December első napja igazi különlegességet tartogatott a Bécs környéki vasútbarátok számára: egész napos nosztalgiaüzem volt a bizonytalan jövőjü Kaltenleutgebnerbahn-on. Sőt, a Bécs déli végein található vonal különvonatai a Südbahn Liesing–Wien Meidling szakaszára is betévedtek. Vajon mi lesz az elővárosi fekvésű, ám elfeledett vonallal?A Bécs déli elővárosaiban futó Kaltenleutgebnerbahn Liesing állomáson ágazik ki a Bécsből Karintia és Stájerország felé tartó fővonalból, a Südbahn-ból. A szárnyvonal innen nyugatnak fordul, és beveszi magát a hegyek közé, hogy szűk 7 kilométer után elérje névadó települését és egyben (egykori) végállomását, a völgy mélyén megbújó Kaltenleutgeben községet. Az 1883-ban megnyílt vonalon 1951-ig volt menetrend szerinti személyforgalom, melynek megszünését követően állandó jelleggel csak a Waldmühle állomásnál található mészkőbánya és cementgyár teherforgalma maradt meg. Ennek megfelelően 1957-ben a bányatelep és Kaltenleutgeben közötti bő egy kilométeres szakaszt fel is hagyták, a későbbi évtizedekben pedig a község területén a nyomvonalat beépítették. A megmaradt Liesing–Waldmühle szakasz teherforgalma eközben ha nem is sűrű, de legalább stabil volt. 2001-ben a Graz-Köflacher Bahn (GKfB) megánvasút vette át a tehervonatok továbbítását, majd egy rövid, 2007-2010 közötti Rail Cargo Austria „intermezzo” után 2010-től ismét a GKfB, pontosabban annak anyavállalata, az LTE vette át a boltot. Az ÖBB-s kitérőnek egy fontos hozadéka mindenképpen volt, 2007-ben ugyanis nagygépes pályafelújítást végeztek - ennek ma is látható eredménye, hogy a haldokló vonalon a pálya szinte fővonali minőségű. Sajnos haldokló vonalról beszélünk, ugyanis 2010 novemberében kellemetlen meglepetésként érkezett a Holcim cementipari cég döntése: bezárják a cementművet.
A teherforgalmát egyik napról a másikra elvesztő Kaltenleutgebnerbahn-on 2011 folyamán egész évben mindössze négy vonat közlekedett – az ÖBB mérővonata mellett három különvonat. 2012-ben a vonal megmentéséért és/vagy fejlesztéséért küzdő Verein Pro Kaltenleutgebnerbahn egyesület szervezésében több alkalommal is volt vonatközlekedés. Idén június 17-én „menetrend szerinti próbaüzemet” tartottak, azaz egy javasolt menetrend alapján egész nap ingázott egy motorvonat Liesing és Waldmühle állomások között. A motorvonat pedig nem volt más, mint a GYSEV 247 509-es pályaszámú Jenbacher motorvonata, leánykori nevén az ÖBB 5047 100-as. Az őszi-téli szezonra két nosztalgiavonatos üzemnappal készült az egyesület - az elsőt november 11-én, a másodikat pedig december 1-jén. Képriportunk a második eseményt mutatja be.
A szombati első különvonat az igen forgalmas Meidling állomás 7. vágányáról startolt. Az elvileg 8:10-kor induló vonat helyére 8:15-re már várták a Bécsújhelyből érkező S9-es viszonylat szerelvényét, így rögtön sikerült egy kis zavart okozni a 8:15-ös tényleges indulással
Az indulásra kész gőzös ütközője alatt diszkréten figyeli a pályát a végzártárcsa – hiába, az osztrákoknál a személyvonat végzárlámpát jelent, és nem tárcsát, így bizony könnyen megfeledkezik a személyzet a régimódi eszközről
Rövidke fővonali vendészereplést követően Perchtoldsdorf mára kihalt állomása tűnik fel, ahol...
