Az elmúlt hetekben még a tél utolsó próbálkozásait élhettük át, és határozottan tél és tavasz közötti hangulata volt március első hétvégéjének Zell am Seeben és környékén is. A sípályák még nyitva, de a hó minősége már messze nem volt az igazi, a völgyben pedig már az átmeneti „se nem fehér, se nem zöld”, kissé sivár színvilág uralkodott. Azon a márciusi a hétvégén készült mai képriportunk anyaga – tartsanak velünk a Salzach-folyó kanyonjától egészen a keskeny nyomközű Pinzgauer Lokalbahnig!Zell am See környéke elsősorban a téli sportok paradicsomként ismert, ám vasúti szempontból sem unalmas környék. A Zell am See és Schwarzach-St. Veit közötti szakaszon a Schwarzach folyó igazi kanyont vájt a hegyek közé, és ebben a völgyben stratégiai okokból kétvágányos vasút fővonalat kellett átvinni. Ez néhol kreatív megoldásokat igényelt, Eschenau és Lend környékén például erősen eltér a vonal két vágányának vonalvezetése. Ami pedig a Zell am Seetől nyugatra elterülő völgyet illeti, ez az otthona a vízeséséről híres Krimml-be közlekedő keskenynyomközű vasútnak, a Pinzgauer Lokalbahnnak.
Ami a nagyvasutat illeti, Zell am See az ÖBB menetrendjében a 200-as számmal jelzett vonal mellett fekszik. A villamosított fővonalon Schwarzach-St. Veit és Saalfelden között órás ütemben közlekednek a többnyire Salzburg–Wörgl viszonylatú RegionalExpress-ek, tipikusan Lange Schlieren kocsikból kiállítva, a gép általában 1144-es vagy Taurus. Hétköznap csúcsidőben a Freilassing–Schwarzach-St. Veit S-Bahn viszonylat szerelvényei Saalfeldenig hosszabbítva közlekednek, ezek viszont a vasútfotós szempontból ingerszegény Talent motorvonatok. Sajnos REX is lehet Talent, viszont egy kis színt jelentenek a tehervonatok és a síszezonban közlekedő hétvégi mentesítő- és különvonatok. A vonal mai forgalma sajnos kevésbé változatos, mint hajdanán: a Salzburg–Rosenheim–Kufstein korridorvonal lényegesen gyorsabb és rövidebb összeköttetést biztosít Ausztria keleti és nyugati fele között, így a távolsági személyforgalom oda helyeződött át.
A Salzburg–Wörgl viszonylatú REX 1508-as dönget Bruck-Fuchs és Zell am See állomások között a kora tavaszi napsütésben. Ezen vonat gépe forduló szerint Trakciós 470-es (lánykori nevén 1047-es), de pechemre aznap valamiért Taurus ugrott be helyette
A REX-ek élén tipikusak az 1144-esek is, itt éppen a REX 1502-es érkezik Zell am See állomására
Érdekes színfolt a vonal életében a 1280-as számú szombat reggeli Zell am See és München mentesítő IC, melynek vezérlőkocsis DB-stokkjával készül indulásra a Taurus a ködös márciusi reggelen
A Zell am See-i állomás mögött magasodó hegyek kiváló hátteret kínálnak a vasútfotózáshoz, még ködös időben is sajátos hangulatot adnak
A hegyoldal és a Schwarzach folyó közé szorított Eschenau megállóhelyen halad át a Wörgl felől érkező REX 1511-es
A "csonka", Schwarzach-St. Veit–Wörgl REX 5034-es Talentje igyekszik Eschenau megállóhelynél nyugat felé a folyó kanyonjában
A vonalon mára egyetlen közvetlen bécsi vonat maradt, méghozzá a képen látható, csak hétvégén közlekedő ÖIC 649-es „Hotel IBIS”, mely Innsbruckból közlekedik Bécsbe
Scwarzach-St. Veit állomási tartalékja egy 1163-as volt ezen a szombaton. A 20 darabos sorozat gépeit Villach és Salzburg telephelyek által kiszolgált állomásokon lehet fellelni, ők adják többek között a salzburgi főpályaudvaron is a tartalékot
A Tauern-vasút felől érkezik az állomásra a Lokomotion intermodális vonata
Az állomás szélén, a többnyire kihasználatlanul álló autórakodó és a forgalomirányítás toronyépülete között került kiállításra ez a 93-as (korábban 378-as) sorozatú mellékvonali szertartályos gőzmozdony. Egy pályatársa volt tavaly a Bécs melletti Kaltenleutgebnerbahn nosztalgiaüzemének sztárja
A REX1510-es indul tovább Schwarzach-St. Veit állomásról Wörgl felé tipikus összeállításban: 1144-es és „CityShuttle” márkanevet viselő Lange Schlieren (avagy Inlandswagen) kocsik
Nyergeljünk át a Zell am See és Krimml között közlekedő Pinzgauer Lokalbahnra néhány kép erejéig! A Schwarzach völgyének felső szakaszát feltáró, 760 milliméteres nyomközű vasutat 1896 és 1898 között építették. A személyforgalom mellett a vasúton mindig meghatározó volt a faáruk szállítása, kezdetben átrakással, majd 1926-tól speciális nyomállványokkal (Rollwagen), melyekre egyben fel lehet tenni a nagyvasúti teherkocsikat. (Ez a kocsitípus svájci kisvasutaknál gyakori, nálunk Kecskeméten létezett biztosan ilyen jármű.) A II. Világháború után a párhuzamos buszközlekedés és a gépkocsik számának növekedése miatt az utasszámok csökkenésnek indultak, de az ÖBB továbbra is látott fantáziát a vonalban. Amikor 1987-ben Mittersill és Krimml közötti árvíz miatt jelentős károkat szenvedett a pálya, nem volt kérdéses az újraindulás, sőt, a szükséges fejlesztések (nyomvonalmódosítások) után ez volt az ÖBB egyetlen keskenynyomközű vasútja, ahol 70 kilométer/órás engedélyezett sebesség létezett. A menetrend is kedvező volt, Zell am See és Bruckberg Golfplatz között, a városi szakaszon 30 perces, azon túl órás ütem szerint jártak a vonatok. Mindez azonban nem volt elég a rentábilis üzemeléshez, ezért a kilencvenes években az ÖBB évente nyújtott be kérvényt az üzem leállítására Salzburg tartomány vezetéséhez.
