A Chicago környéki elővárosi vonatokat üzemeltető Metra újszerű fedélzeti szolgáltatás bevezetésén dolgozik: a jellemzően ingázókat szállító szerelvényekre automata defibrillátorokat telepít a vasúttársaság. Az ötlet kissé szokatlan, ám nem teljesen elrugaszkodott – ma már egyre több repülőtéren, sőt vasútállomáson állnak rendelkezésre automata defibrillátorok. Hogyan is áll az automata defibrillátorok vasúti alkalmazása, és mi köze az 1047-es sorozatú gépeknek a témához?Az automata defibrillátor (AED - automated external defibrillator) nem más, mint egy olyan elektromos eszköz, amely képes felismerni a szívritmusban beállt rendellenességeket, és szükség esetén – olyan kóros állapotban, amelyen a külső elektromos ingerlés segíthet – minimális külső közreműködéssel megkísérli elektromos impulzusokkal visszaállítani a természetes ritmust. Az AED-k úgy készülnek, hogy egészségügyi képzettséggel nem rendelkező laikusok is biztonsággal tudják alkalmazni. A készülék mellett egyértelmű, áttekinthető kezelési utasítás található, a közönséges defibrillátorokkal ellentétben pedig ezek a készülékek diagnosztikus funkciójuk segítségével nem igénylik a kezelő szaktudáson alapuló döntését, hanem maguk képesek dönteni az elektromos impulzus leadásáról. Az elmúlt években a fejlett országokban egyre több közterületen és intézményben telepítenek AED-eszközöket. Nyugat-Európa és az Egyesült Államos repülőterein már általánosan elterjedtek ezek a készülékek, sőt, metró- és vasútállomásokon is találkozhatunk velük. Mindeddig azonban a vonatok fedélzetén nem terjedt el alkalmazásuk.
AED egy japán vasútállomáson (fotó: Wikipedia)
A Chicago-i Metra a vasúti személyszállító cégek közül elsőként 2013 januárjának végére minden járművét felszereli automata defibrillátorokkal egy regionális fejlesztési pályázaton elnyert közel 700 ezer dolláros összeg segítségével. A mintegy 300 vasúti személykocsi felszerelésén túl jut majd defibrillátor a Metra műhelyeibe és szolgálati járműveibe is. A defibrillátorok a dízelvontatású vonalakon a vasúti kocsik mosdóinak közelébe kerülnek, míg a villamos üzemű Metra Electric vonal régebbi Highliner-szerelvényein a vezetőállás közelében szerelik fel őket. Az eszközök használatára körülbelül 1000 dolgozót kell kiképezni, mely az eszközök beszerelésével együtt már folyamatban van. A 440 defibrillátor és a szükséges tartozékok (például az elhelyezésükre szolgáló fali szekrények) beszerzését kedvező áron sikerült lebonyolítani, ugyanis a Metra betársul az Illinois állam és a defibrillátorokat biztosító Cardiac Science Corporation között meglévő keretszerződésbe.
Metra-szerelvény indul Chicago Union Station-ről. Január végétől minden kocsiban lesz AED (fotó: a szerző)
Hogyan is áll az automata defibrillátorok vasúti alkalmazása? Igény alapvetően lenne rá, még ha szórványos is - minden megmentett élet számít. Egy 2011 augusztusi blogbejegyzés a Sudden Cardiac Arrest Foundation (azaz Hirtelen Szívmegállás Alapítvány) honlapján egy szerencsés forgatókönyvet mutat be: a Bostoni környéki elővárosi hálózat West Newton állomásának peronján éppen egy vonat érkezésekor esett össze egy várakozó utas. A vonatszemélyzet rendelkezésére álló AED-t szerencsére itt be sem kellett vetni, ugyanis a vonaton utazó egészségügyi dolgozók szakszerűen megkezdték az újraélesztést. De mi van, ha nincs orvos a környéken? Ekkor bizony életet menthet az AED, ugyanis ilyen helyzetben az első percek során kapott ellátás határozza meg a beteg sorsát.
