A bécsi metró története látszólag az 1970-es években kezdődött – azonban a hálózat gyökerei a XIX. századba vezetnek vissza, amikor kialakították a Wien és a Duna-csatorna, valamint a Gürtel mentén a városi vasutat, a Stadtbahnt. Egykor gőzüzemű, nagyvasúti jellegű vonalak voltak ezek, majd az I. Világháború utáni válság miatt leállították a járatokat. A város 1925-ig villamosította a hálózatot és korszerű közlekedési eszközzé vált a bécsi Stadtbahn – amely végül 1989-ben tűnt el.
A hosszú, kéttengelyes motor- és pótkocsikból álló vonatok már jó ideje eltűntek, de az eredetileg villamos-kompatibilisnek szánt E6-os motor és c6-os pótkocsik is eltűntek. A Stadtbahn viszont megmaradt, igaz, immáron a metróhálózat részeként. Legutolsó emléke a mai U6-os metró, amelyik – eltérően a többi vonaltól – felsővezetékes és inkább könnyűmetró jellegű járművekkel üzemel.
A Gürtel mentén jellemzően magasvezetésű pályán haladtak a Stadtbahn szerelvényei. A viszonylatok jelzéséből egyértelműen kiderült, hogy melyik járat merre megy: a G betű a Gürtelt; a D a Duna-csatorna mentét; a W pedig a Wien völgyét jelentette. Ezek kombinációiból alakult ki a számos jelzés. Jellemzően WD, DW, GD, DG, WG, GW és G viszonylatok szolgálták ki a vonalakat. A képen éppen egy N1-es motor- és n2-es pótkocsikból álló szerelvény halad a G viszonylaton észak, azaz Heiligenstadt felé. Alul pedig egy K sorozatú motorkocsi és egy c3-as pótkocsi tart Ottakring felé a J jelzésű villamosviszonylaton.
1980-ban már javában zajlott a Wien völgyében vezető vonal metróvá való átépítése. Az ekkor már csak W jelzésű viszonylat Hütteldorf és a Karlsplatz között járt. Utóbbi helyszínen lehetett átszállni a Karlsplatz és Heiligenstadt között közlekedő U4-es metró szerelvényeire. A képen látható N1-es motor- és n2-es pótkocsik mellett látszik a majdani áramvezető sínek helye és az is, hogy a Stadtbahn mindvégig baljáratú maradt. A Gürtel-vonalon is csak a metróvá való átépítés után, 1989-ben tértek át a jobboldali közlekedésre.
Az U4-es metróvonal építéséhez kapcsolódóan azonban a Wien völgyében az utolsó Stadtbahn-csonkon idővel áttértek a jobbra hajts elvére. Az N1-es motor- és n2-es pótkocsikból álló szerelvény Hietzing állomásra gördült be 1981-ben. A W viszonylat ekkor már csak Hütteldorf és Meidling, Hauptstraße között közlekedett 1981. augusztus 28-áig. Az U4-es metró csak hónapokkal később, 1981. december 20-án indult meg ezen a szakaszon.
A legutolsó Stadtbahn-vonal a Gürtel mentén vezetett. Ennek egy új építésű állomása a Thaliastraßénál lévő megálló. A peron mellett egy E6+c6+E6+E6 összeállítású szerelvény pihent meg a GD viszonylaton közlekedve 1980-ban. Ekkor a GD a Friedensbrücke és Meidling, Hauptstraße között közlekedett.
Persze, 1980-ban még forgalomban voltak az N1-es motor- és n2-es pótkocsik is. A G viszonylaton közlekedő vonatok (a másik egy E6-os motor- és c6-os pótkocsikból álló szerelvény) Heiligenstadt és Meidling, Hauptstraße között jártak.
A Stadtbahn jellegzetes járművei voltak a már látottak mellett az M sorozatú villamosvasúti motorkocsik mintájául is szolgáló N sorozatú Stadtbahn-járművek. A motorkocsik hasonló n és n1 sorozatú pótkocsikból összeállítva akár 8 kocsis vonatokban is közlekedtek a hálózaton. A motorkocsik között távvezérlési kapcsolat volt. 1954. szeptember 17-én egy N sorozatú motorkocsi előtt vizsgálják a vonatmegállító berendezést a Stadtbahn járművezetői Heiligenstadt állomás előtt.
Az 1925-1926 során beszerzett 180 darab N sorozatú Stadtbahn-motorkocsival kissé túlvásárolta magát a Wiener Stadtwerke. Így kerülhetett arra sor, az 1925-ös szériából a 2711-2736 közötti pályaszámú kocsikat a villamosvasúti előírásoknak megfelelő kerékprofillal látták el és a 60-as villamos vonalán 1932. október 20-ától az összes forgalmi számot az N(60) sorozatba sorolt járművekkel közlekedtették. Az üzem közbeni átalakításoknak köszönhetően 1935-re e járműveken megszűnt a távvezérlési kábel, a világítást tápláló energiát a tetőkre helyezett „rudas” kapcsolattal továbbították a kocsik között. Ez a megoldás a „Züricher Lichtkupplung” nevet viselte, lévén a svájci városban alkalmazták előszeretettel.
A 60-as villamos vonalán 1967-1968 során fejezték be a pályafutásukat a teljesen „villamososított” járművek, a Stadtbahn vágányaira legfeljebb pótalkatrészként tértek vissza. Az utolsó „Stadtbahn-60-as” 1968. június 14-én közlekedett Bécsben a Hietzing és Rodaun között járó viszonylaton.
A Stadtbahnhoz kapcsolódik a 8-as villamos is. A képen egy E1-es motor- és egy c3-as pótkocsiból álló szerelvény érkezett a Stadtbahn Thaliastraße megállójához. Érdemes megnézni azonban a modern épület sarkán a Stadtbahn-logót: erős rokonságot mutat a bécsi metróállomásokat jelzű „U-Bahn-Würfel”-lel.
Ahogy említettük, a 8-as villamos is kapcsolatban állt a Stadtbahnnal. A viszonylat a Lichtenwerder Platz és Meidling között ingázott 1907-től kezdődően. A járat végül 1989. október 7-én szűnt meg, amikor megnyílt az U6-os metró, amely magában foglalta a Stadtbahn Gürtel-vonalát Heiligenstadt, illetve a Friedensbrücke és Meidling, Hauptstraße között, valamint a folytatást egészen a Pihladelphiabrückéig, a meidlingi ÖBB-állomásig. A 8-as villamos Gürtel menti vágányai részben azonban még ma is megvannak, például a Gürtel kocsiszín üzemi kapcsolatát biztosítják. Az önálló, meidlingi vonalszakaszon a pótlását a Meidling, Hauptstraße és a Philadelphiabrücke között közlekedő 9A jelzésű autóbusz látja el azóta.
(Írásunk képeit a Wiener Linien archívumából válogattuk.)
Halász Péter
