Skóciai kalandozások – 3. rész: Glasgow Central Station

Skócia legnagyobb városának főpályaudvara impozáns és forgalmas állomás, melyet öt vasúttársaság járatai szolgálnak ki. Londonba tartó Pendolino-k, a ScotRail legújabb UK Desiro-i, kényelmes éjszakai vonatokat mind-mind hozzátartoznak Nagy-Britannia kilencedik legforgalmasabb állomásához. A szépen felújított pályaudvar nyüzsgő életét mutatjuk be skóciai sorozatunk most következő részében.

Sorozatunk első részében Glasgow-tól északra tettünk rövid kirándulást, majd a második részben dél felé kalandoztunk pár óra erejéig.

Glasgow főpályaudvarát 1879 július 31-én nyílt meg, a Caledonian Railway állomásaként. A Caledonian vonala a cikksorozatunk előző részében meglátogatott Ayr állomáson keresztül, a maihoz képest sokkal hosszabb útvonalon biztosította a Glasgow és London közötti összeköttetést. Természetesen már az ekkori, 12 és fél órás menetidő is komoly előrelépés volt a Glasgow–Liverpool között hajót igénylő átszállásos kapcsolathoz. (Ma a London Euston–Glasgow út 4,5-5 órát igényel, járattól függően.) Az eredeti pályaudvar a fellendülő távolsági és elővárosi forgalom miatt hamar szűkösnek bizonyult, ezért már 1901-1905 között átépítésre szorult. Fontos lépés volt a bővítésben a peronos vágányok meghosszabbítása, melyet Argyle Street áthidalásával értek el. Az ekkor létrejött, 13 vágányos állomás többé-kevésbé a ma is látható formában épült meg.

A főhomlokzatnál is jellemzőbb része a pályaudvarnak az Argyle Street feletti áthidalás, melyet a helyi köznyelv a „Highlanders Umbrella” néven emleget. A gúnynév eredete egyszerű: az állomásra érkező és onnan induló vidékiek (akik sokszor munkát keresni jöttek Glasgow-ba) itt találtak menedéket az eső elől

Komolyabb vágányhálózati változás a későbbiekben már nem történt, ám 1962-ben megjelent a felsővezeték a pályaudvaron, a Cathcart Circle nevű elővárosi hurokvonal villamosítása miatt. Ezt 1974-ben követte a fővonali villamosítás, amikor a Londonból Glasgow-ba tartó West Coast Mainline felett is kihúzták a drótot. Belső felújítást 1998-2005 között, már a Railtrack üzemeltetésében kapott Glasgow főpályaudvara, majd 2009-2010 folyamán két új vágányt „gazdálkodtak ki” a még szabadon lévő helyeken. Így alakult ki a mai, 15 vágányos vágányhálózat.
Napjainkban évi 25 millió utas fordul meg itt, ezzel pedig Nagy-Britannia kilencedik legforgalmasabb állomása Glasgow Central. Éppen ezért 16 másik nagy forgalmú állomással bekerült abba a körbe, amelyet nem a személyvonatok közlekedtető cégek üzemeltetnek, hanem közvetlenül a Network Rail. Nehéz is lenne üzemeltetőt választani, ugyanis Glasgow Central-t öt vasúttársaság vonatai érintik. Elővárosi forgalomban a meghatározó üzemeltető a First ScotRail (újabban már csak ScotRail néven), míg London felé a Virgin Trains vonatai biztosítják a kapcsolatot. Naponta egyszer a rivális East Coast, Newcastle–York útvonalon (East Coast Mainline) Londonba tartó vonata is megfordul itt, vasárnapok kivételével. Anglia nyugati és délnyugati végeivel a CrossCountry dízelmotorvonatai, míg Manchester-el A First TransPennine Express vonatai kötik össze Glasgow-t.

