A XVII. kerületi Rákoshegy vasútállomása alatt átvezető aluljáróban a hetekben új színekre lehetett figyelmes az arra járó. Az Ashoka - Fiatalok a változásért program és a Színes Város Csoport, valamint a MÁV Zrt. együttműködésében kapott új arculatot a létesítmény.
Előbb álljanak itt a tények a MÁV sajtóközleménye alapján: „a MÁV Zrt., az Ashoka - Fiatalok a változásért program és a Színes Város Csoport közötti együttműködés keretében kapott új arculatot a rákoshegyi vasúti gyalogos aluljáró fala. Az összefogás hozadéka a vasúti területek utasvonzásának erősítése, annak rendezettebbé tételén és vizualitásának erősítésén keresztül. Emellett a kooperáció teret és kibontakozási lehetőséget kínál a programban résztvevő tehetséges diákok és fiatalok számára.
A Színes Város által kifestett rákoshegyi aluljáró részlete
A mintegy két hete megkezdett munkában önkéntesek és diákok ragadtak ecsetet, s megszépítették, festményszerűvé varázsolták a falat. Az akciót több hónapos pedagógiai munka előzte meg, több mint ötven önkéntes közreműködésével. A 300 négyzetméternyi felület vidám és ötletes térszínesítésének témája egy fikció, amely szerint egyszer a vidék visszafoglalja a várost, vagyis fákkal, bokrokkal, zöld felületekkel telnek meg a nagyvárosok, a napjaink lehangoló, szürke, benzingőzös metropoliszait a természet festi színesre.
Tipikus rákosmenti részlet, ugye?
A mintegy 300 négyzetméteren megújult fal 2012. november 15-i avatásán Riz Levente, Budapest XVII. kerületének polgármestere méltatta a diákok és a civilszervezet kezdeményezését, az általuk végzett városszépítő-vasútszépítő munkát. Kriss Béla, a MÁV Zrt. kommunikációs igazgatója kifejtette, hogy már második gyümölcse érett be annak az összefogásnak, melyet a nemzeti vasúttársaság társadalmi felelősségvállalási programja keretében indított a Színes Város Csoport városszépítő szervezettel.
Vajon az állomást naponta használókat megkérdezték arról, hogy festményt vagy éppen mondjuk kukákat, tájékoztató hirdetményeket és padokat szeretnének-e jobban?
A rákoshegyi projekt abban különbözik az eddigiektől, hogy míg a kelenföldi vasúti aluljáró esetén a Táncsics Mihály Tehetséggondozó Kollégium önkéntesei a Pillangóhatás Pedagógiai Programban dolgoztak, addig jelen esetben az Ashoka - Fiatalok a változásért programja finanszírozta a projekt egy részét, és a diákok a látványtervek elkészítésében vettek részt. Végül számos önkéntes munkájának eredményeképpen szépülhetett meg a vasútállomás aluljárója – mondta el Flór Péter, a Színes Város Csoport főtitkára.”
A kék színű pandák bizonnyal őshonosak lehetnek errefelé – igaz, a Merzse-mocsár mélyén élő állatok elég ritkán mutatkozhatnak meg...
Mindez valóban üdvözlendő változás. Ám nézzünk csak körbe alaposan a szóban forgó vasútállomáson. Azon kívül, hogy a nagyjából másfél héttel a festés után valamilyen rejtélyes módon mindig „összefirkálódó” aluljárót sikerült egy annyira nem is látványos PR-esemény keretében összefirkálni egy dolog. De vajon kérdezte-e bárki is az állomást naponta használó utasokat, a helybéli lakókat, akik átjárnak az aluljárón, hogy valóban tetszik-e nekik ez a grafika?
Jellegtelen, bárhova elképzelhető épületek díszítik lépcsőket. De vajon miért nem fért el ide inkább a környékre jellemző épületek képe?
A festékek kavarásához használt fadarabokat majd csak elviszi valaki... ahogy az összecsöpögetett betont is feltakarítja valaki, ugye? Vagy ez is a „Színes Város” projekt része?
Mindemellett azonban az is megfontolandó, hogy vajon mi a fontosabb? Egy valamilyen, a környékhez nem köthető falfestmény vagy éppen a vasúti közlekedéshez kapcsolódó szolgáltatások rendbetétele? A falfestmények mellett azért igazán juthatott volna mondjuk pár menetrendi hirdetmény is a peronra. Esetleg néhány padot sem ártana felállítani és persze rendbe tenni a meglévőket. Ez a lépés jobban kapcsolódna a vasúti közlekedéshez és annak kulturáltságához. Esetleg a festegető fiatalok talán segíthetnének rendet tenni inkább az állomásokon. Ha mindenáron festeni akarnak, akkor pedig ott vannak a padok, oszlopok... Legalább nem a MÁV-nak kellett volna drága pénze lefesteni őket.
Az „unalmas” aluljáró... Jobb volt ez így?
De értjük mi: sokkal jobban mutat egy kifestett aluljáró átadása a híradókban, mint egy pad vagy éppen menetrendi hirdetmény felhelyezése. Nyilván, nagyobb a PR-érték, lehet vele villogni a helyi polgármesternek... De akkor miért nem Rákoshegy és Rákosmente jellegzetes motívumai kerületek inkább a falakra? A rákoshegyi római katolikus templom és a víztorony sziluettje; az Erdős Renée-ház; a Merzse-mocsár; netán a ferihegyi repülőtér térsége vajon miért nem fért fel a falakra, ha már minden áron ezt kell erőltetni?
Egységes, tiszta arculat – vajon az utasokat zavarta? Megkérdezték őket egyáltalán?
Vajon a padok helyreállítása nem lenne fontosabb?
(képünk korábban, még 2012. május 29-én készült)
(fotók: Halász Péter)
(képünk korábban, még 2012. május 29-én készült)
(fotók: Halász Péter)
Halász Péter