A jelenlegi 38 féle, különféle alapokon járó utazási kedvezmények számát drasztikusan csökkenteni fogják. Ismerős az ígéret? Évek óta ezt halljuk és ezek után talán nem is csoda, hogy ha finoman szólva is szkeptikusan vesszük tudomásul az efféle híreket.
Több mint egy milliárd forinttal nőhetnének a MÁV-START bevételei, ha drasztikus mértékben csökkentenék a kedvezményeket – mondta Völner Pál az Inforádió műsorában a minap. Szerinte ugyanis 38 féle kedvezményt vehet igénybe az átlagos polgár, míg ehhez képest négy bőven elég lenne. Korábban ugyanis született már döntés arról, hogy „a diákkedvezmények, a nyugdíjasok kedvezményei, a rokkantak kedvezményei változatlanul megmaradnak” – mondta az államtitkár. Ezeket jogszabályi szinten garantálnák.
Ezek után már csak az a kérdés, hogy vajon mit is értünk bele ebbe a bűvös harmincnyolc kedvezménybe? Gyanús, hogy a MÁV-START üzletpolitikai kedvezményeit is ide sorolja Völner – amik után azonban nem ad (többlet)pénzt az állam a vasúttársaságnak. Hogy ez az évi egymilliárd forint mennyit számít a több száz milliárdos adósságot görgető társaságnak, az egy másik jogos kérdés. Mondjuk vehetnek rajta egy korszerű villamosmozdonyt - kár, hogy ennél kicsit többre lenne szükség.
Völner szerint kiderült a regisztrációs jegyek forgalmából, hogy évente mintegy 33 millió nyugdíjas (ingyenes) utazás történt a hálózaton. A regisztrációs jegyek eltörlése azonban 300 millió forint megtakarítást hozott – mondta az államtitkár. Szerinte az átdolgozott kedvezményrendszer sokkal rugalmasabb és piacérzékenyebb rendszer lenne, és figyelembe venné a teherviselést is, ráadásul kevesebbe is kerülne – becslések szerint mintegy 20 milliárd forinttal. „Méltányosabb rendszert próbálunk kialakítani” – jegyezte meg az államtitkár, aki azonban megjegyezte: lesznek olyan csoportok, amelyek kikerülnek az automatikus kedvezményrendszerből. A sorok között olvasva és magyarra fordítva ez valahogy úgy hangzik: találnunk kell 20 milliárdot úgy, hogy ne legyen belőle nagy felháborodás.
Völner hangsúlyozta azt is, a Volán-társaságok regionalizálásától azt várják, hogy csökken a vezetői szintek száma. A vasúti területen pedig az lenne a végső cél, hogy két vasúttársaság legyen. Az egyik a személyszállítással foglalkozik, a másik pedig egy egységes pályafenntartással foglalkozna. Csak nehogy úgy járjunk, ahogy eddig is - amint az Állami Számvevőszék is megállapította, az átszervezéskkel éppen a vízfej csökkentésével ellentétest hatást szoktunk elérni. Drukkoljunk, hogy most végre ne így legyen! Azért szintén szorítsunk, hogy bár hiába hiányolja az ÁSZ-jelentés az egységes pályavasúti koncepciót, eztán másként lesz, és nem lesz "önjáró" a pályavasút a források elosztásánál.
Ismerős volt valahonnan a kedves olvasónak az elképzelések eme csokra? Nem véletlenül van a RegionalBahn szerkesztőinek kis déja vu érzése: hosszú évek, ha nem évtizedek óta kergeti ezeket az álmokat a politika. A tettek mezejére azonban nem lépnek, vagy ha igen, akkor a „Szent Tehenet”, a nyugdíjasok ingyenes utazási lehetőségét nem bántják, inkább sarcolnak diákokat, dolgozókat. Hogy Völner Pálnak sikerül-e, ami elődeinek nem? Nem tudhatjuk, csak remélhetjük. Mindenesetre a statisztika szerint Völner Pál már bőven túlteljesítette a közlekedésért felelős miniszterek utóbbi időkben mért, egy évnél rövidebb átlagos hivatali idejét.
Halász Péter