A 420-as sorozatú motorvonatok a nyugat-német S-Bahn-hálózatok jellegzetes járművei. Alig van olyan, a DB üzemeltetésében álló gyorsvasúti hálózat, ahol hosszabb-rövidebb ideig ne szolgáltak volna ilyen vonatok. Az 1972-ben beindított müncheni S-Bahn-hálózatra beszerzett motorvonatok annak idején olyan jól teljesítettek, hogy a későbbi stuttgarti és frankfurti gyorsvasútra is ilyen vonatokat vásárolt az NSZK államvasútja. Emellett időnként a Ruhr-vidéken is felbukkantak a szerelvények.
Frankfurti illetőségű, az első hat szériába tartozó motorvonat az S9-es viszonylaton Niederrad megállóban
Az utódnak tekintett motorvonatok közül előbb a 423-asok vették át a három kocsis motorvonatoktól a helyet. Az 1998 és 2007 között beszerzett 487 egység teljesen kiszorította a korábbi motorvonatokat a müncheni hálózatról, egyedül a nosztalgiaflotta részét képező 420 001-es maradt a steinhauseni telephelyen. A vonatok későbbi sorozatai azonban a mai napig dolgoznak Stuttgartban és Frakfurt am Mainban. Igaz, itt is közeleg a vég számukra: a 430-as sorozatú, vadonatúj S-Bahn-szerelvények csatasorba állítása Stuttgart esetében például az idei év közepétől érvényes új közszolgáltatási szerződés követelménye.
A fiatal, 7-8. szériába tartozó motorvonatok egyike Stuttgartban, a földalatti S-Bahn-pálya Schwabstrasse megállójában. Vajon ő is Münchenbe kerülhet? A megálló érdekessége, hogy itt fordul néhány gyorsvasúti viszonylat, de nem csonkavágányokon, hanem egy földalatti hurokvágányt építettek az üzem gyorsítása érdekében
A felszabaduló vonatoknak azonban, úgy néz ki, találtak már új helyet – és ez nem a roncstelep lesz. A müncheniek jelezték: 10-15 motorvonatra lenne szükség a krónikus járműhiány enyhítésére. A hírek szerint a szerelvények Stuttgartból érkeznének és már ki is jelölték a leendő új müncheni motorvonatokat. A müncheni gyorsvasút a tervek szerint a csúcsidei mentesítő vonatokat adná a 420-asokkal, illetve ezek közül csak azokat, amelyek nem érintik a belváros alatt átvezető alagutat, a 420-asokon ugyanis nincs folyamatos vonatbefolyásoló, azaz LZB, ami viszont szükséges az alagúti üzemhez.
A 420 001-es mellett egy másik 420-as is Münchenben maradt: a 420 002-es pályaszámú, vezetőállásos motorkocsi a Deutsches Museum Verkehrszentrum megbecsült kiállítási tárgya. Az Oktoberfestnek is otthont adó Theresienwiese közelében található múzeumban pihenő példány az első, amely a müncheni kék-fehér színekben pompázik
Emellett pedig a jelenleg dízel motorkocsikkal kiszolgált, A betűvel jelzett viszonylat, a Dachau–Altomünster is „S-Bahn-osodik” a jövőben és itt is bevetnék a szerelvényeket. A vonatok ugyancsak a főpályaudvar csarnokába érkeznének. A tervek szerint a szerelvények a Petershausen felől érkező vonatokkal Dachauban egyesülnének majd és innen jutnának be a Hauptbahnhofhoz 2-3 részes szerelvényekként. A vonal villamosításán kívül immáron minden rendelkezésre áll a vonatok megosztásához és egyesítéséhez a dachaui állomáson, a biztosítóberendezést és a jelzőket ennek megfelelően telepítették.
Az ilyen „vonatmegosztós” gyakorlat egyébként Münchenben nem újdonság: az S1-es viszonylat vonatait is kettéosztják Neufahrnban: belváros felől érkező vonatok első egysége Freising, a másik pedig a müncheni repülőtér felé megy tovább.
Névjegy: a 420-asA nyugat-német vasút emblematikus járművének tekinthető szerelvényekről hosszú oldalakat lehetne írni, röviden összefoglalni a történetüket szinte lehetetlen. A típust az 1972-es müncheni olimpia alkalmából átadott gyorsvasúti hálózatra tervezték. A felsővezetékes üzemű, 15 kV, 16 2/3 Hz-es rendszerhez épített szerelvényekből 1969 és 1997 (!) között 480, egyenként három kocsis egységet szerzett be a DB. A hírek szerint jelenleg ebből mintegy másfélszáz szerelvény van még állományban Stuttgartban és Frankfurt am Mainban.
A három kocsi mindegyik tengelye hajtott, a kocsik egymás között állandó, csak műhelyben bontható kapcsolatban állnak. A motorvonatokból egy (Kurzzug), két (Vollzug) vagy három egységből (Langzug) álló vonatokat lehet az önműködő, Scharfenberg-rendszerű kapcsolókkal összeállítani.
A vonatok utolsó két szériája a többitől eltérő, korszerűbb járműsorozat lett. Látványos megkülönböztető jegyük, hogy a zsebes tolóajtók helyett lengő-tolóajtókat kapott a szerelvény.
Néhány motorvonat németországi pályafutása végén Svédországba került, de ott az X420-asként könyvelt vonatok nem váltak be.
A vonatok fontosabb műszaki adatai a következők:
- Pályaszámcsoportok: 420 001–390 (1-6. széria); 420 400–489 (7-8. széria)
- Gyártó: MAN, WMD, LHB, MBB, O&K, Uerdingen, WU
- Tengelyelrendezés: Bo'Bo'+Bo'Bo'+Bo'Bo'
- A szerelvény ütközők közötti hossza: 67400 mm
- A jármű legnagyobb magassága (áramszedő nélkül): 3760 mm
- A kocsiszekrény szélessége: 3080 mm
- Üres tömeg: 129 t
- Szolgálati tömeg: 144 t
- Engedélyezett legnagyobb sebesség: 120 km/h
- Órás teljesítmény: 2.400 kW
- Legnagyobb gyorsulás: 0,9 m/s2
- Legnagyobb lassulás: 1,0 m/s2
- Kerékátmérő (új/használt): 850/780 mm
- Ülőhelyek száma: 192
- Állóhelyek száma (5 fő/m2 esetén): 266
- Padlószint magassága a sínkorona felett: 1030 mm
Halász Péter