A vasútfotózásról szóló sorozatunk mai, utolsó részében összefoglaljuk az általunk kívánatosnak vélt szabályozás főbb elemeit, és javaslatokat fogalmazunk meg a vasútfotósok számára is.
Eddigi cikkeinkben bemutattuk a hazai vasútfotós szabályozás buktatóit a gyakorló fotós és a jogász szemszögéből, majd néhány külföldi példát mutattunk be, és olvasóink véleményét kértük. A MÁV Zrt. jelenleg hatályos szabályzatát a vasúttársaság szemszögéből bemutató cikkünk sajnos nem jöhetett létre, mivel a vasút képviselői a szabályozás jelenleg folyó felülvizsgálatára hivatkozva nem kívánták kommentálni azt. (Pedig talán nem lett volna haszontalan, mert láttunk már olyat, hogy egy átdolgozás után pont ugyanazok a hiányosságok maradtak a szabályozásban, lásd még a nyilvános és zárt terület definíciójának hiányát.) Mostani írásunkban így nem maradt más hátra, mint az általunk követendőnek gondolt szabályozás bemutatása, mindkét oldalról.
Ami a vasúttársaság oldalát illeti, a hatályos törvények és a nemzetközi gyakorlat fényében is illúzió az utasforgalom számára nyitott területeken keménykedni a vasútfotósokkal. Éppen ezért az energiákat szerintük célszerű lenne egyrészt arra fordítani, hogy a fotós szabályzatban is világosan definiálják a nyilvános és zárt (üzemi) terület fogalmát, másrészt a gyakorlatban arra, hogy itthon is minél több helyen legyen táblával jelölve a nyilvános és zárt terület közötti határvonal. Ami pedig a szabályozás lényegi részét illeti, a következőket tartjuk célszerűnek rögzíteni:
- A jelenlegi formában ismert regisztráció megtartása, ám kizárólag az üzemi területre történő belépéshez szükséges eseti engedély előfeltételeként. Célszerűen akár arcképes formára cserélve, és a balesetvédelmi oktatás megtartásával.
- A regisztrációhoz kötött üzemi területre szóló eseti engedélyek kiállításának egyértelműbb szabályozása – ez gyakorlatilag a lehetőség szerint egyetlen illetékes szerv közérthető megjelölését, és az objektum kezelőjének előzetes hozzájárulásáról szóló homályos és nehezen értelmezhető passzus törlését jelentené.
- A magáncélú felvételkészítés és a sajtó célú fotózás szabályainak világos elkülönítése, amennyiben a vasúttársaság alkalmazni kívánja az utóbbi kategóriát.
- A nyilvános, utasforgalom számára megnyitott területre, magáncélú fotózásra a brit pályavasút korábban bemutatott etikai kódexéhez hasonló ajánlások illetve előírások megfogalmazása. Ezeket a fotósok oldaláról önkéntes alapon is betartásra javasolt szabályok között, alább bővebben tárgyaljuk.
A vasútfotósok részéről önkéntes alapon is betartandó praktikus irányelvek alatt a következőket javasoljuk – ezeket a vasúttársaság is alkalmazhatja ajánlás vagy előírás formájában a nyilvános területekre. Mi pedig meleg szívvel ajánljuk a fotósoknak, vasútbarátoknak, hogy ha egyetértenek, az alábbiakat terjesszék, hogy ha már a vasúttársaság még nem vette a fáradtságot a helyzet rendezéséhez, legalább mi magunk tegyünk efelé lépéseket.
- A fotózás megkezdése előtt az arra kijelölt állomási személyzet (forgalmi szolgálattevő, nagyobb állomásokon külsős forgalmi szolgálattevő vagy ügyeletes tiszt) felé jelezzük szándékunkat, valamint tisztázzuk, hogy nyilvános területen óhajtunk-e fotózni, vagy eseti engedély birtokában üzemi területre készülünk belépni!
