A Bombardier kötött pályás üzletága, a Bombardier Transportation mintha még nem érett volna össze. A közel 35000 főt foglalkoztató cégóriás az ADtranz megvételével biztosan jó üzletet csinált, mivel a "kerítésen belülre" került nálunk is ismert TRAXX-mozdonycsalád. A Talbot Talent koncepció már nem feltétlenül volt főnyeremény, akár az első széria fékproblémáira, akár a Talent 2 németországi kálváriájára gondolunk. Most úgy tűnik, a kiterjedt birodalom egy távoli ágával, a kínai Sifang vasúti járműgyártóval létrehozott vegyesvállalattal is bajok vannak. A szenvedő alany ezúttal Chicago metrópótló magasvasútja, az 'L', azaz „Elevated”.
A Chicago tömegközlekedését szervező városi hivatal, a Chicago Transit Authority (CTA) 706 járműegységre adott megrendelést a Bombardier-nek 2006-ban. Az 5000-es sorozatként forgalomba álló szerelvények szállítása 2011-ben kezdődött meg. A CTA ekkor megkezdhette a túlfutott és drágán üzemeltethető, 50 éves kort súroló szerelvények kivonását. A kezdeti lelkesedést 2011 decemberében a CTA átvevői törték meg, akik anyaghibákat fedeztek fel a járművek forgóvázán a gyártó Plattsburgh-i (New York állam) üzemében végzett ellenőrzéseik során - ezt a csapágyházak érintettsége miatt igen veszélyesnek ítélték meg. A CTA azonnal elrendelte a szerelvények kivonását a forgalomból, a Bombardier-t pedig felszólították a gyártás leállítására a hiba okának feltárásáig. A már leszállított 54 kétkocsis egység helyét ismét a korosabb szerelvények vették az 5000-es sorozat első bevetési helyén, a rózsaszín vonalon.
A rózsaszín vonalra visszatért a korosabb 3000-es sorozat. A jellegzetes chicagoi arculatú szerelvény a State/Lake megállóban került lencsevégre 2011 szeptemberében
(a szerző felvétele)
(a szerző felvétele)
Múlt héten érkeztek a hírek az ügyben indított vizsgálat befejezéséről. A kivizsgálás során arra derült fény, hogy a szerelvények forgóvázait szállító kínai Sifang cég üzemét anyaghibás részegységek hagyták el, és ezt a Bombardier minőségellenőrei sem vették észre, csak az üzemeltető CTA ellenőrei. A CTA felszólította a Bombardier-t a hibás részegységek cseréjére, ami ebben az esetben nem kis munkát jelent, ugyanis a forgóvázakat ki kell szerelni a járművek alól, és a Bombardier gyárába visszaszállítani. A CTA kérte a Bombardier-t a minőségellenőrzés szigorítására, a gyártó pedig a projekt során a továbbiakban nem fog a Sifang-tól származó alkatrészeket felhasználni. A még legyártandó forgóvázak egy része Németországban fog készülni, a maradék egy másik kínai üzemben. A CTA reményei szerint május elején állítja újra üzembe a sorozatot, ekkor már 120 egységgel számolnak.
Így néz ki az új, Bombardier gyártmányú 5000-es sorozat
(Graham Garfield felvétele, www.chicago-l.org)
(Graham Garfield felvétele, www.chicago-l.org)
Az ügyben érdekes a Bombardier hozzáállása is. A témával kiemelten foglalkozó helyi lap, a Chicago Tribune kérdéseire semmitmondó válaszokat adtak. A lap egyik cikke szerint a gyártó elismerte ugyan a problémát, de hiába minősítette azt üzemeltetési szempontból kritikusnak a CTA, a kérdéses alkatrészek cseréjére csak a ciklusrend szerinti karbantartásokon akart sort keríteni a Bombardier. A vizsgálat megállapításai szerint az sem egyértelmű, hogy a Bombardier milyen színvonalon ellenőrizte saját beszállítóját. Jelen állás szerint a gyártót szigorú minőségbiztosításra kötelezik. Ez azt is magában foglalja, hogy saját átvevőit kell kiküldenie a beszállítókhoz, illetve független laboratóriumban kell bevizsgálnia az anyagok minőségét, és az eredményeket a CTA műszaki személyzetével egyeztetnie kell. A vizsgálat az is megállapította, hogy nem a forgóvázak anyaghibája volt az első dobása a Bombardier-nek, korábban is voltak gondok gyártás során.
