2012. 07. 21.

Lajosházi kisvonatozás, meglepetéssel

Egyszerű családi kisvasutazásnak indult a Mátravasút gyöngyössolymosi vonalán tett utazásunk, de végül egy különmenet színesítette a napot, mely a helyreállított Lajosháza–Szalajkaház szakaszt járta be az Egererdő vezetőségének részvételével. Reméljük, ez már tényleg a hatósági engedély megszerzésének és az újranyitásnak az előszele...



A Mátravasút gyöngyössolymosi vonalának újkori történelme hazai viszonylatban is viszontagságos. A 2005 áprilisában a vonalat ért árvízkárokat 2007-re javították ki, így 2 év üzemszünet után indulhatott újra a forgalom. Ekkor születtek a tervek a vonal felső szakaszának visszaépítésére, Lajosháza és Szalajkaház állomások között, 3,5 kilométeren. Az építkezést 2008-ban kezdték, és 2009 októberére fejezték be (néhány fénykép a kisvasut.hu oldalon is található). Sajnos rövidke üzemelést követően 2010 májusában az újonnan épített szakaszt érte árvízkár, melynek helyreállítása csak a közelmúltban fejeződött be.

A Szalajkaházig vezető szakasz átadásának időpontja a kijavított pálya ellenére sem egyértelmű. A hatósági engedély megszerzése ugyanis több százezer forintos költséget jelent, amelyet a tulajdonos Egererdő a jelek szerint nem siet kifizetni. Egyfelől érthető hozzáállás, hiszen a jegyárbevételekből ezt jó eséllyel képtelenség lesz kigazdálkodni, másfelől rossz vicc azok után, hogy ennek többszöröséért helyreállították a pályát. Azon is lehetne elmélkedni, hogy ugyan mi kerül ennyibe egy 3 kilométeres szakasz engedélyeztetésén, de tegyük fel, hogy a hatósági költség indokolt. Akárhogyan is alakul a történet, az idei szezont mindenesetre már jó eséllyel „elbukta” a Mátravasút ezzel az attrakcióval. Egy kis reménysugarat azért jelent a meglepetésként feltűnt rövidke vonat, mellyel az Egererdő képviselői utazták be a felújított pályaszakaszt.

A reggeli első lajosházi vonat szerelvényét állítják be a gyöngyösi kisvasúti állomásra. Bár a két vágányos végállomáson van lehetőség körüljárásra, ez csak akkor lehetséges, ha egy szerelvény tartózkodik bent. Mivel a járműtelep alig 200 méterre van, és a mátrafüredi illetve lajosházi vonatok 5 perc eltéréssel indulnak, a szerelvényeket inkább tolatva állítják be

Július 13-án pózol a mátrafüredi (hátul) és a lajosházi vonat, készen a reggeli első indulásra

A lajosházi szerelvény Mk48 410-es gépe áll modellt, háttérben a gyöngyösi kisvasúti állomás jellegzetes épülete

Útban Lajosháza felé, az erdei szakaszon – a pénteki nap miatt viszonylag kevés utas volt a szerelvényen, egy gyerekcsoport viszont az esővel fenyegető felhők ellenére is a nyitott kocsiban élvezte a kilátást

Az erdei szakasz egyik látványossága a szebb napokat megélt és egykor a vasútnak is munkát adó őrlőmű. Az üzem mára gazos területén még néhol fellehetőek a hajdani négy vágányos állomás sínjei

Őrlőmű megállóhely és Lajosháza között kaptat a sűrű erdőben a délelőtti vonat szerelvénye

Lajosháza, a jelenlegi végállomás

Az Mk48-as megkezdi a körüljárást...

... majd az állomás kezdőponti végén lévő híd tövében lévő kitérőn felé veszi az irányt, végül visszatér a szerelvényhez

Lajosháza állomás végpontjánál a Szalajkaház felé tartó, nemrégiben felújított pályaszakaszt még sorompó zárja le – vajon idén még utazhatunk a felső szakaszon?

A Mátravasút egyetlen C50-es mozdonya, a 404-es pályaszámú veterán kapaszkodik az utolsó métereken Lajosháza állomás előtt az Egererdő vezetőségének különvonatával. A menetrend szerinti vonat mozdonyának körüljárását az állomás előtt kellett megvárnia a néhány perccel később érkező különvonatnak

Komoly forgalom Lajosháza állomáson

A C50-es már készül nekirugaszkodni a Szalajkaház felé vezető szakasznak. A vezérállást pedig manuális légkondícionálás teszi kényelmesebbé

A Ba 46-os kocsit a menetrend szerinti vonat hozta fel Lajosházára, visszafelé pedig a különvonat viszi majd

A lajosházi vonal műszaki állapota igen változatos. A 2005-ös árvízkárok után egy szakaszon nagyvasúti bontott 34.5 kg/folyóméteres, „c” rendszerű sínekkel épült újjá a pálya Gyöngyössolymos közelében. Sőt, ami mai szemmel már igazán luxusnak hat, ekkor még keskenynyomközű aláverőgép is dolgozott a vonalfelújításon – a munkagép bevetéséhez szükséges szállítás komoly költsége ma már nem teszi elérhetővé ezt azt eszközt a Mátravasút számára (sem). A fenti szakaszon kívül igazi kivasúti pályaminőséggel van dolgunk, ami igen éles kontrasztot alkot a felújított szakaszokkal. A megállóhelyek megjelenése sem egységes: az erdei szakaszon peron helyett inkább csak gaz van, de a „szocreál” stílusú rozsdás állomástáblák alatt szépen gondozott információs tábla található. Gyöngyössolymos belterületén pedig igazi meglepetések fogadják az utast.

Cserkő tipikus, közepesen elhanyagolt erdei megálló – tegyük hozzá, személyforgalma azért nem kiált magasperonért...

Zemanek megállóhely viszont kifejezetten takaros, ide még virágláda is jutott

„c” rendszerű, nagyvasútról származó sínekkel újjáépült szakasz forgalmi kitérővel Göngyössolymos közelében – kisvasúti viszonylatban nem gyakori látvány az ilyen pálya

Toppancshíd megállóhelynél már a régi pályán fut a vonat

Forgalmi kitérő Gyöngyössolmyos határában – a sínek állapota igazolja a menetrend alapján felmerülő gyanút, miszerint a napi használat nem jellemző

A mátrafüredi és a lajosházi vonalak elágazásánál még helyén van a betonból készült őrház, azonban a kitérőt már a vonatszemélyzet kezeli

Búcsúzó. Néhány utassal indul vissza a reggeli első járat Lajosházáról Gyöngyösre
(fotók: Magyarics Zoltán)


Magyarics Zoltán