2012. 06. 15.

Mocskos IMF – cáfolják, tehát igaz?

A lassan, de biztosan kezdődő uborkaszezonba robbant be a hír, illetve videó: nem visszaállítanak, hanem felszámolnak, és nem koncepció, hanem bűnbak (IMF) kell. Egy-két részletet a média is felkapott, de tekintsük át részleteiben a videón elhangzottakat!




Ha őszinték vagyunk, a hazai vasút körüli fejleményeket követők számára tulajdonképpen nem tartalmazott újdonságot a VDSZSZ által kiszivárogtatott anyag, mely elég gyorsan az Index címlapján landolt. A videón hallható, a Kormány „valós” álláspontját kiteregető Dóka Gábort a Közlekedéstudományi Intézet (KTI) villámgyorsan kirúgta, mert megrendült a bizalom. Az ellenzék nem volt rest vizsgálóbizottságért kiáltani, körülbelül mintha Ők nem pontosan ugyanezt csinálták volna korábban. Természetesen ha az ellenzék kéri, akkor Völner Pál szerint nem kell vizsgálat. Azaz dehogynem, mégis kell vizsgálat, csak éppen házon belül – különben is, az egész magánvélemény volt, az NFM természetesen ártatlan, mondhatni azt sem tudja, mi az a mellékvonal. Idén áprilisban is nagyon egyenesen kommunikálták a járatritkításokat, amelyről természetesen akkor is a kiszivárogtatás volt a hiteles információ a hivatalos, utolsó pillanatig történő lapítással szemben. Cáfolják, tehát igaz... Annak idején hivatalos vonalon még a fejlesztés szó is elhangzott, valószínűleg nyelvbotlás lehetett.

Miért érzem úgy, hogy a magyar vasút jobbítására irányuló összes elemzést körüllengő „falra hányt borsó” hangulat ellenére mégis érdemes erről jegyzetet írni? Azért, mert néhány dolog végre félhivatalosan is a helyére került, aminek legfőbb ideje volt.

Először is, akinek bármilyen romantikus illúziója volt a mellékvonalak jövőjét (fejlesztését?) illetően, azok számára tisztázzuk: ideje végleg felébredni. Kissé egyszerűsítve két opció volt eddig is, és a jelenlegi kormányzat sem tudta előhúzni a nyulat a kalapból.
  • 1) Fejleszteni a pályát (csökkentve az élőmunka-igényt is a forgalomirányításban), a járműveket, a menetrendet és tisztázni a vasút-busz szerepköröket – azaz előre menekülni.
  • 2) A törvényszerű leromlás és az állandó költségektől való menekülés jegyében minél hamarabb bezárni a mellékvonalak jelentős részét.

Minden más végső soron kedvezőtlen a társadalom számára – vagy a pénztárcára, vagy a mobilitásra nézve. Az elmúlt két évtizedben ezt a két opciót a politika soha nem volt képes világosan vázolni. Ami történt, az mindig köztes maszatolás volt: felszámolás = ideiglenes szüneteltetés, megszüntetés = irreális menetrendig történő ritkítás. Mindig csak halállista volt, a továbbélőket nem divat listába foglalni. Tudjuk, persze, nincs pénz - csak annyi minden másra.

Alapos átirat és elemzés a mai napig nem került közlésre, pedig a szinte mindenütt kiragadott részletek mellett sok helyen a kontextus is érdekes a szakmai érdeklődőknek. Nézzünk tehát néhány idézetet a felvételről!

VDSZSZ: „...hogy hány milliárd megtakarítás van, azt Nektek mondják. Egyszer zárt ajtók mögött kérdezzetek meg MÁV-vezetőket, hogy mennyi van rajta. Nulla forint. Nulla. Az, hogy Ő üzleti tervbe mit ír bele... a papír nem szégyenlős.”
VDSZSZ: „Ott fog ülni a személyzet, és 24 órán keresztül sakkoznak meg rejtvényt fejtenek.”

Ezt a kérdéskört már sokan elővették, mi is hivatkoztunk rá korábbi elemzésünkben. A hivatalos politika persze mást állított, de felmerül a MÁV üzleti terveinek „megrendelésre szabottságának” kérdése is – azaz a politikusok azt kapják, amit látni (hallani) akarnak.Ez persze nem újdonság, nem is vasúti sajátosság, de a másik érdekes kérdéskör is már az első harmadban előkerül – ez pedig a vasutas dolgozók munkába járásának a kérdése, illetve a vasutas igazolványok elfogadása a buszjáratokon. Itt igen érdekes mondatok hangzanak el az összképet illetően is.


