Vasútfotózással és annak szabályaival foglalkozó sorozatunkban ezúttal interaktivitásra kérjük olvasóinkat. Legyen szó vasutasról, vasútfotósról vagy éppen egyszerű utazóról: ki mit gondol a sínek mentén fényképezőgéppel lesben álló kollégákról?
Sokan nem szeretik a ha fotózzák őket – ennek így vagy úgy, de hangot adnak. Lehúzott napellenző vagy éppen egyezményes nemzetközi kézjelek teszik egyértelművé. De vajon mit várunk, milyen legyen a fotós? Milyen szabályokat tartson be? És mit tennének meg maguk a fotósok?
Sokszor maguk a fotósok tesznek arról, hogy nem éppen szívesen látott vendégekké válnak egy-egy helyszínen. Akár a legalapvetőbb biztonsági szabályokat is figyelmen kívül hagyva kóborolnak tiltott helyen, saját és sokszor mások biztonságát is veszélyeztetve. De ugyancsak nem nézik sokszor jó szemmel a magasra mászó vagy éppen a sínekhez túlságosan közel várakozó fotós kollégát sem.
De vajon mi lehet mégis az üdvözítő megoldás? Milyen szabályokat tartson be egy fotográfus, ha a vasút környékére téved? Hordjon-e kukásmellényt vagy sem? Kell-e, szükséges-e bármilyen oktatás, ismeretszerzés a fotózás előtt? Mit fotózzon le az illető és mikor eressze le inkább a kamerát? Mikor és milyen módon lépjen kapcsolatba a vasúti dolgozókkal a vasútfotós? Egyáltalán: milyen dolgokat várunk el egy vasútfotóstól kollégaként, vagy éppen a fénykép tárgyaként?
Ez a fotós üzemi területen, a kijelölt úton jutott el a fényképezés helyszínére
(fotó: Halász Péter)
(fotó: Halász Péter)
Ezúttal interaktivitásra szólítjuk olvasóinkat: írják meg nekünk röviden, hogy mit várnak a vasútfotósoktól és mik azok a szabályok, amiket maguk is betartanak minden körülmények között? A véleményeket ide, írásunk alá kommentként vagy a www.facebook.com/regionalbahn címen jelen írásunk alatti kommentben. Állítsuk össze együtt a „vasútfotósok kiskátéját!”
(Végezetül jelezzük: most nem témánk, hogy ki milyen minőségű fényképet hoz nyilvánosságra vagy éppen nem teszi ezt meg; illetve milyen utómunkákon megy át az elkészült felvétel.)
Halász Péter