2010 volt az az év, amikor immáron két vonattal vágtunk neki a csíksomlyói búcsúnak. A pünkösdi ünnepre Erdélybe látogatókat szállító második, új vonatra került a tapasztaltabb gárda java része, míg a minap bemutatott Székely Gyorsra Gábor Marcell vezetésével kerültek hozzáértő, de vonalismerettel (még) nem rendelkező kollégák. A Csíksomlyó Expressz több szempontból is embert próbáló feladat volt: hajnalban indult Sopronból és menetrend szerint is késő este érkezett a vonat. Hát még ha mindezt némi késés is tetézi...
A Csíksomlyó Expresszt 2010-ben és 2011-ben is a GYSEV állította ki. Megannyi Schlierenwagen és egy Ap-kocsi érkezett a „repcevasúttól”, az étkező-büfékocsikat – a Budapest étkezőt és az Istropolitan szalonkocsit – pedig a MÁV Nosztalgia biztosította. Utóbbi a személyzet egy részének szállása is lett.
A vonat hajnalok hajnalán indult Sopronból (menetrendek a lap alján végén) és késő este ért volna Madéfalvára - már ha nem késik.
De késett bizony, elég rendesen. Kürtösön, a román-magyar határállomáson némi papírgondjai támadtak a szerelvények, ezek rendezése pedig időbe tellett. Nem a román fél nem akarása vagy akadékoskodása volt az ok, mint azt sokan már ott a helyszínen kifejtették „büdös románozással” és a szőröstalpúak szakkifejezés mantrázásával, hanem egyszerűen a papírok nem feleltek meg a valóságnak. Tegyük hozzá: a román partner, a Transferoviar Group (TFG) mozdonyvezetői sem voltak a helyzet magaslatán. Hiába, aki hatvanas szénvonatokkal robog, nem szokott hozzá a nagyobb sebességhez.
Hajnali száguldás a GYSEV hálózatán – a vonat 03:20-kor hagyta el Sopront
Üres, tiszta, rendezett a büfékocsi. Ritkán láthatjuk majd így az elkövetkező napokban
A Székely Gyors zenekara (balról jobbra) Pap Péter, Henics Tamás és Szimán Kristóf Soprontól Budapestig a Csíksomlyó Expresszel utaztak. És persze nem csak úgy utaztak, hanem ha már ott voltak, a korai óra ellenére is zenével szórakoztatták az utasokat a hangolás során
A Széchenyi-mozdony Sopron és Budapest között a vonat végén kocogott...
...elől pedig a Haydn-mozdony szolgált Budapestig. Az előbbi felvétel Biatorbágy határában, utóbbi pedig a népligeti fázishatárnál készült, Ferencváros és a Keleti pályaudvar között
A „százlábú híd” alatt kanyarog be a Keletibe a Csíksomlyó Expressz
A Haydn-mozdony a Keletiben a bakon maradt, innentől a Széchenyi-mozdony vette át a főszerepet
A vonatot ebben az évben már nem csak az érdeklődő vasútbarátokból verbuválódott csapat kísérte, hanem a GYSEV négy „profi” embert is adott a vonathoz
(fotók: Magyarics Zoltán)
(fotók: Magyarics Zoltán)
Szolnokra a laza menetrendnek köszönhetően jóval korábban érkeztünk, így bőséggel adódott idő az itt még talán soha sem járt GYSEV-Schlierenek fotózására
(fotó: Halász Péter)
(fotó: Halász Péter)
Lőkösháza, a magyar határállomás. Az útiokmány-vizsgálat miatt csak a vonatkísérők szállhattak le a szerelvényről
(fotó: Magyarics Zoltán)
(fotó: Magyarics Zoltán)
Kürtösön közel másfél órával tartózkodott túl a vonat a különféle papírügyek intézése miatt. A „büdös románozó” utasokkal nehezen lehetett megértetni, hogy nem a románok önkénye miatt nem mehet tovább a vonat, hanem a vasúti szabályok ilyenek. Időközben Arad felől is befutott egy vonat, élén egy felújított ASEÁ-val
Útközben számos helyen tartottunk hosszabb-rövidebb pihenőket. Egy pár perces segesvári megállásba azért belefért az ellenkező irányban közlekedő tehervonat megörökítése
(fotók: Halász Péter)
(fotók: Halász Péter)
Segesvári pihenő
A vonatkísérői csapat éjjeli egyeztetése az Istropolitan szalonkocsi szolgálati fülkéjében valahol Brassó tájékán – a téma az utasok biztonságos leszállítása a célállomásokon várható mostoha infrastruktúrális körülmények között a vaksötét éjszakában
Az este legfontosabb feladata az utasok biztonságos leszállítása volt. A rövidke romániai peronok miatt ez nem egyszerű feladat, főleg, hogy ahol nincs peron, jobbára méteres árok tátong a vasúti sín mellett. Ezért a hosszú szerelvényben kérésünk ellenére is elszórtan elhelyezett utasok leszállításának biztonságossá tétele miatt egy peron mellett többször is meg kell állni – ami gondos koordinációt és a vonatszemélyzet teljes összhangját igényli. Ez persze igényli a helyismeretet is, amivel – a kérésünk ellenére nem megtartott előzetes vonalbejárás híján – csak Magyarics Zoltán barátunk, kollégánk, szerzőtársunk rendelkezett... Ráadásul a TFG-s vezérekkel csak többszöri – fogalmazzunk finoman és diplomatikusan – ingerült szóváltás után sikerült ezeket megértetni. Hiába no, a szénvonat rakománya nem töri ki a nyakát, ha a töltésoldalba száll le... A TFG-s vezérek ellenkezése nyomán született meg a szállóige: „ez nem szekér, hogy ott álljon meg, ahol akarjuk.”