VDSZSZ: „A Fónagy megmondta, hogy egyetlen egy vonal nem lesz bezárva, mert ez politikai kérdés, és utána dumálhattok amit akartok, politikai kérdés, mindenki ott fog dolgozni. Nemhogy embereket kell elküldeni, hanem a MÁV-hoz föl kell venni, mert az államnak így kell munkahelyet teremteni. (...) Mivel a menetrendbe a kutyát nem érdekli az utas, mikor délben megy a vonat, meg kettő, tök mindegy, hogy mikor megy. Akkor legalább a vasutas tudjon bejárni dolgozni. Mert semmi más értelme nincs az egésznek. (...) Ebben a rendszerben annál a 417 vonatnál a kutyát nem érdekli az utas. (...) A Balassagyarmat - Ipolytarnóc(i) vonalon azóta visszaállításra került két szellemvonat, ugye, ami most már megáll és utasokat is szállít és munkába hordja a munkavállalókat. Ott, ha az nem áll vissza, havonta a forgalmi csomópont 3000 kilométeren keresztül munkába kellett volna hordania az embereket, mert busz sincs. Bizony, bizony, nincs busz. (...) Úgy tudnak járni dolgozni, hogy fordított 24 órás szolgálatban tudnak járni dolgozni a napi 4 vonat miatt. Mert se busszal nem lehet eljárni dolgozni, se vonattal. (...)”
KTI: „És akkor mi történt, amikor a vonal be volt zárva teljes egészében?”
VDSZSZ: „Akkor 100%-ban kifizette a MÁV a költségeit a munkavállalóknak.”

A szociális foglalkoztatás ténye sem volt újdonság a szakmai közönségnek, sőt a menetrend vasutasokhoz igazítottságára is bőven utaltak bizonyos jelek, de ez így töményen mégis új perspektívát tárt fel. Ugyanis a jelek szerint a tömegközlekedésre fordított források úgy kerülnek elköltésre, hogy az állam egyik zsebéből tologatja a pénzt a másikba. Ha nincs vonat, az állami tulajdonú MÁV költségtérítést ad a busszal-autóval bejáró dolgozóknak, ha meg van vonat, akkor ugyanezt a pénzt a vonatra költi, mintegy szolgálati járatként. Igen ám, de nem hiányzik ebből az egyenletből a vasúti közlekedés tulajdonképpeni célja, az utas? Vagy csak nekünk hiányzik, nekik nem? Ezen felül köztudott, hogy a magyar munkaerő mobilitása híresen alacsony, európai összehasonlításban is. A jelenlegi kormányzat deklaráltan a munkahelyek számának növelését tűzte (és tűzi naponta) zászlajára. A fentiek fényében ez a vita különösen humoros – mert szó esik benne a vasutasokról, de mi a helyzet a „civilek” munkába járásával? A válasz persze kézenfekvő: a kutyát sem érdekli. De akkor tényleg kell a társadalomnak ez a vasút?

VDSZSZ: „Még egyszer, ha politikai döntés van arra, helyesen, hogy ezeket a mellékvonalakat meg kell tartani, mert nyilván ezt a jelenlegi kormányzat nem ezt vállalhatja fel, hogy ugyanazt fogja csinálni, amit a vörösök megcsináltak, ezt nem fogja felvállalni.”

Szívet melengető látni, hogy a kérdés mennyire a szakmai érvekről szól, és mennyire nincs ráhatása a politikának a közlekedésszervezésre, azaz ennek még a gyanúja sem merül fel. Az nyilván nem merülhet fel, hogy a „vörösök” vonalbezárása mellett is húzódnak észérvek (ld. A cikk elején vázolt két opciót). Így viszont jön a logikai hátraszaltó, mert hatását tekintve a napi egy-két pár vonat bizony egyenlő a “tiltott gyümölccsel”, azaz a bezárással. Akkor ezt most hogy is van?

