2012. 06. 27.

A Keleti tíz éve

Furcsa arra gondolni, hogy nem egy tíz esztendővel ezelőtt készült felvétel ma már kuriózumnak számít. Pedig ez így van: a 2002 nyarán a Keleti pályaudvaron akkor dokumentum jelleggel készített képek mára értékes kordokumentumokká lettek. E felvételek közül válogattunk.





Kerek egy évtizede a csuda se gondolta volna, hogy abban a formában bizony nem sokáig létezik már az Avala (Bécs helyett Prágából indul) vagy éppen FLIRT-ek fognak a hatvani vonalon rohangálni. Akkoriban arról aligha álmodhatott bárki, hogy háromezres Szilik, TRAXX-ok vagy éppen Railjetek róják majd a magyar síneket. De nézzük, mi jutott akkoriban a főváros egyik legforgalmasabb pályaudvarára.
Wien Westbahnhof felől érkezik az Avala nemzetközi gyorsvonat. A vonatban az akkor még JŽ-ként működő mai szerb vasút szürke Z2-es kocsijai mellett az ÖBB járművei is közlekedtek. Mi több, a vonat végén a kerékpárszállításra használt MÁV-os CAF-kocsi robogott. A nemzetközi postaszállítás 2002-ben már a múlté volt, pár évvel korábban azonban a vonat valamelyik végére még postakocsi is került. A Budapest és Bécs közötti járatot jobbára egy Ganz gyártású postakocsi járta, ritkábban azonban a lengyel eredetű járművekből is jutott a vonatra

Tíz éve még nem volt ritkaság a hegyeshalmi gépcserével közlekedő nemzetközi vonat sem. Az osztrákok általában egy 1044-essel vagy ritkábban 1042-essel húzták el a szerelvényt Bécstől a magyar határállomásig, ott kapta meg a MÁV gépét a vonat. 2002. június 20-án a V63 035-ösnek jutott a feladat, hogy az Avalát Budapestre hozza. A vonatba második és harmadik helyen az ÖBB „Schnellzugwagenjei” látszanak, amelyek jellemzően az osztrákok „keletre járó” kocsijai voltak, míg a szerb kocsik a déli szomszédok „nyugatra járó” járműveit jelentették szolgáltatási színvonalban. Néhány évvel korábban a DB AG elsőosztályú kocsijai is megfordultak e vonatban, ugyanis egy München–Belgrád IC-ből fordult akkoriban az Avala szerelvénye

A hatodik vágányra a győri illetőségű V43 1287-es a kora délutáni Szombathely–Miskolc átlós gyorsvonattal érkezik. Akkoriban még itt-ott akadt vállalható állapotú belföldi személykocsi is, ellentétben napjainkkal. Azóta azonban az „átlós gyors”, mint műfaj megszűnt létezni, az utolsó hírmondó néhány, csak nyáron közlekedő balatoni „fürdős” gyorsvonat maradt

Miskolc felől érkezik az előbb látott átlós gyors párja. Akkoriban még a pályaszámokról nagyjából lehetett tudni, hogy melyik gép hova tartozik és melyik vonalakon fordulhat elő. Ma már ez nem így van, a járműgazdálkodást (egyébként helyesen) igyekeznek nem vontatási telepenként külön-külön, hanem flottaszinten kezelni

Időközben az Avala is megkapta a belgrádi vonatrészt. Érdemes a korábbi képeket is megnézni ismét: technológiát a lehetőségekhez képest jól megbonyolította a magyar vasút. A vonat végére került a kerékpárszállító kocsi, így nem egyszerűen a bakon maradt volna a V63 035-össel, hanem előbb lehúzta a kocsit tartalék a szerelvényről, hogy rá tudjon zárni a V43 1132-es a Moszkva, illetve Kijev felől érkezett belgrádi hálókocsikkal. Ez utóbbiakat a Tisza-Expressz hozta és hozza a mai napig, bár a Kijev–Belgrád hálókocsira mostanában már nem nagyon van szükség, így csak a moszkvai hálókocsit rakják rá a vonatra, ha ugyan éppen közlekedik

A V63 015-ös a Maestral nemzetközi gyorsvonat szerelvényével készülődik a hetedik vágányon, míg a V43 1365-ös az előbb látott, Szombathelyről érkezett átlós gyorsvonatra zárt rá, hogy Miskolcig vigye a szerelvényt

Ebben az időben még kitüntetés volt az ÖBB vagy éppen a MÁV vadonatúj Taurusain szolgálni. E gépeket leszámítva gyakorlatilag a klímaberendezés ismeretlen volt a vasúti vontatójárműveken Magyarországon. A V43 1365-ösön is az akkoriban megszokott, bár a szabályoknak nem éppen megfelelő módon oldotta meg a szellőztetést a mozdonyvezető

Hol vannak már azok az idők, amikor az átlagos ingavonat az újszászi vonalon hét-nyolc kocsiból állt? Pedig alig tíz éve még ez volt a divatos vonathossz. Akkoriban pedig talán még kevesebben is használták a vasutat, mint manapság. Ezek voltak azok az idők, amikor jóval több „Papagáj” volt állagban, mint amennyit ingavonattal tudtak „ellátni”, így a „posta-Bhv-k” helyett hagyományos szerelvényt továbbítottak velük – a fejpályaudvarok nem kis bosszúságára. A képen egy éppen hagyományos „parasztingát” továbbító „Papagáj” várja az indulást az első vágányon
(fotók: Halász Péter)

Halász Péter

Írásaink kommentálására a RegionalBahn Facebook-oldalán van lehetőség.