződő csonkavágány különféle magánvasutak mozdonyainak hétvégi pihenőhelye – az Adria Transport EuroSprintereitől egészen a Railprofi veterán csatalováig. Bár a fő teherforgalmi útvonalaktól távolabb esik Penzing, azért előfordul itt is néha tehervonat: a Duna menti kikötőt és konténerterminált kiszolgáló Donauuferbahn egyik lehetséges megközelítése útvonala nyugat felől a Vorortelinie-n keresztül vezet. Ezt az irányt kevés tehervonat használja, de vannak stabil darabok – 22 óra körül például szinte minden munkanap felveri a város csendjét egy konténervonat.

Az állomásnak, és az éppen szolgálatban lévő forgalmi szolgálattevőnek címlapokra sikerült kerülnie idén január 21-én, amikor két Talent ütközött frontálisan a végponti váltókörzettől néhány száz méterre. A csendes hétköznapokban viszont a vasútbarátoknak megbízható fotóhelyül szolgál az állomás, ahol számos kép készült cikkeink illusztrációjához is – sívilágbajnokságot reklámozó Railjettől az Aranycsapat-mozdonyon át az egyszerű adventi mentesítővonatokig Penzing mindig kéznél van.

A második vágány alacsony peronja miatt kiváló fotóhely télen: itt éppen a hosszú útjának utolsó métereit taposó, Hamburg felől érkező Hans Albers EuroNight rongyol át Penzingen, látványos hófelhőt kavarva. A vonat nem mellesleg a Westbahnon utolsóként DB-s mozdonnyal közlekedő járat volt a Railjetek bevezetése utáni menetrendi évben

Az örök klasszikus Dacia-expressz fotózására is kiválóan alkalmas volt Penzing, ugyanis az akkor még igen hosszú szerelvény itt mindig kígyózott egyet a kitérőkön. Mára az ÖBB és a MÁV-Start is kiszállt a vonatból, így kevésbé izgalmas fotótéma a szezonális Dacia-utánérzés

Railjet viszont van unásig, és mivel a Verbindungsbahn felé vezető szakasz egyvágányos, a kis késésben lévő, Budapest felé tartó Railjet néha várakozni kényszerül Magyarország felől érkező ellenvonatára a penzingi állomás kijárati jelzője előtt. Egy ilyen szerencsés pillanat került lencsevégre tavaly augusztusban

A kitérőbe járó Railjet-ek kiválóan fotózhatók a közeli felüljáróhoz vezető emelkedőről is

Az első vágányon a Dacia és a budapesti Railjet-ek alkalmi feltűnése mellett a fő forgalmat a kocsitárolóra igyekvő és onnan visszajövő szerelvények alkotják. Itt éppen egy nyugat felé tartó ÖIC szerelvényét állítja be a Hektor a tárolóról a Westbahnhofra egy decemberi reggelen

A felvételi épület melletti csonkavágányon rendszeres vendégnek számító LTE korábban látott 2170 001-es, „Johanna” névre keresztelt gépe szívesen áll modellt a téli Penzingben is

Ha pedig már LTE, akad néha Herkules is Penzingben leparkolva

Néha egészen komoly mozdonyparádé jön össze a magánvasúti csonkában: idén január 20-án a sort a GKB állagába sorolt Adria Transportos Herkules nyitotta...

... mögötte az MRCE Dispolok fekete BosporusSprinterje pihent, majd...

... a szendvics másik végén a GKB „Tamara” névre keresztelt Europrintere került elő, sőt, a Railprofi 1141-ese is megbújt a sor végén

A végponti váltókörzeten túl kezdődik a hatalmas kocsitároló. Ezen a 2009-ben készült felvételen csak két Railjet mutatkozik, azóta gyakran látni itt több szerelvényt is bevetésre várva

A tárolón gép nélkül hagyott Railjet-szerelvények energiaellátását erre a célra befogott 1142-es gépekkel biztosítják. Ezek többnyire a tároló nyugati végében vannak eldugva a fotósok szeme elől, ám néha Penzing kijárati jelzőinek közelében lévő csonkavágányon várakoznak – képünkön az éppen kirendelt 683-as gép napozik itt

A tárolón sokféle, éppen munka nélkül maradt jármű feltűnik, az állandó bútordarabok mellett. Idén márciusban például az egyik holland vasútnak kölcsönadott IC-kocsi került ide visszatérése után

Állandó vendég a Chopin EuroNight szerelvénye is, mely napközbeni pihenőjét tölti a penzingi tárolón – általában a szélső vágányokon, hogy a pihenőről visszaérkező hálókocsikísérők könnyen megközelíthessék

Az ÖBB tíz veterán INOX-hálókocsijából (melyet korábban képriportban mutattunk be) egyszerre hat pihent a penzingi tároló idén januárban. A sorozat egyik utolsó stabil bevetése a klasszikus Dacia-expressz Bécs–Bukarest illetve Bécs–Belgrád közvetlen kocsijai voltak, ehhez a fordához egyszerre öt kocsira volt szükség. A majdnem hatvan éves, ám belülről kiváló állapotban lévő járművek mára ritkán jutnak feladathoz, az Olaszország felé tartó éjszakai járatokon kívül különvonatok és szezonális sívonatok szerelvényeiben tűnnek fel néha

Halász Péter, Magyarics Zoltán