2012. 09. 21.

Magyar útra magyar buszt?

A magyar buszgyártók csak nem tudnak megnyugodni. A budapesti autóbusz-üzemeltetési modell első, új buszokra vonatkozó tenderében a szolgáltatók Európában, sőt, a világon is népszerű és bevált típust választottak a referencia nélküli, csak prototípusként létező járművek helyett. És ez szerintük baj. Valóban az?



Ma Magyarországon három cég foglalkozik érdemi mennyiségű autóbusz-gyártással. Az egyik a Kravtex, aki a Credo buszokkal szerzett hírnevet magának. A másik a Műszertechnika-féle Ikarus, amely az ARC autóbuszok licenszét viszi tovább. A harmadik pedig az alapvetően nem hazai piacokra termelő NABI.
Magyar úton magyar busz. Az Ikarus 200-as család bizony a magyar rögvalóság...

A magyar buszgyártók azt hangoztatják, hogy a Budapesti Közlekedési Központ tenderén ők nem indulhattak… Ebben ki akadályozta meg őket? Ja, hogy nem csak arról volt szó, hogy idedobunk 150 roncsot és kész? Mert itt üzemeltetésről volt szó. Ezt a magyar buszgyártók nem tudták vagy éppen nem akarták teljesíteni. Akkor vajon a buszgyártók miért nem tudtak megállapodni a szolgáltatókkal és a szolgáltatóknak hitelező pénzintézetekkel? Ez igen egyszerű: józan ésszel senki sem nyújt hitelt egy olyan típusra, amiből gyakorlatilag nem létezik sorozat, az egyetlen példány pedig finoman szólva sem felel meg a pályázat követelményeinek? Józan üzemeltető csak olyan típust választ (és ez különösen itt, Kelet-Európában igaz), amelyik már kipróbált, megbízhatóan működik, nem lesz gond a javításával. Vajon a Kravtex a Credo Citadell buszokhoz (amiből még csak a prototípusok léteznek…) mennyiért és mikor tud olyan szolgáltatást nyújtani, mint amit mondjuk a Mercedes-Benz a Citarókhoz? Vagy mi a garancia arra, hogy 5, 10, 20 év múlva is megfelelő lesz az alkatrész-ellátás és létezik még a Kravtex vagy valamelyik utódja? És vajon, ha a szolgáltató nem tudja fizetni a részleteket és a bank visszaveszi a kocsikat, hova tudná eladni a teljesen ismeretlen kocsikat?
Credo Citadell 19. Vajon van olyan kiforrott típus, mint egy Mercedes-Benz Citaro?
(fotó: Kravtex, forrás: www.bkv.hu)

Szóval a drága magyar buszgyártók a hőzöngés helyett jobban tennék, ha magukba néznének. Először is megfelelő autóbuszt kellene gyártani és ha valóban olyan frankó gyerekek, mint ahogy magukról állítják, akkor már sorban állnának a környező országok üzemeltetői is mondjuk a győri gyárkapuban. Miért is nem teszik? Mert még ha jó kocsit is gyártanak (és miért ne gyártanának jók kocsikat?), akkor azokat képtelenek eladni. És itt a baj. Lehet, hogy a pozsonyi DPMB vagy éppen az érsekújvári Arriva szívesebben venne közelben gyártott, jó minőségű új kocsit? Ugyancsak potenciális vevők lehetnek Erdélyben, ahol vesznek új buszokat: török és egyéb keleti gyártóktól – mert a magyarok meg sem próbálnak ott érvényesülni, ahol még a nemzetiségük okán az üzemeltetők talán „szeretnék” is őket? Akkor miért nem környékezi meg őket a Kravtex? Miért csak a budapesti (egyébként meglehetősen kicsi) piacból akar mindenáron részesedni? Bizony, a Kravtex és a többi magyar gyártó csak a budapesti tenderre vár, mást – leszámítva a néha adódó Volán-tendereket – nem sikerült elérniük. Például Debrecenben is legfeljebb csak köze volt az azóta megszűnt Alfabusznak a szóló kocsikhoz – a flotta másik felét, a csuklós buszokat Lengyelországban gyártotta a Volvo.
Vajon a környező országokban miért nem tud labdába rúgni a Credo Citadell 19, ha valóban olyan jó kis autó, mint azt állítják a magyar buszgyártók?
(fotó: Kravtex, forrás: www.bkv.hu)

És ha neadjisten végül sikerülne mégis egy kis részt kiszakítani a budapesti koncból, akkor vajon mire alapozza a megrendelések teljesítését a Kravtex? Oké, felvesz X embert, mert kell. Lefut a meló és kirúgja őket? Vagy ülnek a szakik a gyárban és nézik a falat?
Az összes „új” Ikarus, ami a budapesti igényekre lett szabva. Nem sok...

...pedig már az újabb Ikarus 400-asok cseréje is igen időszerű lenne. Csak megfelelő magyar buszt nem tudtak eddig felvonultatni a gyártók
(a másképpen nem jelzett képeket Halász Péter készítette)

Azt gondolom, hogy én örülnék a legjobban, ha a magyar buszgyártók állnának olyan színvonalon, hogy pariban legyenek a Mercedes-Benzzel, az MAN-nel vagy éppen a lengyel kisvállalkozásból óriáscéggé fejlődött Solarissal. De nincsenek ezekkel egy súlycsoportban. És a hőzöngésen kívül más nem is megy nekik igazán. Sajnos. Pedig lehetne jövője a hazai buszgyártásnak.

Kádár Bence
– A szerző újságíró, vasútbarát –