Korábbi bejegyzésünkre, amelyben a posta-Bhv-k belső terének megújításáról ejtettünk néhány szót, számos visszajelzés érkezett. Ezek alapján – bár ilyen jellegű felmérésünk aligha lehet reprezentatív mintán alapuló – összeszedtük, hogy milyen személykocsiban érezné magát igazán jól a magyar síneken utazó. Forradalmi változásokra persze ne gondoljanak olvasóink, a kis lépések is sokat javítanak az utasok közérzetén.
Nemrégiben egy üdvözlendő lépést tett a MÁV-START: elkezdődött a mintegy évtizedes életkorú posta-Bhv-k belső terének felfrissítése. A lépés üdvözlendő és reméljük, hogy a fecskés dizájn, bár fenntartásaink vannak vele kapcsolatban, hasonlóképpen pozitív fogadtatásra talál az utasok körében.
Korábbi írásunkban interakcióra kértük olvasóinkat: milyen újítást fogadnának szívesen? Ez és néhány más módon érkezett javaslat szintéziséből született meg mostani összeállításunk.
A posta-Bhv-k esetében a járműszerkezeten és annak adottságain aligha lehet változtatni, hiszen a járművek a sok-sok évtizeddel korábban gyártott kocsik felújításából születtek. Most azt ne feszegessük, hogy ez a felújítás csak könyv szerint volt az bizonyos járművek esetében, mert nem ez a mai fő témánk.
Olvasóink és mi magunk is hiányoltuk a posta-Bhv-k felfrissített utasteréből a vizuális utastájékoztatást. A hangosítás egy ideje működik (és a MÁV-csoport ezen a téren mutatott eddig teljesítményéhez képest meglepően jól működik!) a posta-Bhv-k esetében is, de sajnos ha valaki elmulasztja a bemondást, vagy éppen az halk, bizony csak a következő megállóban olvashatja le a megálló nevét – ha éppen van tábla a helyszínen. A kijelzők elhelyezése ráadásul nem is okozhat nagy gondot, egy-egy utasterem két végén, a bejárati ajtók fölé szerelve kiválóan elvan egy egysoros fényújság. Ezt ráadásul igen egyszerűen lehet hangolni a hangosítás vezérlésével, hiszen pont olyan Vultron-vezérlőegység van a posta-Bhv-kon is, mint mondjuk a budapesti csuklós Volvo autóbuszokon – ahol működik a látható és hallható utastájékoztatás.
A München térségében közlekedő Alex-vonatokon a fülkés kocsiba is jutott vizuális kijelző. A fülkés kocsi oldalfolyosójának végén a dátumot és a következő megállót is megjelenítik
De ha már utastájékoztatás, akkor menjünk egy kicsit tovább. A kocsik belső terében nem csak a következő megálló nevének feltüntetésére lenne igény, hanem – horribile dictu – a csatlakozó vonatok felsorolására is, való idejű adatokat megjelenítve. Ilyet az osztrák vagy éppen a német vasút jó ideje alkalmaz, tehát a megoldás nem lehetetlen. Különösen annak fényében, hogy a MÁV-START-nak is rendelkezésére állnak az adatok, hiszen az ELVIRA térképes felületén is megjelenik a vonatok helyzete, késése. Így sok-sok kérdéstől lehetne tehermentesíteni a vonatok jegyvizsgálóját is.
A svájci utastájékoztatási alapelveknek megfelelően a regionális vonatokon nem csak a következő megállókat, hanem a csatlakozó vonatokat is mutatják, no meg ha szükséges, rendkívüli információkat is közölhetnek. Igaz, ez Svájcban működik...
A német nyelvterületen megfelelően működik a rendszer, legtöbbször pontos és valós adatokat kapunk a csatlakozó vonatokról és a saját járatunkról is
(fotó: DB AG)
(fotó: DB AG)
A posta-Bhv-k utastere. Több négyes ülés lehetne benne és az utasterem falain elférne a következő megállót mutató kijelző is
Ha már utastájékoztatás: érdemes lenne megfontolni azt is, hogy a mostani laminált A4-es papír felcelluxozása helyett milyen kulturáltabb megoldást lehetne alkalmazni a vonat úticéljának jelzésére? Németországban elterjedt megoldás a front- és oldalkijelző a regionális vonatokon. A posta-Bhv-kat továbbító V43.2-esek 432-esek esetében is kitűnően elhelyezhető a kijelző a mozdonyvezető melletti szélvédő mögött; ugyanezt meg lehet oldani a vezérlőkocsik esetében is.
