A 20. Sziget Fesztivál végeztével több külön- és mentesítővonat is útnak indult. A MÁV-START két szerelvényt indított Budapestről Bécsbe, míg a Nyugati pályaudvarról az itt bulizó holland fiatalok térhettek haza különvonatukkal. A különös vonatok megörökítése minden vasútbarát számára csemege – és egyben kihívás is, hiszen jobbára csak adventkor láthatjuk a MÁV-START személykocsijait a szomszédban.
A MÁV-START egyik vonatát az ÖBB állította ki, a másik szerelvényt azonban a MÁV-START. Az öt 20-80-as igazi nosztalgiavonat lehet, hiszen a műbőr borítású ülés, fülkés kialakítás, lehúzható ablakok bőven az NDK letűnt idejét idézik. A vonatgép, ahogy azt adventkor megszokhattuk, a 470 010-es volt. A szerelvény az eredeti tervek szerint az esti Dacia nemzetközi gyorsvonattal tért volna vissza Budapestre, de végül azonban a keddi Wiener Walzer hozta haza a kocsikat.
Meidlingből robog a Westbahnhof felé a MÁV-START különvonata. Ilyen kocsi ritkán jár az osztrák fővárosban és a MÁV-TRAKCIÓ gépei az elmúlt évekhez képest ritkábban teszik tiszteletüket nyugati szomszédunknál
Szokatlan járművek a Westbahnhof tárolóján. A vonat végén még a zártárcsa is fent maradt. Vajon a zárlámpa nem működött a vonaton? A bautzeni kocsik ritkán fordulnak meg itt, legutóbb advent idején láthattunk hasonló „roncsderbit” errefelé
A közforgalom számára nem megnyitott különvonatok szerelvényeit különféle német magánvasutak dobták össze, jobbára a lila színéről messziről felismerhető EuroExpress adta a járműveket. Ők az egykori amerikai, brit és francia megszállók által használt vasúti járműparkot vették meg és alakították át, ha szükséges volt, a saját igényeik szerint. De azért akadt más járműi is a vonatokban, kezdve a Wagon Service ex-DB fekvőhelyes kocsijaitól egészen számos más kocsibérlettel foglalkozó társaság járművéig.
E vonatok megörökítése különös kihívás volt a fotósnak, nem csak a lassan lemenő nap miatt, hanem sok más okból is...
A már aposztrofált körülmények miatt csak dokumentum-jellegű felvételen sikerült megörökíteni az első Budapest–Hollandia Sziget-vonatot Hütteldorfban
Képminőséget illetően nem szeretek magyarázkodni, elvégre az önjelölt sajtómunkás legyen ura a technikának. Sőt, hazai pályán (Hütteldorf állomáson négy éve fotózok rendszeresen) igazán nincs kibúvó, mert az állomási technológiai is kisujjban van. A tegnapi nap mégis kivétel volt... Az internetes járműkövetés alapján az első holland vonat jócskán 18 óra előtt megérkezett Hegyeshalomba, gépcsere után Hütteldorfig a távot egy jobb kondiban lévő Kálmán Imre 65 perc alatt teszi meg. 19 óra előtt foglaltam el tehát a megfigyelőhelyet, a Hütteldorf állomás 3. és 4. vágánya közötti peront. A Verbindungsbahn felől a Westbahnra két fő vágányút adódik Hütteldorfban, ízléstől függően. A személyvonatokat a kezdőponti váltókörzetben terelgetik át a Westbahn jobb vágányára, az állomás 2. vagy 3. vágányán haladnak át. A tehervonatok maradnak a helyükön, és az 5., 6. vagy 7. vágányon „lopják ki” őket az állomás végponti váltókörzetéig. (Ennek létezik egy 4. vágányos verziója, a rendezőn át, de azt általában a személyzetet váltó tehervonatok használják.) De vajon egy bulizó hollandokat szállító különvonat melyik kategóriába tartozik? A szokásos esti csúcs javában zajlott, de holland vonat sehol, pedig már fél nyolc is elmúlt – de végül feltűnt a távolban az objektum.
