2011 márciusa után ismét üléseket tesztelhetnek az osztrák vasút utasai egy erre a célra kialakított járművön. Az ÖBB célja, hogy a Talent és Desiro motorvonatokon kialakítandó „komfortzóna” számára megtalálja az utasok számára legjobban tetsző ülőalkalmatosságokat. Kattintsanak házi tesztünk eredményeiért!
A Verkehrsclub Austria (VCÖ) egy tavalyi felmérése szerint az osztrák vasúton utazó ingázók elégedetlenek az ülések kényelmével. Az ÖBB ennek hatására 2011 márciusában Lange Schlieren (avagy CityShuttle) kocsikból álló tesztflottát bocsátott útjára, melyen a kocsik belső terét különféle üléstípusokkal szerelték fel. Az utasok véleménye alapján idén egy szűkített, négy üléstípusból álló válogatásból választhatnak az utasok. A osztrák szövetségi vasút ígérete szerint az utazók tetszését leginkább elnyerő ülésekkel találkozhatunk majd a Desiro és Talent motorvonatok fedélzetén hamarosan kialakításra kerülő „komfortzónákban”. A tesztvonatok menetrendje nyilvános, mi pedig az átalakított Talent fedélzetén vettük szemügyre az üléskínálatot.
A kiválasztott szerelvény ajtaján erre a célra készített tábla hívogatja az utasokat
Ülés-kavalkád a fedélzeten: a szokványos páholyos ülésosztás helyett soros formációban kerültek beépítésre a tesztülések, és a leendő komfortzóna bemutatására egy sornyi üléssel kevesebb van azonos területen
(fotók: Halász Péter)
(fotók: Halász Péter)
A tavalyi tesztelt ülések közül egyikre sem ismertünk rá változatlan formában, de egyes megoldásokat a mostani darabok is átvettek. Minden üléspárban találtunk középső, felhajtható könyöklőt, amely jelenleg nem szériatartozék a Desiro és Talent motorvonatok ülésein. A mostaninál komolyabb fejtámla-megoldást szintúgy mindegyik tesztülés kínál, ám a tavalyi tesztalanyok egyikén fellelhető, távolsági forgalmú ülést sejtető lehajtható asztalka nem köszönt vissza egyik idei ülésen sem. Hasonló sorsra jutott a kihajtható lábtámasz is, melyet a jelek szerint az ÖBB elővárosi forgalomban nem kíván meghonosítani. Az ideális ülést nem találtuk meg, de ahogyan tavaly is, az egyes versenyzők különféle megoldásaiból könnyen összeállhatna a szerintünk legjobb ülés. Lássuk tehát az idei darabokat részletesen!
Az „A” jelű versenyző ülőlapja kényelmes és kihúzható, ám a többi részlet már felejthető. A fejtámla a mezőny legrosszabbja, a karfa pedig túl rövid, és domború kialakítása miatt az utas alkarja folyton lecsúszik róla.
A „B” jelű ülés közel ideális kompromisszumot jelent: az ülőlap itt is kihúzható, az ülés keménysége és oldaltartása is éppen jó, a fejtámla is elfogadható, bár a kelleténél kissé szélesebb. Külön ötletes a piros díszcsík, amely határozottan feldobná a belső tér megjelenését. Ami ehhez az üléshez mégis hiányzik, az egy kellően széles karfa.
Ez sem lenne rossz darab, de a fejet oldalirányban egyáltalán nem támasztó fejtámlával sikerült elrontani az egyébkén elfogadható összképet. Ezt a „C” jelű ülést így semmiképpen se!
A „D” versenyző a másik esélyes szubjektív tesztünk győzelmére – a legjobb, kellően széles és hosszú karfa mellé kényelmes hátlap és a legjobb fejtámla társul. Az egyetlen furcsaság az ülőlap, mely kissé kifelé lejt, és a folytonos lecsúszás érzését közvetíti a beleülő felé. Az „A” ülés ülőlapjával házasítva viszont előállna az ideális darab!
Az ülésteszt kiváló ötletét egyébként az elővárosi szolgáltatás javításáért elkötelezett MÁV-Start vezetése is átvehetné, a posta-Bhv-k kifejezetten kényelmetlen ülései helyett a „fecskésített” kocsikba jó lenne valami hasonló megoldást találni. Talán majd legközelebb?
Így festett a tavaly márciusi ülésteszt-kocsi belseje. A képen látható tesztülések egyike sem köszönt vissza változatlan formában az idei választékban
A tavaly látott megoldások közül a hasonló, távolsági vonaton jellemző kényelmi funkciók sem kerültek elő idén, a hangsúly az egyszerűbb üléseken volt
(fotók: Magyarics Zoltán)
(fotók: Magyarics Zoltán)
Magyarics Zoltán