A tartományi vezetés és a szövetség kormányzat „előre menekülésben” látta a kiutat, 21 millió euros fejlesztési programot hajtottak végre 2000 és 2005 között – ennek keretében rendeltek a ruttkai vagongyárból (ŽOS Vrútky) új szerelvényeket, melyek 2008-ban érkeztek a vasútra. Szerencsétlen módon éppen a felújítások végeztével, 2005 júliusában szenvedett újabb komoly árvízkárt a pálya. A vonatok októberig csak Piesendorf, majd később egészen 2007-ig Mittersill állomásig közlekedtek. Az újjáépítést lehetővé tevő megállapodás részeként az ÖBB 2008. július elsejével átadta az üzemeltetést a Salzburg tartomány tulajdonában lévő Salzburger Lokalbahn AG-nak. A vonatok végül 2010 szeptemberében érték el újra Krimmlt, és minden vonatkozásában XXI. századi kisvasúti vasútüzem valósult meg a vonalon. A betétjáratok Niedernsill állomásig munkanap 30 percre sűrítik a teljes vonalon naponta végigközlekedő vonatok órás alapütemét. A betétjáratokat 5090-es sorozatú motorkocsik teljesítik, a végig közlekedő járatokon a Gmeinder-gyártmányú dízelmozdonyok és ruttkai gyártású szerelvények a jellemzőek. A vonalon végig tempós a haladás, 50-70 kilométer/órás sebességgel, a vonatkereszteket rugós váltók segítik. Minden megálló feltételes megállóhelyként üzemel, a felszállni szándékozóknak a megfelelő menetirány szerinti gombot kell megnyomni, ennek hatására egy villogó vörös fény jelzi a mozdonyvezetőnek a felszállási szándékot. A vonalon jegyautomaták nincsenek, a jegyet a jegyvizsgáló adja ki, természetesen pótdíj nélkül.
A tartományi vezetés és a szövetség kormányzat „előre menekülésben” látta a kiutat, 21 millió euros fejlesztési programot hajtottak végre 2000 és 2005 között – ennek keretében rendeltek a ruttkai vagongyárból (ŽOS Vrútky) új szerelvényeket, melyek 2008-ban érkeztek a vasútra. Szerencsétlen módon éppen a felújítások végeztével, 2005 júliusában szenvedett újabb komoly árvízkárt a pálya. A vonatok októberig csak Piesendorf, majd később egészen 2007-ig Mittersill állomásig közlekedtek. Az újjáépítést lehetővé tevő megállapodás részeként az ÖBB 2008. július elsejével átadta az üzemeltetést a Salzburg tartomány tulajdonában lévő Salzburger Lokalbahn AG-nak. A vonatok végül 2010 szeptemberében érték el újra Krimmlt, és minden vonatkozásában XXI. századi kisvasúti vasútüzem valósult meg a vonalon. A betétjáratok Niedernsill állomásig munkanap 30 percre sűrítik a teljes vonalon naponta végigközlekedő vonatok órás alapütemét. A betétjáratokat 5090-es sorozatú motorkocsik teljesítik, a végig közlekedő járatokon a Gmeinder-gyártmányú dízelmozdonyok és ruttkai gyártású szerelvények a jellemzőek. A vonalon végig tempós a haladás, 50-70 kilométer/órás sebességgel, a vonatkereszteket rugós váltók segítik. Minden megálló feltételes megállóhelyként üzemel, a felszállni szándékozóknak a megfelelő menetirány szerinti gombot kell megnyomni, ennek hatására egy villogó vörös fény jelzi a mozdonyvezetőnek a felszállási szándékot. A vonalon jegyautomaták nincsenek, a jegyet a jegyvizsgáló adja ki, természetesen pótdíj nélkül.