A belső teret az eredeti hangulat megtartásával restaurálták a nyolcvanas években, a sötétbarna faborítású homlokzat elegáns megjelenést kölcsönöz az üzleteknek

A későbbi felújítás során megtartották az 1905-ben átadott állomás jellegzetességeit, így a korábbi Caledonian Railway jegyiroda helyén kialakított üzletek is megtartották a külső megjelenést
(fotó: Kim Traynor / www.geograph.org.uk)

A nagyobb brit állomásokhoz hasonló Glasgow Central indulási táblája is: a kontinensen szokásos összesítő tábla helyett minden vonat külön kijelzőn szerepel. A nagy felület miatt talán kevésbé áttekinthető (persze meg lehet ezt is szokni), de a vonatok megállóiról bőséges információt ad ez a megoldás

A kilencedik vágány peronjáról nézve jobb szélen látható a távolsági vágánycsoport, bal oldalt pedig a Glasgow-tól délkeletre fekvő elővárosi vonalak vágányaira érkezik egy 156-os sorozatú motorvonat

Ben Brooksbank felvétele körülbelül onnan készült, ahonnan az előző felvétel – az ötvenes években még híre-hamva sem volt a felsővezetéknek, a gőzmozdonyok uralták a terepet
(fotó: Ben Brooksbank / www.geograph.org.uk)

Ugyanez a vidék az 1.-2. (távolsági) vágányok peronja felől – a nyolcadik vágányra egy régebbi (SPT) színtervű 318-as sorozatú motorvonat érkezik a Cathcart Circle felől

A 2. vágányon várakozik egy 158-as sorozatú „Express Sprinter”, a háttérben pedig rövidke elővárosi peronon sorakoznak, a képen jobbról balra a harmadiktól a hetedik vágányig látunk be

A harmadik vágányon indulásra készül a First TransPennine Express Manchester-be tartó vonata. A szerelvény egy UK Desiro, helyi nevén 185-ös sorozat – szerencsére távolsági forgalmú motorvonatokon nem erőltetik a homlokátjárót, így ezen vonatok megjelenése az elővárosiaknál kevésbé mellbevágó

Az állomás leghosszabb peronja az 1.-2. vágány között fekvő, távolsági forgalmat kiszolgáló peron. A második vágányon indulásra készül a Virgin Trains reggeli, Londonba tartó járata, míg tőle balra egy 220-as sorozatú Voyager motorvonat jár be a CrossCountry színeiben

A fenti peron szinte belóg a meglehetősen zsúfolt váltókörzetbe, melyen túl látható a „tű foka”, az állomás végében a Clyde folyó felett átívelő híd. Itt rövid szakaszon 7 vágányra szűkül az állomás, az „A” jelű jelzőhídon ezek jelölése látható A-tól H-ig (az E jelzés kimarad)

Glasgow Central bejárati jelzői a Gantry A-n (az „A” jelzőhídon). Az A-D vágányok a West Coast Mainline és a Cathcart Circle vágányai, a kép pedig az F-H vágánycsoport felől készült, amely a Paisley–Glasgow vonalat jelenti. Az állomás területén a jelzőhídtól 15 mérföldes lassújel van érvényben, ezt szöveges formában jelzik a vonatszemélyzet számára

Az elővárosi vágánycsoport túlsó végén, a 14. vágányon készül indulásra a Gourock felé induló 380-as sorozatú Desiro UK. A 10.-15. vágányok a délnyugat felé induló vonatok felségvize: Kilmarnock, Ayr, Largs, Ardrossan, Gourock, Wemyss Bay és Paisley Canal a jellemző célállomások

A 11-14. vágány peronkapui, a délutáni-esti csúcsidő végi gyér forgalomban

Néhány éve telepítették az állomásra a peronkapukat, melyek az ezirányú hazai kísérletezgetésnél lényegesen kulturáltabb és hatékonyabb megoldást kínálnak a jegyellenőrzés problémájára. Ennek ellenére a vonatokon is vannak jegyvizsgálók, akik még a rövidebb vonalakon is végigmennek a szerelvényeken - a kivétel talán a rövidke Cathcart Circle. A nem szabványos méretű jegyek (például külföldön kiadott szabványméretű nemzetközi jegyek) illetve az eltévedt utasok miatt peronőrökre továbbra is szükség van. Éppen ezért nem feltétlenül olcsóbb ez a megoldás a hazainál – főleg a skóciai és hazai munkabérek közötti különbséget figyelembe véve.