KTI: „...nem biztos, hogy ugyanez a Völner, vagy ugyanez a Fónagy nem fogja azt mondani esetleg szeptemberben, amikor már látszik az, hogy teljesen finanszírozhatatlan a közösségi közlekedés, hogy jó, akkor mégiscsak nem két pár vonatos megoldást találunk, hanem még további ritkításra és igenis vonalbezárásra kerül sor. És nyugodtan el lehet mondani arra – és ezt egyébként zárt körben elmondta Völner úr – hogy akkor, hogyha lehet kire fogni a vonalbezárásokat, igenis meg fogják lépni. És ez mikor lesz? Amikor az IMF-tárgyalások elindulnak, és azt kell mondani, hogy igen, az IMF az egy büdös, mocskos karvalytőke, azt erőltetve ránk, hogy be kell zárni a mellékvonalakat.”

Az előzőekben megfogalmazott logikai fejtörő megoldása ez a pofonegyszerű gondolatmenet, melyet a fősodratú média fő elemként kapott fel a videóból, és amely miatt valószínűleg mennie kellett a KTI munkatársának. Egészen egyszerűen azért, mert lelőtte a poént. Mivel a Kormány még hálás is lehet annak a bizonyos „mocskos, büdös karvalytőkének”, kicsit hiteltelen lesz majd a hivatalos kommunikáció (és a korábbiak is azzá váltak) az IMF szerepéről Magyarország életében. Nyilván az is kiderül majd, hogy az IMF sasszemű és rosszindulatú emberei szúrták ki a Palóc-expresszt. Előre várjuk a műsort, a karosszék kikészítve, a sör pedig már hűl...

Két éve, 2010. július 3-án újranyitást jelentett be az NFM államtitkára. Idén aggodalmas arccal, az IMF-re hivatkozva jelentheti be az ellenkezőjét?
(fotó: Halász Péter)

VDSZSZ: „Ha egy ilyen helyzet előáll, majd fel fogunk rá reagálni. Én azt remélem azért hogy nem. Ebben a dologban egyébként a szakszervezet álláspontja egyértelmű és nem sokat változott. Azt mondjuk, hogy ott, ahol szellemvasutak közlekedését (..) nincs szükség, azt nem támogatjuk, de ott, ahol van lehetőség arra, hogy a vasúti közlekedést fel lehessen futtatni vagy akár szinten is tartani, ott viszont ragaszkodni fogunk hozzá, ahogy korábban is megtettük.”
KTI: „Bocsánat, 2 órás ütemes menetrend volt a 114-es vonalon. Ha valamikor fel lehetett volna futtatni a vasúti közlekedést, az abban az időben volt, és ugyanakkor nem nőtt az utasszám.”
VDSZSZ: „Amit már elmondtam, hogy úgy nehéz egyébként a vasúti közlekedést a mellékvonalakon, hát, vonzóvá tenni, ha az eljutási sebességek tragikusan alacsonyak. Mi arról is beszéltünk, és nem tudom, hogy ez Nálatok egyáltalán fölmerült-e már, hogy viszonylag ki költségekkel ezeket a pályákat nagymértékben komfortosabbá lehet tenni, legalábbis az eljutási sebesség tekintetében.”
KTI: „Higgyétek el, hogy a VPE-vel közösen szerettünk volna menetrend alapon pályafelújításokat, pályakarbantartásokat elérni, a Pályavasúttal szemben. Ennek ellenére a Pályavasút nem így gondolkodik. Erre nincsen ráhatásunk, hogy olyan helyeken újítanak fel pályát, például a 121-es vonalon, épp olvastam, vagy 1200 aljat cserélnek, amire nem biztos, hogy szükség van. De ugyanakkor meg azokon a vonalakon, ahol meg szükség van, szükség lenne (...) például a 46-os vonalon, bekerülhetne Cece és Vajta az IC-vonatok megállási helyei közé, az jelen pillanatban nem lehetséges, mert ott speciel nem végeznek semmiféle pályafelújítást. (...) Ezt 5 éve nem bírjuk elérni, hogy a MÁV Pályavasútnál a pályakarbantartási pénzeket olyan helyekre csoportosítsák, ahol menetrendi haszna van a dolognak, az egésznek.”