- Ha engedély birtokában üzemi területen fotóztunk, mindenképpen jelentkezzünk ki munkánk végeztével! Ha a közönség számára nyitott területeken munkálkodtunk, akkor is illik jelezni, hogy már nem kell figyelni jelenlétünkre.
- A vasútfotózás során a vaku használata tilos! Egyéb kiegészítő megvilágítást biztosító eszközök (reflektorok és a többi) használatához nyilvános területen is külön engedély beszerzése szükséges.
- Az állványok használatát mellőzzük a nagy utasforgalmat bonyolító helyeken (például budapesti főpályaudvarok, nagyobb vidéki állomások peronjai), illetve a vasutas dolgozók közlekedését szolgáló helyeken (például szolgálati átjárók). Kérdéses esetben az állomási személyzet véleményét kérjük ki!
- A fényképeken esetleg megjelenő vasutas dolgozók beleegyezése a fényképezésbe gyakorlati szinten nehezen szabályozható, ebben a kérdésben nem várhatunk kellően egyértelmű állásfoglalást a MÁV saját szabályozásától sem. A Polgári Törvénykönyv irányadó rendelkezései szerint a kép nyilvánosságra hozása esetén az érintett személy beleegyezése szükséges, így ez tekinthető alapállásnak. Amennyiben ez a gyakorlatban nem kivitelezhető (például mozgó jármű vezetőállásán vagy számunkra nem elérhető üzemi területen tartózkodó dolgozó), önszabályozó irányelvként javasoljuk az utómunka során az érintett dolgozó felismerhetetlenné tételét. Ez célszerűen az arc homályosítását jelenti az esetek döntő többségében.
- Ne éljünk vissza a vasutasok bizalmával! Fotózásra ne innen-onnan, nem feltétlenül legális forrásokból összeszedett „egyenruhában” (MÁV-os/GYSEV-es póló, pulóver, egyéb egyenruha-darabok) induljunk! Ez megtévesztő mind az utasok, mindpedig a vasúti alkalmazottak szemszögéből. Ráadásul így a fotóst, az üzemi területre engedéllyel belépőt veszélynek tehetik ki a többiek, joggal azt hihetik ugyanis, hogy megfelelő képzésben részesült és/vagy a forgalmi helyzetet maradéktalanul ismerő munkatársról van szó.
- Soha ne akarjunk okosabbak lenni az üzemi területen dolgozóknál! Ők tudják, hogy hol és mi jelent komoly veszélyt a belépőre - ha valamire azt mondják, hogy nem szabad odamenni, megfogni, felmászni, alábújni, elvinni, átállítani, kinyitni, becsukni, fel- vagy éppen lekapcsolni, és így tovább, ne tegyük! Ezeknek a tiltásoknak megvan a maga igen komoly oka. Mindenkor kövessük a helyismerettel rendelkezők utasításait, akik az esetek döntő többségében nem véletlenül kérik meg a belépőt erre vagy arra!
- Nyitott területen tartózkodva is tilos bármilyen vasúti objektumra – oszlop, jelző, melléképület és társai – felmászni! Ezek megítélésünk szerint az engedélyköteles kategóriába tartoznak. (Természetesen a vasúti területen kívüli pályamenti fa saját felelősségre használható...)
- Nyilvános területen fotózva a vasúti vágányok keresztezése csak utasforgalomra kijelölt helyen lehetséges. A szolgálati célú átjárók használata csak az állomási személyzet beleegyezésével lehetséges. Üzemi területen eseti engedéllyel tartózkodva a kísérő, vagy a belépést tudomásul vevő személy előírásai mérvadóak. A jól láthatóan forgalomból kizártnak megjelölt vagy vágányzáró sorompóval lezárt vágányok keresztezése lehetséges, azonban az állomási személyzettel történő konzultáció mindenképpen ajánlott.
- A láthatósági mellény viselése nyilvános területen szükségtelen, üzemi területen viszont kötelező!
