1902. február 15-én az akkori illetékesek bejárták a berlini Hochbahn első szakaszát. A Zoologischer Garten és a Stralauer Tor közötti pályát az utasok három nappal később vehették birtokba. Ma 110 éves tehát a berlini metró.
Az építést még a XIX. században, a Siemens & Halske irányításával 1896. szeptember 10-én kezdték meg. Eredetileg két év alatt végezni akartak a vonal építésével, azonban számos probléma és huzavona nyomán hat év múlva indulhatott meg a forgalom az első szakaszon. Ennek oka, hogy az akkor még önálló Charlottenburg városa nem akart magasvezetésű pályát, hanem a föld alatti megoldást favorizálták. Így került hát a föld alá a berlini metró Stammstreckéje, törzsvonala a Nollendorfplatz és a Knie (ma Ernst-Reuter-Platz) között.
A Bülowstraße megálló egy évvel a megnyitás után, 1903-ban
(forrás: Wikipedia)
(forrás: Wikipedia)
A Hochbahngesselschaft üzemeltetésében álló vonalat a nagyméltóságú urak a Potsdamer Platz–Zoologischer Garten–Stralauer Tor–Potsdamer Platz útvonalon utazták be. Az utasok között ott volt a porosz közmunkaügyi miniszter, Karl von Thielen is.
A vonal akkori keleti végállomása, a Stralauer Tor ma már nem létezik. A II. Világháború után a Oberbaumbrücke közelében lévő megállót nem nyitották meg újra. A mai végállomást, a Warschauer Straßét 1902. augusztus 17-én érte el a metró.
Végállomás a Warschauer Straßén. 1961 és 1993 között nem járt itt metró
A II. Világháború után egészen 1961. augusztus 13-áig lényegében változatlan volt, leszámítva azt, hogy a régi Gleisdreieck megálló helyén 1912-1913-ban épült ki a mai állomás, s így immáron nem egy, hanem külön szinten közlekedtek a Potsdamer Platz és a Warschauer Straße felé tartó metrók. Az állomást ugyan már 1912. november 3-án megnyitották a közönség előtt, de teljesen csak 1913-ra készült el.
Az eredeti Gleisdreieck egy korabeli felvételen
(forrás: www.berliner-untergrundbahn.de)
(forrás: www.berliner-untergrundbahn.de)
Az állomáshoz kötődik a berlini metró legsúlyosabb balesete is: 1908. szeptember 26-án két vonat ütközött össze az elágazásban: 16 utas meghalt, 11 pedig megsérült az ütközés következtében.
A város 1961-es kettévágásakor a vonal keleti végállomása, a Warschauer Straße Kelet-Berlinbe került. A forgalmat a Schlesisches Tortól keletre nem vették fel. A szektorhatárok lezárása után a Warschauer Straße-i kocsiszínben lévő járműveket Kelet-Berlin megmaradt kocsiszínjeibe vitték át – közúton. Az eset pikantériája, hogy előző este a vonalon dolgozott egy akkor vadonatúj A3-as szerelvény is, de azt még időben visszaküldték Nyugat-Berlinbe.
A kisprofilú hálózat jellegzetes járművei az A3 sorozatú metrókocsik. Egy ilyen szerelvény tart a Gleisdreiecktől kelet felé. A vonat az U3-as viszonylaton közlekedik, amit egy építkezés miatt továbbközlekedett a Hallesches Torhoz
Az eredeti vonal egy szakaszán, a Wittenbergplatz és a Potsdamer Platznál húzódó szektorhatár között 1971. december 31-én megszűnt a forgalom. A magasvasúti szakasz két állomásán, a Nollendorfplatzon és a Bülowstraßén 1978-tól piac és bazár működött. Mi több, 1980-tól itt járt Nyugat-Berlin utolsó villamosa is, a két állomás között egy szóló motorkocsi ingázott a metró egykori vágányain. A forgalom itt 1993-ban indult meg.
Egy A3 sorozatú metró érkezik a Warschauer Straßéhoz. A háttérben jobbra az Oberbaumbrücke jellegzetes tornyai látszanak
(fotók: Halász Péter)
(fotók: Halász Péter)
A Gleisdreieck állomás alsó szintjén, ahol ma az U2-es vonal vonatai járnak, az 1980-as években kísérleti mágnesvasutat építettek ki. A Gleisdreieck és a Kempererplatz közötti üzem 1984-ben indult meg, majd 1989-ben az utasok is utazhattak rajta. A végleges üzemengedélyt 1991. július 18-án kapta meg az üzem, de a hónap végén le is állították a forgalmat, mert az U2-es vonal újjáépítését hátráltatta a mágnesvasút léte. Az állomások elbontották, a Kempererplatzon ma már a hűlt helyét sem találjuk a megállónak, a Lennéstraße és a Ben-Gurion-Straße sarkán ma a Sony-Center sarkát fedezhetjük fel... De ez már egy másik történet.
Halász Péter