Tetemes, közel három órás késés és egy rövid éjszaka után már rajtra készen áll a Csíksomlyó Expressz, hogy előbb Sepsibükszádra menjen szerelvénymenetként, majd onnan behozza utasait Csíkszeredába
(fotók: Magyarics Zoltán)
(fotók: Magyarics Zoltán)
Amíg utazunk, ismerkedjünk meg a vonat gerincét adó Schlierenekkel. Ez az utastér-kialakítás a kényelmetlenebb változat. Ilyen üléseket találunk többek között az 5047-es motorkocsikban és ilyenek voltak a felújításuk előtt a ma CityShuttle-kocsiként ismert Inlandswagenekben
Az eredeti ülésekkel szerelt változat azonban sokkalta kényelmesebb, hiszen az üléseket teljesen össze lehet tolni. Ezt demonstrálja kollégánk, fotós- és szerzőtársunk, Magyarics Zoltán is. A „Hotel Schlieren” ebben az évben több vonatkísérőnek is otthont adott a pünkösdi ünnepek idején
Sepsibükszád állomás. Az élet nem áll meg, a vonatforgalom zajlik. Az ASEA Csíkszereda felől érkezik két, meglehetősen kétes műszaki állapotú emeletes egység élén. Vajon a tövisi „dögsorból” vakarták elő őket?
(fotók: Halász Péter)
(fotók: Halász Péter)
De akadt egy tehervonat is. A vonatban másodiknak a DB Schenker romániai leányvállalata által üzemeltetett Ludmilla utazik
(fotó: Magyarics Zoltán)
(fotó: Magyarics Zoltán)
A Széchenyi-mozdony itt még saját maga járhatott körbe. Egy nappal később már nem volt ilyen rózsás a helyzet
A Csíksomlyó Expressz hű társa 2010-ben, a TFG 47-1001-8 pályaszámú ASEÁ-ja. Ez legalább nem maradt fekve...
(fotók: Halász Péter)
(fotók: Halász Péter)
Az időjárás maradt a régiben: borongós, esős idő várta a misére igyekvőket. Nem csak a Székely Gyors és a Csíksomlyó Expressz szerelvénye volt népszerű, hanem a többi, menetrend szerinti járattal is rengetegen érkeztek Csíkszeredába
Kedvelt fotótéma volt a Széchenyi-mozdony is. A legnagyobb magyar arcképe előtt fotóztatja magát egy kis magyar Csíkszeredában
(fotók: Magyarics Zoltán)
(fotók: Magyarics Zoltán)
De nem csak a mozdonyok sebességével volt baj: a román hatóság szabályokat betartató lépése nyomán a magyar mozdonyok önerőből egy centit sem tehettek. Ennek kiváltó oka vélhetően a szombati Székely Gyors Nohabjának csíkszeredai körüljárása volt, amelyet olyasvalaki látott, akinek nem kellene. Így hát maradt a többszörös körüljárás opciója, s így mindenki elégedett lehetett.
Az esős nap után csodás napsütésre ébredhettünk. A Csíksomlyó Expressz szerelvénymenetként robog Sepsibükszád felé
Portré a GYSEV-Schlierenről
Ez a kép jól mutatja, miért is keresztelte át a vonatkísérői szleng „Sepsibükszádi mezők”-re a sepsibükszádi állomást
Pünkösdvasárnap is a meglehetősen kétes kinézetű emeletes kocsikból álló szerelvények jöttek-mentek a Brassó–Csíkszereda vasútvonalon
A hatósági rendelkezés miatt meglehetősen kacifántos hadműveletté vált a körüljárás, hiszen előbb a vonatot, majd a Széchenyi-mozdonyt is meg kellett kerülnie a TFG ASEÁ-jának
Nem mostanában járt erre gyomírtó szerelvény...