A British Medical Journal egyik 2012-es cikkében (mely sajnos teljes terjedelmében nem érhető el ingyenesen) a szerzők beszámolnak egy általuk átélt vonatfedélzeti vészhelyzetről, és azt a következtetést vonják le, hogy a vonatok felszerelése AED-eszközökkel mindenképpen kívánatos lenne. A cikkre adott reakciók egyikében ennek teljes költségét 3 millió fontra becsülik, így a megoldás költséghatékonysága nem tűnik egyértelműnek. Egy vasúti kocsiban telepített AED használatának esélye lényegesen kisebb, mint egy forgalmas állomás prominens pontján elhelyezett társáé - ez azt is jelenti, hogy az ilyenkor kiszámítandó "egy megmentett életre eső költség" lényegesen kisebb a forgalmas állomásra telepített eszközök esetén.
A másik, technikailag érdekes kérdés az AED-k és a villamosított vasútvonalak kapcsolata. Ne feledjük, a készülékek diagnosztikus funckiója is elektromos jeleken alapul (gyakorlatilag beépített EKG-funkcióval rendelkeznek), és a felsővezetékes illetve harmadik sínes áramellátás ezzel interferálhat. Irodalmi adat természetesen erre is van, a Resuscitation című szaklapban 2004-ben publikált közleményben német szerzők a 750 Volt feszültségű harmadik sínes, illetve a 15 kV feszültségű felsővezeték AED-k működésére gyakorolt hatását vizsgálták. A németes precizitással, 11 különböző gyártmányú készüléken elvégzett vizsgálat eredménye szerint a felsővezeték (nem meglepő módon) a harmadik sínes áramellátásnál nagyobb veszélyt jelent az AED-k pontos működésére, és 4 modell kifejezetten megbízhatatlannak bizonyult vasúti körülmények között. A közlemény szerint az interferencia csökkentésére a beteg fektetése a felsővezetékkel (illetve harmadik sínnel) párhuzamosan javasolt - kérdés, hogy éles helyzetben erre ki figyel, illetve mennyire betartható. A tanulmány szerint a villamosított vonalakon az AED-k előírásszerű működése sajnos közel sem garantált.
A fentieknek részben ellentmond egy frissebb, 2006-os tanulmány, melyet a Bécsi Orvosi Egyetem munkatársai publikáltak. Vizsgálataik szerint annyi biztos, hogy szükségetelen esetben nem alkalmaznak külső impulzust az AED-k vasútállomási környezetben (azaz elhanyagolható a fals pozitív diagnózis esélye). A beteg felsővezetékhez viszonyított helyzete is indifferens volt a diagnosztikus funkció szempontjából. A cikk érdekessége, hogy a bécsi Westbahnhof-on végezték a nagyvasúti teszteket, sőt, az anyagokról és módszerekről szóló részben orvosi szaklapban ritka módon komoly járműpark bukkan fel: 1016, 1116, 1044-es mozdonysorozatok, sőt, igazi szenzáció, még 1047-es, azaz a GYSEV vagy a MÁV-Trakció EuroSprinter gépei is bekerültek a vizsgálatba!
GYSEV 1047-es a bécsi Westbahnhofon – vajon a felsővezeték interferenciáját vizsgáló bécsi munkacsoport zöld-sárga, vagy kék-sárga 1047-es gépeken mért?
(fotó: a szerző)
(fotó: a szerző)
Összegzésként elmondhatjuk, hogy az AED-k vasúti alkalmazásának egyik fő kérdése a költséghatékonyság, a másik pedig a villamosított vonalakon az elektromos interferencia kérdése. Az utóbbi a jelek szerint nem jelent abszolút akadályt, vagy legalábbis lézetnek alkalmas modellek. Viszont az egyes vasúti járművek felszerelése nagyszámú készüléket igényel, és ez megkérdőjelezi a kivitelezhetőséget, így jó eséllyel az AED-k forgalmas állomásokra telepítése marad az elsődleges megoldás.
Magyarics Zoltán