A német igásló, a 111-es jobb oldali szélvédője mögött kényelmesen elfér a vonat úticélját mutató kijelző. A Sziliken sem zavarna senkit
A postavezérlők szélvédője mögött is elférne a kijelző, ugye?
A személykocsik oldalán pedig egy egy- vagy kétsoros kijelző az ablakokon is elfér, így könnyítve meg az utasok tájékozódását. Igaz, ehhez már alighanem cserélni kellene az utastájékoztató rendszer vezérlését is, de ez sem jelenthet gondot. E célra kiválóan megfelel a hatalmas darabszámban alkalmazott GSP FT95-ös vezérlőegység, amelyet idehaza is számos helyen alkalmaznak, mi több, a MÁV-csoport is használja: a Talentekben ilyen utastájékoztató rendszer van.
A DB Regio nem celluxszal rögzítette az iránytáblát a személykocsijain
De ha úgy adódik, az ajtón is el lehet helyezni ízlésesen az iránytáblát. A képen az Alex megoldása, de hasonló megoldást talált az SBB is
A posta-Bhv-kon is az ajtókra kerül fel a tábla – általában azonban csak cellux rögzíti a laminált papírlapot. Nem túl igényes megoldás
Pedig van igényes megoldás Magyarországon is a táblák elhelyezésére. Igaz, ez nem a MÁV-START érdeme, a halberstadti személykocsikon mindössze megmaradt a DB AG által használt táblatartó
Ha már szó esett az ablakokról: bizony annak idején úgy tervezték ezeket a járműveket, hogy valamilyen jellegű légjavító berendezés kerül az utastérbe. Sajnos azonban csak a nyitható ablakok száma csökkent le a felújítás során, klímának híre-hamva sem volt a kocsikban. E hibát az utolsó széria posta-Bhv esetében korrigálták valamelyest, amennyiben valamennyi ablakot részben nyithatóvá tették. De vajon sokba kerülne egy klímaberendezés beépítése? Megérné kellemesebb légkörűvé tenni a járművek utasterét? Az utasok szerint igen – a műszaki szakemberek szerint már kevéssé. A fő kérdés, hogy milyen időtávlatban számítunk még erre az erősen másodvirágzását élő kocsitípusra.
A klíma hiánya különösen a nagy melegben szembetűnő. Főleg, ha olyan kocsiban utazunk (mint képünkön), ahol nem mindegyik ablak nyitható. Pedig eredetileg úgy volt, hogy kapnak valamilyen légjavítót a kocsik, de a MÁV annak idején kihúzatta a tervekből...
Ugyancsak sokan kifogásolták a kocsik utasterében az ülések elrendezését. Való igaz, a „buszülések” alkalmazása nem éppen szerencsés, különösen annak fényében, hogy utastermenként mindössze kettőre redukálták a négyes páholyok számát. (Illetőleg vannak olyan korábbi szériában készült kocsik, ahol az egyik utasteremben négy páholy van.) Az elővárosi forgalomban eleve nem szerencsés a kettes ülések alkalmazásra ilyen formában, hiszen ha az utas kívülre leül, mások már nem szívesen másznak be a belső ülésekre – különösen, ha onnan éppen az ablakok közötti oszlopra nyílik kiváló panoráma. Ebben a tekintetben bizony előbbre jár a hagyományos, klasszik Bhv, ahol minden utasteremben tíz páholyt találunk, kettes üléseket egy darabot sem.