Különös módon a tehervonati vágánycsoport közepén vágott át, tehát 4. vágánynak nézett ki. A nap éppen a hátam mögött járt, és az sem volt egyértelmű, hogy a jobb, vagy a bal oldal árnyékos inkább – talán a jobb, de akkor az 5. vágány peronjára kellene átmenni nagyon gyorsan? Igen ám, de ekkor bemondtak egy áthaladó vonatot a 3. vágányra! Gyorsan lássuk a jelzők állását – de a nap vakítása miatt a 4. vágány kijárati jelzőjét nem látni, a kezdőponti végen pedig már 20 perce vár egy szerelvénymenet, a távoli szabad talán az övé? Felpörögnek az események, a holland vonat közelít, nem, már nincs több kitérő, innen már csak a 4. lehet – és ekkor meghallom a harmadikon érkező Railjetet hátulról, megszólal a hangos: „A negedik vágányon vonat halad át”. Futás! A mozgólépcsőn lefelé jut eszembe, hogy a teleobjektív már nem lesz jó, futás közben cserélek nagylátószögre. A programtárcsa észrevétlenül átbillen programautomatáról teljes automatára, ami a vaku és annak töltési ideje miatt végzetes hatású az expozíció gyorsaságára. Persze az állomáson spórolási célzattal csak egy peronhoz nincsen mozgólépcső, és az az 5. vágányé... Futok fel a lépcsőn, a 107-es Taurus már csak tövig kitolt, 17 milliméteres látómezőbe fér bele. Kellene a szerelvényről is kép, persze ekkor behúz mellém az ötödikre egy Talent – hogy ez nem bírt egy percet késni... Újabb fotópozíció, immáron P-módba rakva a gépet – csakhogy a vaku dolgozna tovább, amíg kézzel le nem billentem a házba, ugrott hát egy újabb értékes másodperc. Na, ezért ilyen a képanyag – a nap, amikor saját térfélen mattoltak meg a körülmények.
Különös módon a tehervonati vágánycsoport közepén vágott át, tehát 4. vágánynak nézett ki. A nap éppen a hátam mögött járt, és az sem volt egyértelmű, hogy a jobb, vagy a bal oldal árnyékos inkább – talán a jobb, de akkor az 5. vágány peronjára kellene átmenni nagyon gyorsan? Igen ám, de ekkor bemondtak egy áthaladó vonatot a 3. vágányra! Gyorsan lássuk a jelzők állását – de a nap vakítása miatt a 4. vágány kijárati jelzőjét nem látni, a kezdőponti végen pedig már 20 perce vár egy szerelvénymenet, a távoli szabad talán az övé? Felpörögnek az események, a holland vonat közelít, nem, már nincs több kitérő, innen már csak a 4. lehet – és ekkor meghallom a harmadikon érkező Railjetet hátulról, megszólal a hangos: „A negedik vágányon vonat halad át”. Futás! A mozgólépcsőn lefelé jut eszembe, hogy a teleobjektív már nem lesz jó, futás közben cserélek nagylátószögre. A programtárcsa észrevétlenül átbillen programautomatáról teljes automatára, ami a vaku és annak töltési ideje miatt végzetes hatású az expozíció gyorsaságára. Persze az állomáson spórolási célzattal csak egy peronhoz nincsen mozgólépcső, és az az 5. vágányé... Futok fel a lépcsőn, a 107-es Taurus már csak tövig kitolt, 17 milliméteres látómezőbe fér bele. Kellene a szerelvényről is kép, persze ekkor behúz mellém az ötödikre egy Talent – hogy ez nem bírt egy percet késni... Újabb fotópozíció, immáron P-módba rakva a gépet – csakhogy a vaku dolgozna tovább, amíg kézzel le nem billentem a házba, ugrott hát egy újabb értékes másodperc. Na, ezért ilyen a képanyag – a nap, amikor saját térfélen mattoltak meg a körülmények.
A vonatban az EuroExpress lila kocsijai mellett más társaságok járművei is megfordultak. Itt például a szlovák Wagon Service egyik egykori DB-állagú fekvőhelyes kocsija látszik. A jármű érdekessége a középső négy fülke különleges beosztása, a dupla méretű, igény szerint elfelezhető (fél)fülkék
Az EuroExpress és számos más társaság az egykori Nyugat-Németországot megszálló hadseregek járműveit vette meg. A megszálló csapatok ugyanis számtalan, a német szabványoknak megfelelő személykocsit vásároltak annak idején, többek között a nyugat-berlini forgalmuk fenntartásához
(fotók: Magyarics Zoltán)
(fotók: Magyarics Zoltán)
Magyarics Zoltán, Halász Péter