... egy szerencsésen közel eső tűzcsap segítségével vízvételezés történik. A nap során minden Waldmühle felé tartó járat megállt itt negyed óra erejéig, a vízkészlet kiegészítése közben pedig kórus szórakoztatta a délelőtti vonatok utasait
A vonat végén egy 2062-es tolatómozdony utazik. Az Ő feladata volt a szerelvény továbbítása völgymenetben, azaz Bécs felé, ugyanis Waldmühle állomáson körüljárásra nem volt lehetőség
Perchtoldsdorf határában pöfög a kora délutáni nosztalgiajárat
Neumühle és Waldmühle állomások között kapaszkodik a 93-as rövidke vonatával. A vonal legnagyobb emelkedése 27 ezrelékes, és gyakorlatilag teljes hosszán emelkedik a végpont felé
A Waldmühle állomáson található cementüzemnél járunk, bal oldalon feltűnnek a cementmű felhagyott rakodóvágányai
Waldmühle állomáson a nosztalgiajáratok fél órát tartózkodtak, itt büfé várta a különvonatok utasait
Bár a reggeli első járatról készült távlati képen nem látszik, jó kihasználtsággal közlekedtek a járatok, kiváltképpen a délután folyamán
Pályaállapotok Waldmühle állomáson: 54 kilogramm/folyóméteres sínek, betonaljak és rugalmas leerősítés - gyakorlatilag bármelyik magyar mellékvonalra azonnal elfogadnánk
Gőzösprofil – a 93-as sorozatú gép megbízhatóan tette a dolgát egész nap
A 93-as, eredetileg 378-as sorozatú gőzmozdony elterjedt vonóerő volt az Osztrák Szövetségi Vasút vonalain. Az 1'D1' tengelyelrendezésú szertartályos mozdonyból több osztrák gyártó közel 170 darabot készített belföldi használatra, de a szomszédos országok (Szlovénia, az akkori Csehszlovákia) is vásároltak belőle. Az 1927-1931 között szolgálatba állított gépek 60 kilométer/órás legnagyobb sebességüknek megfelelően mellékvonalakon teljesítettek szolgálatot. A sorozat egyik tagja volt az utolsóként selejtezett osztrák normál nyomtávú gőzmozdony 1982-ben – igaz, ekkor már csak stratégiai tartalékként tartották (papíron?) üzemben a gőzösöket. A típusból 19 lelhető még fel többnyire működőképes állapotban, főként Ausztriában. A szombati külövonatokat vontató 93 1420-as a Verein Neue Landesbahn egyesület tulajdona, honállomása Mistelbach/Zaya.
A jövőbeni fejlesztés talán legnagyobb kerékkötője ezen ütközőbak elhelyezkedése: a vonalat a csak teherszállítási igények miatt a cementüzemen túl felszámolták, így a bakon túl alig egy kilométerre fekvő Kaltenleutgeben községet már nem éri el
A vonal jövője a civil szervezkedés ellenére is bizonytalan. Az ÖBB a 2013/2014-es menetrendváltással be szeretné zárni a számára értéktelen vonalat, melyet a civil lobbi hatására 2010-ben még műemléki védelem alá is helyeztek. A Pro Kaltenleutgebnerbahn egyesület különvonatokkal igyekszik életben tartani a vonalat, és ahogy korábban említettük, idén a GYSEV közreműködésével menetrendi próbanapot tartottak, azaz egy javasolt menetrend alapján egész nap pendlizett a vonalon a GYSEV motorvonata. A személyforgalom felvételére irányuló törekvéseknek azonban több tényező is útját állja. Egyrészt a vonal rossz helyen ér véget, mint fentebb láthattuk - Kaltenleutgeben település területén a nyomvonalat beépítették, így szinte kizárható a visszaépítés lehetsőége. Az egyetlen megoldás egy P+R parkoló lenne Waldmühle állomáson, ám ennek gazdasági realitása erősen kétséges, a vonal nyúlfarknyi hosszát figyelembe véve. A másik probléma, hogy a bécsi gyorsvasúti rendszerbe ugyan integrálható lenne a vonal (Liesing-ben fordulnak S-Bahn járatok, ezek útvonalát meg lehetne hosszabbítani), de ehhez felsővezetéket kellene kiépíteni - kétséges, hogy a fentiek fényében ezt az ÖBB felvállalja. A legreálisabb forgatókönyv talán valamilyen múzeumvasút vagy hajtánypálya-jellegű hasznosítás lenne – mivel a pályára még jó ideig nem kellene költeni, ennek talán gazdasági reálitása is lenne.
Liesing felé tart a 2062-es sorozatú tolatómozdony vontatta délutáni különvonat
Az 1958-1965 között a Janbacher Werke-nél 65 példányban készült könnyű tolató 2062-es sorozat egyik késői példánya a 053-as. Az ÖBB a kilencvenes években az egész sorozatot nyugdíjazta, ám ipari vasutaknál és egyesületeknél sok példányuk talált új otthonra. Nincs ez másképp a Friedberg-ből érkezett 053-as esetében sem, melyet a FrOWOS (Freunde der Bahnlinie Oberwart-Oberschützen) egyesület üzemeltet.
Perchtoldsdorf határában a szőlőskertek kiváló hátteret szolgáltattak a nosztalgijáratok fotózásához
Perchtoldsdorf belvárosában gurul Liesing felé a külövonat...
...hátul pedig csendben pöfékel a visszaúton pihenő gőzös
Magyarics Zoltán