Új, kényelmes, könnyen tisztítható (és gyakran tisztított!) ülések az Alex-vonatok egyik személykocsijában
Ha már ülések: különösen üdvözlendő az ülések újrahúzása! Azonban emellé nem ártana, ha időnként azokat alaposan ki is takarítanák, mondjuk hetente kárpittisztító gépet is látnának ezek a szövetek. Az hónapok, évek során elkoszolódott, kikopott, megsárgult, kifakult huzatú ülésekre nem szívesen telepszik le a fizető utas. De ugyanez érvényes általában a kocsik teljes külső-belső részeire: alapos és rendszeres, a mostaninál sűrűbb takarítást igényelnek. Sajnos azonban a rideg valóság az, hogy két fővizsga között legfeljebb csak összesöpörnek az utastérben, néha talán felmosnak, de komolyabb takarítást aligha látnak a járművek. Ez az a pont, ahol egy kicsit mindig szkeptikusak vagyunk a MÁV-Start aktuális minőségjavítási fellángolásaival - a járműtisztaság nem kampánykérdés, egy 10-15 éven át használt belső bizony rémesen le tud pusztulni a rendszeres és kellő tartalmú takarítás nélkül. Sajnos, a mostanában divatos szövetülésekre ez fokozottan igaz.
A koszos, kifakult, megsárgult huzatú ülésekre nem szívesen ülnek le az emberek
Végezetül pedig még egy komoly tényezőről beszélni kell. Amellett, hogy a vasúttársaság elhanyagolja a járművek takarítását, bizony, mi utasok is rongáljuk ezeket a kocsikat. No nem a rendeltetésszerű használatra gondolunk, hanem pont arra, amikor valaki csak úgy elviszi a hulladékgyűjtőket, letöri a karfákat, összefirkálja a burkolatokat és így tovább... Hiába tűzdelték tele a posta-Bhv kocsik minden üléssorát a térdek beverésére kiválóan alkalmas szemetesekkel, több az eldobott szemét ezekben a kocsikban, mint a csak előtéri szemetessel rendelkező nyugat-európai társaikban. Ez vajon miért van? Bizony, ez nem a MÁV-START hibája, hanem a MÁV-START keresztje.
A FLIRT- és Talent-motorvonatok esetében jól működik az utastér kamerás megfigyelése. Amellett, hogy a karbantartást nem a MÁV-csoport végzi, láthatóan javít a kocsik állapotán a karmerák jelenléte. A járművek rongálásmentes mivoltát hosszabb ideig megőrizhetjük ilyen módon és a közbiztonság, illetve az utasok biztonságérzete is jelentősen javítható. Sajnos a néha-néha felbukkanó vasútőrök ezt folyamatosan dolgozó rendszert nem pótolják.
A FLIRT- és Talent-motorvonatok esetében jól működik az utastér kamerás megfigyelése. Amellett, hogy a karbantartást nem a MÁV-csoport végzi, láthatóan javít a kocsik állapotán a karmerák jelenléte. A járművek rongálásmentes mivoltát hosszabb ideig megőrizhetjük ilyen módon és a közbiztonság, illetve az utasok biztonságérzete is jelentősen javítható. Sajnos a néha-néha felbukkanó vasútőrök ezt folyamatosan dolgozó rendszert nem pótolják.
A karmerás megfigyeléssel talán az ilyen és hasonló rongálások is visszaszorulnának – könnyítve ezzel a vasút munkáját és javítva az utasok biztonságérzetét
(a másképpen nem jelzett képeket Halász Péter készítette)
(a másképpen nem jelzett képeket Halász Péter készítette)
Mindezekből is látható, hogy nem is olyan nagy beruházásokkal komolyan lehet javítani az utazás színvonalán. Reméljük, hogy a MÁV-csoport vezetői és a szolgáltatásuk megrendelője – jelenleg a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium – is veszi a fáradtságot, hogy ezekre a beruházásokra forrásokat biztosítson, hiszen így nem csak a jelenlegi fizető utasokat „kényeztethetné” a vasút, hanem a színvonalas utazási körülményeknek köszönhetően bizonnyal többen választanák a vasút szolgáltatásait. Bíztató jelek (most is) vannak, várjuk tehát, mit hoz a napi gyakorlat!
Halász Péter