- Nyílt pálya mentén fotózva mindig az elsodrási határon (és értelemszerűen az űrszelvényen) kívül tartózkodjunk! Kötelező a láthatósági mellény viselése, mivel a mozdonyszemélyzet számára jelzi, hogy nem kétes (például öngyilkossági) szándékkal tartózkodunk a pálya közelében.
Hogyan ne fotózzunk?Olykor a magyar szakfórumok bugyraiból is előkerül egy-egy olyan fotó, melynek láttán az embernek égnek áll a haja. Ez a kép jól láthatóan a 100a vasútvonal, jobb vágány 53. szelvényében található felsővezeték-tartóoszlopról készült. A fotóst csak irigyelhetjük: egyrészt művészi teljesítményéért, másrészt pedig azért, mert talált olyan biztosítót, amelyik a feszültség alatt lévő, 25 kV-os munkavezeték mellett, egy-másfél méteres távolságban történő fotózásra (vagyis gondatlan öngyilkosság esetére) is kötött vele életbiztosítást. A lefényképezett mozdonyvezető helyében mi is csak találgatni tudtuk volna, hogy a delikvens mit kereshetett az oszlop tetején: jó esetben lop, rosszabb esetben szabotőr, a legrosszabban pedig ugrani készül. Mint ahogyan azt is csak találgatni tudjuk, vajon a fotósban miért nem volt annyi belátás, hogy egy ilyen, kiemelkedőnek nem mondható kép kedvéért ne kockáztassa az életét.
Az már csak a hab a tortán, hogy a feszültség alatt lévő vezetéken történő akármilyen munkavégzéshez külön engedély kell, a munkavégzés idejére az érintett szakaszt feszültségmentesítik (kiszigetelik és földelik), nyílt vonalon dízel-előfogatról (állomáson kitológépről) kell gondoskodni, a járművezetőket pedig a feszültségmentesítés helyéről és tervezett idejéről írásban kell értesíteni. A képről azonban világosan látszik, hogy feszültség alatt levő vezeték mellett, forgalom alatt álló pályán készült. A sokat vitatott fotózási engedély ilyen jellegű helyszínre (nagyon helyesen) már a mostani előírások szerint sem adható ki, a feltételül szabott munka- és balesetvédelmi oktatáson pedig biztosan nem hallhatott olyat a fotós, hogy másszon fel a nagyfeszültségű vezetékhez.
A habos torta tetején a kandírozott cseresznye pedig legyen egy végig nem futtatott gondolatkísérlet: vajon a kép készítéséhez vezető cselekménysor „csak” a vasút előírásait sérti, vagy megállná a helyét mint szabálysértés (vagy bűncselekmény) is?
Cikkünk megjelenése után az érintett fotós levélben jelezte, hogy a kép nem a felsővezeték-tartóoszlopról, hanem a közvetlenül amellett lévő oszlopról készült. Úgy gondoljuk, az általunk sérelmezett momentumok jellegén ez nem változtat semmit, de ezt az alábbi kép alapján az Olvasó is megítélheti.Nánási Zoltán
Míg a vasúttársaság oldaláról bizonytalan időpontban és tartalommal várható a legújabb fotós szabályozás kiadása, önszabályozó irányelveinkhez szabadon csatlakozhatnak a vasútfotósok. Bárhogyan is folytatódjon a történet, a fotósok magatartásának fő meghatározója a balesetek megelőzése, illetve a vasútbarátokkal szembeni bizalom helyreállítása (javítása) kell, hogy legyen. A magunk részéről a vasutasokhoz hasonlóan nem szeretnénk a forgalmas állomások vágányain átrohanó „vasútbarátokat” és kétes módszerekkel készült képeket látni – míg az előbbi „csak” önveszélyes, a második már a fiatalabb generációk elé is helytelen viselkedésmintát dokumentál széles körben elérhető módon.
Halász Péter, Magyarics Zoltán