Madéfalván találkozott a Csíksomlyó Expressz és a Székely Gyors. Előbbi itt csak előfogatot kapott, utóbbi körüljárással színesítette a napot
(fotók: Magyarics Zoltán)
(fotók: Magyarics Zoltán)
Még itt sem volt elég a bakikból: a TFG az előfogat-mozdonyt Madéfalvára a 40-0709-2 pályaszámú gép formájában állította ki. Az ASEA meglehetősen rossz állapotú gép volt, már induláskor sem sikerült minden – az áramszedők felengedéséhez például a tizedik próbálkozás után már egy emberként drukkolt a vonatkísérői csapat. A Csíkszentmihály után kezdődő emelkedőn végleg megadta magát a gép, természetesen nyíltvonalon. A két „hideg” vontatójárművel súlyosbított vonatot a megmaradt másik ASEA, a 47-1001-8-as egyedül már nehezen vitte volna fel Gyimesbükkre, így a szorult helyzetben a „szükség törvényt bontva” (és talán érzelmeket is sért) alapon a GYSEV gépének beüzemelése tűnt az egyetlen járható útnak. Így hát az addig hidegen közlekedő magyar mozdony, a GYSEV Széchenyi-emlékmozdonya mentette meg a helyzetet és főszerepet kapva segített a méretes szerelvényt feljuttatni az egykori határállomásra. Aki ott volt, az biztosan nem felejti el a pillanatot, amikor a GYSEV gépe bekapcsolódott a vontatásba a kiadós emelkedőn – akinek kételyei támadnak a sorozat vontatási képességeire nézve, konzultáljon a szemtanúkkal!
Vonatunk Gyimesbükk felé haladva a madéi depó mellett halad el. Lehet, hogy jobban jártunk volna a CFR ASEÁ-inak egyikével?
Jól látják: a GYSEV gépe segédkezik a fekvemaradt – első – ASEA pótlásában. Pedig a hatóság megtiltotta a magyar gépek működését...
(fotók: Magyarics Zoltán)
(fotók: Magyarics Zoltán)
Készülődnek a mozdonyok az őrházhoz vezető utazásra. Elől a Széchenyi, mögötte a Nohab, végül pedig a Székely Gyors egyik ASEÁ-ja, hogy azért legyen román mozdony is a menetben
A többi román gép pihenőjét töltötte az egykori határállomáson. Hozzánk legközelebb a TFG fekmaradt ASEÁ-ja, a 40-0709-2-es
(fotók: Halász Péter)
(fotók: Halász Péter)
Mozdonyparádé az őrháznál, az egykori történelmi határon
Csodaszép tájon robog immáron Madéfalva felé a Csíksomlyó Expressz. A második kép a Karakó-völgyhídról készült
Madéfalva felé ereszkedve jól látszik: a másodiknak besorozott gép dög, szerepét a GYSEV Teknője vette át
Madéfalvára visszatérve a fekvemaradt gépet kisorozták, így rövid időre teljes pompájában pihent a Széchenyi-mozdony a vonat élén – az erdélyi síneken először
Esti idill Madéfalván. A háttérben a Székely Gyors szerelvényét töltik fel vízzel és takarítják a hazaút előtt
A „bázis”, Madéfalva állomásának épülete
Indulásra kész a Sopron felé tartó Csíksomlyó Expressz
(fotók: Magyarics Zoltán)
A Csíksomlyó Expressz menetrendje 2010-ből
(fotók: Magyarics Zoltán)
A hazaút sem volt eseménytelen. Sepsiszentgyörgyön hatalmas tömeg várta a hazafelé tartó vonatot. A vonatról az egyik vonatkísérő majdnem le is maradt az egyik főszervező – legyünk finomak – nem éppen helyes viselkedése okán. A tömegben ráadásul az utolsó kocsi légfékes kiiktatóváltója félállásba került, a kocsi féken maradt, nem oldott fel. A kérdéses kocsiban tartózkodó kocsikísérő kollégánk információi alapján a helyzet megoldása nem tűrt halasztást, így a helyi személyzet tétova magatartása miatt Prázsmár állomáson vészfékkel állítottuk meg a vonatot, és a GYSEV-es „műszaki kíséret” hárította el a hirtelen felmerült féknehezményt. Szerencsére a fékező kocsinak nem lett nagyobb baja, nem kellet kisorozni és Erdélyben hagyni a Schlierent.
A hazafelé is némi késéssel közlekedő vonat – hiába, a TFG vezérei nem szoktak hozzá a gyorsvonatokhoz, a szén pedig nem siet sehova – továbbítását magyar területen ismét a GYSEV vette át. A mozdonyszemélyzet pedig tette a dolgát: a Keletibe már a közel menetrend szerint érkezett meg a vonat. A GYSEV-es vezető vonatkísérő határátlépés utáni „zöldhullámra” vonatkozó kérése is meghallgatásra talált – olyannyira, hogy a vasárnap esti budapesti mentesítő gyorsvonatot is félretették a Csíksomlyó Expressz elől a mezőtúri állomáson.
Itt a vége: a Csíksomlyó expressz szerelvénye Pünkösdhétfő hajnalán, közel 2500 kilométer megtétele után megérkezett Sopron állomására. Igazi életre szóló, nagy kaland volt!
(fotók: Magyarics Zoltán)
(fotók: Magyarics Zoltán)
A Csíksomlyó Expressz menetrendje 2010-ből
A Csíksomlyó Expresszt 2011-ben – rajta kívülálló okok miatt – már nem a RegionalBahn csapata kísérte.
Halász Péter