A vonalon dolgozó három, Gmeinder gyártmányú D 75 BB-SE típusú dízelmozdony közül a középső, 82-es pályaszámú példány készül indulásra Zell am See pályaudvarán
A sorozat első tagja érkezik a vontatási telep mellett található Tischlerhausl megállóhelyhez. A 81-es pályaszámú gépet még az ÖBB vette állagba, 2096-os sorozatként
A Gmeinder gyártmányú gépek érdekessége, hogy az első példányt (81) még az ÖBB vette át 2007-ben, ám az államvasútnál 2096 sorozatba sorolt gépet nem használták, rendszeres közforgalomba már csak a Salzburg AG állította az üzem átvételét követően. A fenti, második példány 2009-ben érkezett, majd 2012-ben szállították le a 83-as pályaszámú gépet. A típusból négyet üzemeltet a közeli Zillertalbahn is. A kisvasúti léptékkel hatalmas (bő 14 és fél méter hosszú) járművek 735 kW teljesítményűek, hidrodinamikus átvitellel rendelkeznek, és 80 kilométer/órás sebességre képesek.
Régi és új: a szlovák eredetű szerelvény mellett a jobb oldalon az osztrák keskenynyomközű vonalak egyik jellegzetes járműve, az 5090-es sorozatú motorkocsi pózol Zell am Seeben. Utóbbiak a Niedernsill állomásig közlekedő betétjáratok standard járművei, de természetesen a vonal végén fekvő Krimml-be is eljutnak...
...amint ez a 3311 vonatszámban közlekedő példány is, mellyel Niedernsill állomáson keresztezett Krimml felé tartó vonatunk
A ruttkai gyártású szerelvények egy vezérlőkocsiból és egy betétkocsiból álló fix egységekben közlekednek. A kocsik közötti átjáró nyitott, ezért földi halandók (ti. utasok) nem használhatják, csak a jegyvizsgáló közlekedhet itt
Egy Krimml-be tartó vonat érkezik Tischlerhausl megállóba. A ruttkai szerelvények vezérlőkocsijai technológia szerint mindig Zell am See felé néznek
Felszállási szándék jelzésére szolgáló készülék Mittersill állomáson. Itthon valószínűleg az illetékesek valószínűleg nem bíznának abban, hogy az utasok képesek a megfelelő gombot megnyomni. Ha pedig mégis, akkor a készüléket egy nap után szétverné valaki, majd újabb két nap múlva a fémtartalom hasznosulna újra
A mozdonyvezető számára a felszállási szándékot jelzi villogó vörös fény Tischlerhausl megálló esőbeállóján. Túl kézenfekvő megoldás ahhoz, hogy itthon is alkalmazható legyen
A mintaszerűen (és üzemviteli szempontból maximálisan ésszerűen) felújított pályát minden magyar mellékvonal megirigyelhetné, a kitérők geometriája pedig igazi hab a tortán
Mittersill szépen rendbe hozott állomása
Az állomáson vasúti témájú szuveníreket is beszerezhetünk nyitvatartási időben, és természetesen a Pinzgauer Lokalbahn járműveinek modelljei sem maradhatnak ki a kínálatból
Nézzünk körül Tischlerhausl megállónál található vontatási telep körül is! A régebbi járművek egy része a kocsiszínben, míg jónéhány a szabad ég, vagy jobb esetben védőtető alatt pihen. Sőt, még helyi viszonylatban komoly „parajos” is adódik!
A 72-es pályaszámú ex-ÖBB 2095.005-ös pihen a védőtető alatt. A 2095-ös sorozatú gépeket az 1960-as évek elején gyártotta az SGP 15 példányban, és számos osztrák keskenynyomközű vasút standard vonóerejét jelentették hosszú időn át
A szabadban rozsdál a BDs 352 pályaszámú, 1940-es építésű személykocsi, mely a Pinzgau Bahn ÖBB-kori festését (Valousek-dizájn variánsa) viseli
A helyi parajos lakója az Ybbstalbahnról érkezett 3064-8 pályaszámú (helyi száma Bs 305) személykocsi is
A fűtőház mögötti másik dögsor lakója a Bs 405-ös (korábbi számán 3870-8), 1908-as építésű rövid személykocsi, illetve az egyedi darabnak számító, szintén 1908-as építésű Ds 451-es (ex 6492-8) paklikocsi is. A távolban pedig...
...az alsó-ausztriai kisvasutakat üzemeltető NÖVOG számára korábban kölcsönadott 5090 007-es várja sorsának jobbra fordulását egy nyomállványon, még ÖBB-színterv szerint fényezve. A 007-es 1991-ben épült, tehát a sorozat egy fiatalabb tagjának számít
A vontatási telep szélén állnak felhalmozva a nyomállványok (Rollwagen), melyek lehetővé teszik nagyvasúti kocsik szállítását a kisvasúton
Magyarics Zoltán