Szakmai szempontból talán ez a videó csúcspontja. Adva van pár állami szervezet (Minisztérium, KTI, VPE), akik évek óta nem bírnak hatni egy másik állam szervezetre, a MÁV Pályavasútra. Engedtessék meg nekünk az álnaivitás, hogy ezt ne értsük abban a korban, amikor személyre szabott törvényekkel lehet adatvédelmi biztost munkakörrel együtt eltüntetni a történelem süllyesztőjében percek alatt. Komoly hatalom lehet ez a Pályavasút! (Talán még az IMF is fél tőle?) Másrészt ha bárki a tulajdonos állam részéről egy kicsit is hajlana a szakmai szempontok figyelembe vételére, akkor a KTI munkatársának kirúgását követő napon körülbelül a teljes pályavasúti felső vezetést felállíthatná, amennyiben ennek akár a fele is igaz. Ugyanis a menetrend alapú infrastruktúra-fejlesztés a megrendelő (Állam) elsőrangú érdeke (lenne) a személyszállítás finanszírozásakor – aki pedig a tulajdonos akaratával szembemegy, az kereshet másik állást. Ez manapság az állami szektorban még inkább igaz, mint a versenyszférában. Mint mindig, a MÁV most is kivételnek tűnik.

KTI: „És azt higgyétek el, hogy az én mandátumom nem arra szól, hogy állítsuk vissza az ütemes menetrendet. Tudom, ez túlzás, meg Ti sem ezt javasoltátok.”

Igen, jól látják, ezt azt jelenti, aminek tűnik: a VDSZSZ, mint a vasutas munkavállalók képviselete, bizony nem tör lándzsát az ütemes menetrend mellett. Egyfelől érthető az érvrendszerük, ugyanis önmagában az ITF egy szántóföld minőségű melékvonalon kevés, másfelől viszont jelzi a vasutasok zsigeri ellenérzését az ITF-el szemben. Ezek után csodálkozunk, ha a nagy nehezen bevezetett ütemes menetrendet is módszeresen verik szét időről-időre?

KTI: „Ez politikai diktátum volt, ezt nagyon jól tudjátok, mindegy egyes ilyen intézkedés. Nekünk lehet bármilyen szakmai érvünk (...) azon túl, hogy jelezzük minden egyes alkalommal a Minisztérium felé, hogy nekünk mi a szakmai állásfoglalásunk, és nagyjából ezeket írtuk le, hogy akkor, ha az állandó költségeket nem csökkentjük, akkor gyakorlatilag semmi értelme ezeknek a kínálatszűkítéseknek, nem érdekelt senkit. Azt mondták, hogy nem baj, ezt végre kell hajtani. És hogyha azt mondja az államtitkár a sajtóban, hogy 8 milliárd a megtakarítás, én sem mondhatok Nektek mást, még akkor is, ha tudom, hogy nem lesz 8 milliárd...”
VDSZSZ: „Mi is megértünk dolgokat, félreértés ne essék, és ha azt mondják, hogy 8 milliárd, akkor rendben van, de akkor valamit valamiért! Ha 8 milliárd a megtakarítás, de legyen akár 15 is, akkor mi meg azt továbbra is kérjük, ha úgy tetszik, hogy a vasutasok... akkor legalábbis addig, ameddig ahogy Te mondtad, nem kell mást mondania az államtikárnak, addig az valósuljon meg. Tehát ne járjon a munkahelyek elvesztésének a fenyegetettségével ez a járatritkítás.”

Magyarul ez nagyjából annyit tesz, hogy a kormányzati kommunikációtól a jereváni rádió hitelességét várhatjuk, míg a szakszervezet is (jobb híján) belenyugszik a megváltoztathatatlanba, és alázatosan csak annyit kér, hogy amíg lehet, maradjon meg a szociális foglalkoztató – persze túl sokat ne kelljen dolgozni, ITF azért nem kell! Tényleg, az hogy is volt, amikor 2 hétig sztrájkoltak lényegesen kisebb horderejű ügyek miatt? Egyébként a videó itt megszakad, pedig nagyon érdekes lenne még azt is hallani, hogyan fejezi be a szakszervezet képviselője a témát. Még az is lehet, hogy a vágatlan anyag legalább annyira kínos lenne a VDSZSZ-nek, mint a Minisztériumnak?

Mit is mondhatnánk? A Totalcar.hu olcsón elérő használtautókat kiveséző kiváló cikksorozatát ajánlanánk Kedves Olvasóink figyelmébe! Azt a tulajdonos le is moshatja, és nincs ráutalva a MÁV-színvonalú takarításra.

Magyarics Zoltán