A 11. vágányra érkezett az Africa Express nevű különvonat, élén a Direct Rail Services 47 810 sorozatú gépével

A különvonat gerincét a Virgin Trains-nél sokáig tartalékszerelvényként üzemelő késői, már légkondicionált Mark 2-es személykocsik alkották

A vonatban futott egy korai Mk2-es kocsi is, nyitható ablakokkal és az angol vaspályákon mai napig jellemző bőrszíjas ajtóhatárolóval ellátott kifelé nyíló ajtókkal

A vonat másik végén a 47 805-ös gép dolgozott

Ha már mozdonyvontatású vonatoknál tartunk, nem maradhat ki a Glasgow főpályaudvarán naponta (vasárnap kivételével) megforduló éjszakai vonat, a Caledonian Sleeper. Ezzel a névvel tulajdonképpen két vonatot illetnek, melyeket Skóciában tovább osztanak. Az egyik szerelvényt Carstairs-ben osztják meg illetve egyesítik, ez Edinburgh és Glasgow felé tartó kocsikat továbbít. A másik szerelvény a Skócia északi részén fekvő Inverness, Aberdeen és Fort William állomásokra tartó kocsikat továbbítja. A vonatokban a Mark 3-as hálókocsik mellett igen kényelmes Mark 2E alvószékes kocsikat is találunk, valamint különleges berendezésű a vonatok Mark 2F „klubkocsija¨ is. Vasútbarátoknak fontos szempont, hogy a szigetországban ritkaságszámba menő mozdonyos vonatok eme jeles képviselőjét a DB Schenker állagába tartozó gépek vontatják, melyek személyforgalomban egyébként nem vesznek részt.

Óramű pontossággal jár be Glasgow Central első vágányára a London felől érkező Caledonian Sleeper, élén a 039-es pályaszámú Class 90-es géppel. A DB Schenker kötelékébe tartozó erőgép még a cég DB-átvétel előtti korszakából származó English, Welsh and Scottish köntösben dolgozik

A Caledonian Sleeper Mark 2-es kocsijai saját, kifejezetten tetszetős színtervet kaptak, a sötétkék alapszín nagyon jól illik a vonat éjszakai jellegéhez

Az alvószékes kocsi ülései igen kényelmesek, a kiváló futású kocsiban jól lehet aludni. A szigetországban ritka kivételként kötelező helybiztosítással közlekedő alvószékes kocsiban szemfedő is jár az ingyenes helyjegy mellé

Az ízlésesen berendezett klubkocsi igazi speciális állatfaj, ritka az ennyire szellős belső terű jármű az angol vaspályákon

Ne feledkezzünk meg a mélyben zajló eseményekről sem! Glasgow főpályaudvara rendelkezik föld alatti vágányokkal is, méghozzá a fentiekre nagyjából merőleges elhelyezkedéssel. Ezeken zajlik a kelet-nyugat irányú gyorsvasúti forgalom a város alatt, melynek sematikus térképe elérhető itt. A villamosított hálózat nyugati-északnyugati végpontjai Helensburgh Central, Balloch, Dalmuir és Milgavie, míg kelet-délkelet felé Edinburgh, Springburn, Larkhall és Lanark a vonatok végállomásai. Glasgow Central földalatti peronjait az utolsó két-két végpont közötti vonatok állnak meg, a többiek a gyorsvasút északi szárán kelnek át a város alatt. A déli ágon napközben 10 perces követés jellemző, mely csúcsidőben néhány további járattal egészül ki.
Ami a földalatti állomás történetét illeti, az meglehetősen viharos volt a 20. század második felében. A II. Világháború után a felszíni villamoshálózattal való párhuzamosság okán folyamatosan csökkentették az egykor bőséges kínálatot, majd 1964 októberében teljesen be is zárták a Central Station alatti állomást. (A mi 1968-as Közlekedéspolitikai koncepciónk angol megfelelője, a Richard Beeching nevével fémjelzett racionalizálási program keretében.) A sors, avagy a vasútpolitika iróniája, hogy a párhuzamosságot jelentő villamosokat már 1962-ben megszüntették... Glasgow Central Low Level ezek után 1979-ben mégis feltámadt, méghozzá villamosított formában, Glasgow elővárosi vasúthálózatának fontos állomásaként.

Glasgow Central Low Level peronjáról indul az itt tipikusnak mondható 318-as sorozatú „villanydoboz” Dalmuir felé
(a külön nem jelölt felvételek a szerző munkái)

---

Magyarics Zoltán