Az egyik, részben leváltandó sorozat a bőven harmadik évtizedét taposó, 1976-1978 között gyártott 2400-as sorozat, melyet a Boeing-Vertol szállított a CTA részére
Névjegy – Chicago 'L'
Chicago metrója, vagy legalábbis a metró funckióját betöltő magasvasútja hivatalos becenévvel rendelkező hálózat: a hivatalos térképeken is az „elevated” egyszerűsített formája, az 'L' tűnik fel. A kategorizálással bajban vagyunk: a vonalak java magasvezetésű, az utcák feletti vasszerkezeteken fut, de a kék és piros vonalak egy része metróként fut a belváros alatt. A hálózat világszinten is a komolyabbak közé tartozik: 360 kilométeres vonalhosszon, 144 állomáson napi 700 000 utast szolgálnak ki az ezüstszínű szerelvények, sőt két vonalon éjszakai üzem is van. A hálózat műszaki paramétereit illetően harmadik sínes, 600 voltos áramellátású, legsajátosabb jellemzője talán a 27 méteres minimális ívsugár. Ez utóbbi, elég speciális paraméter a Loop belvárosi szakaszára jellemző, ahol a metró szó szerint befordul az utcasarkon - illetve felette. A házak első-második emeleti ablakai előtt csattogó magasvasút a városkép szerves része, sőt a belváros központját az ezt körbekerülő 'L' szakasz miatt „Loop”, azaz hurok néven emlegetik. A helyi folklórban a zajosság egyik fontos mértékegysége az utcák felett átívelő, sok helyen rozsdaboglyának tűnő fémszerkezeten csattogó szerelvények hangja. A magasvasút gyakori filmszereplő, illetve díszlet is egyben - a hazai közönségnek a közelmúltból talán leginkább a Hölgyválasz című film juthat eszébe, amelyben a visszatérő jelenet volt a főhős, Richard Gere utazása az 'L' szerelvényeken.
Chicago metrója, vagy legalábbis a metró funckióját betöltő magasvasútja hivatalos becenévvel rendelkező hálózat: a hivatalos térképeken is az „elevated” egyszerűsített formája, az 'L' tűnik fel. A kategorizálással bajban vagyunk: a vonalak java magasvezetésű, az utcák feletti vasszerkezeteken fut, de a kék és piros vonalak egy része metróként fut a belváros alatt. A hálózat világszinten is a komolyabbak közé tartozik: 360 kilométeres vonalhosszon, 144 állomáson napi 700 000 utast szolgálnak ki az ezüstszínű szerelvények, sőt két vonalon éjszakai üzem is van. A hálózat műszaki paramétereit illetően harmadik sínes, 600 voltos áramellátású, legsajátosabb jellemzője talán a 27 méteres minimális ívsugár. Ez utóbbi, elég speciális paraméter a Loop belvárosi szakaszára jellemző, ahol a metró szó szerint befordul az utcasarkon - illetve felette. A házak első-második emeleti ablakai előtt csattogó magasvasút a városkép szerves része, sőt a belváros központját az ezt körbekerülő 'L' szakasz miatt „Loop”, azaz hurok néven emlegetik. A helyi folklórban a zajosság egyik fontos mértékegysége az utcák felett átívelő, sok helyen rozsdaboglyának tűnő fémszerkezeten csattogó szerelvények hangja. A magasvasút gyakori filmszereplő, illetve díszlet is egyben - a hazai közönségnek a közelmúltból talán leginkább a Hölgyválasz című film juthat eszébe, amelyben a visszatérő jelenet volt a főhős, Richard Gere utazása az 'L' szerelvényeken.
Íme a „tű foka”, azaz a 27 méteres legkisebb ívsugár: a barna vonal egyik szerelvénye kiadós csikorgással fordul be a Randolph és Wabash utcák sarkán a „Loop” északkeleti csücskében
(a szerző felvétele)
(a szerző felvétele)
Magyarics Zoltán
