A járművek egységes arculata fontos, hiszen az utasnak lényegében mindegy, hogy ki a szolgáltató, a fontos az, hogy az érvényes utazási okmánya birtokában biztosan eljuthasson az általa választott célhoz. A Wiener Liniennél eddig nem volt különösen hangsúlyos igény az alvállalkozói buszok színezése, de ez mostanában úgy tűnik változik.
A jövőben már egyértelmű előírás lesz az üzemeltetési pályázatoknál, hogy milyen színezésű buszt várnak el a leendő üzemeltetőtől. A hírek szerint a Wiener Linien e lépéssel is megpróbál az egységesítés felé lépni. A hagyományos bécsi arculatot várják el, azaz alul szürke, középen – az ablakvonalig – vörös, majd fehér színű kocsikat szeretnének az új pályázatokon a leendő üzemeltetőtől.
A klasszikus bécsi színezés a 8084-es számú kocsin. A busz az a bizonyos jármű, ami a Reichsbrücke 1976. augusztus 1-jei összeomlásakor a Dunába szakadt. A felvétel a 2007-es Tramwaytag alkalmából készült a leopoldaui buszgarázsban a nosztalgiaflotta ékkövéről
A legutóbbi ilyen pályázatok esetében az üzemeltetők már ilyen színű kocsikkal érkeztek: a hütteldorfi hálózatot ugyan továbbra is az ÖBB leányvállalata, a Postbus üzemelteti, de új, a Wiener Linien elvárásai szerint festett buszokkal.
A jelenlegi színterv szerint a kocsik alvázának környékén sötétszürke, az ablakok felett fehér, igaz, ez a MAN Lion's City esetében nem nagyon látszik, hiszen az ablakok környékét a gyártó feketének álmodta meg. A képen látható kocsi 2008-ban a belvárosi 1A jelzésű járaton rótta a köröket
Ehhez képest érdekes lépés a 7B viszonylat (Schedifkaplatz–Maria-Kuhn-Gasse) üzemeltetőjének elfogadása: a járatot nemrégiben vette át a Blaguss, amelyik szürke csíkos kocsival üzemelteti a járatot. Ugyancsak eltérő színű kocsikkal működtet számos járatot a Blaguss, a Pletter, a Dr. Richard és a Wiener Lokalbahnen Busbetrieb GmbH (WLBB) is. Hogy ezekkel mi lesz, azt egyelőre nem tudni, hiszen számos autóbusz még szinte vadonatúj, átfényezésük pedig költséges. Több magáncég azt tervezi, hogy a jobbára piros alapszínű kocsikat fóliák segítségével feleltetnék meg a Wiener Linien elvárásainak.
A WLBB MB Citaro busza a 80A viszonylat végállomásán a Schlachthausgassénál. A kocsi színterve nem éppen a bécsi hagyományoknak felel meg. Érdekesség, hogy a vonalat eredetileg az ÖBB Postbus üzemeltethetné, de ezt a jogosultságot továbbadta a WLBB-nek
A Dr. Richard 45B, 46B és 146B viszonylaton közlekedő kocsijai a Wiener Linien hagyományos elvárásainak megfelelő színekben pompáztak már 2008 decemberében is
Az egyik legújabban átvett viszonylaton, az egykori 43B, ma már 43A viszonylaton is a hagyományos festésű kocsikat járatja a Dr. Richard
A 43B korábbi üzemeltetője, a Schneiderbus tiszta piros buszokkal dolgozott
A független szakértők azt mondják: nem a buszok színe a legfontosabb. Számos esetben kifogásolták a menetrendi lapokat és a fedélzeti utastájékoztatást, illetve annak hiányát. Ebben „éllovas” a WLBB: számos, általuk működtetett járaton nem működik sem a vizuális, sem a hangos utastájékoztató berendezés. Többek között ez is szerepet játszott abban, hogy néhány évvel ezelőtt a rodauni 60A jelű viszonylatról kitették a céget és akkor a Blaguss kapta meg az üzemeltetés jogát.
A rodauni 60A jelű buszt a WLBB hol piros-kék...
...hol pedig a vasúti üzletágtól ismert ruhában pompázó vajszín-kék festésű buszokkal működtette. A leváltásuk fő oka az utastájékoztatás hiánya volt
A Blaguss a vonalat vadonatúj, ám piros MB Citarokkal működtette tovább 2009-től
Ugyancsak a Blaguss a hütteldorfi vonalcsoport 147-es viszonylatát fehér kocsival adta. A jármű egyébként a viszonylat törzskocsija
Variációk egy témára. Az ÖBB Postbus az egykori Bundesbus, késöbb ÖBB BahnBus és a posta autóbusz-üzletágának egyesülésével jött létre. A kocsik azonban a fúzió után is megtartották eredeti színűkeg. Ez a példány például le se tagadhatná, hogy a postától érkezett. A kép a hütteldorfi végállomásra érkező járműről készült, ami még a 149-esen járt
Az ÖBB Postbus kocsijainak egy része megkapta a közlekedési szövetség, a VOR arculatához illeszkedő festést
Eközben mások pedig az új arany-szürke közötti árnyalatot kapták
A Bundesbus, később pedig az ÖBB BahnBus a pirosat favorizálta. Ebben a gúnyában pihen a 148-as busz (ma már 52B) viszonylat végállomásán, a Feuerwache Steinhofnál (steinhofi tűzőrség) ez az MAN-kocsi
A hütteldorfi vonalhálózatot egyébként 2011 második felében több lépcsőben szervezték át. Ekkortól a távolsági buszjáratok számmezőjébe sorolt helyijáratok a Wiener Liniennél dívó számokat kapták és új járművekkel működteti tovább a vonalakat a régi szolgáltató, az ÖBB Postbus
Mindazonáltal kérdés: vajon valóban ragaszkodik-e a színezéshez a Wiener Linien? Más városokban, például Berlinben előírás, hogy a BVG alvállalkozói a cég arculatának megfelelő járművekkel jelenjenek meg – de éppúgy igaz ez mondjuk Budapesten is, ahol szintén elvárás volt a jelenleg működő alvállalkozóknál (VT Transman, Nógrád Volán) a BKV-s színterv alkalmazása.
Egy alvállalkozó szóló Solarisa Berlinből. A kocsi színtervében és minden paraméterében illeszkedik a BVG flottájához, mindössze az első ajtó melletti kis felirat és a rendszám tanúskodik arról, hogy nem a városi cégé a kocsi. A BVG-s kocsik ugyanis a B V kezdetű rendszámokat kapják
Ugyancsak érdekes kérdés, hogy a közlekedési szövetségnél, a VOR-nál egyelőre még nem merült fel az egységes arculat kérdése, de igyekeznek azért kordában tartani az egyébként szolid, egyedi színterveket. A VOR-nál tapasztaltak szerint sokkal fontosabb az utastájékoztatás, mint a buszok színterve.
A 20B viszonylat az U6-os metró Neue Donau megállója és az U1-es metró Kaisermühlen/VIC megállója között teremt kapcsolatot, s feltárja az itteni kertvárost. Tulajdonképpen lehetne 20A is a jelzése. A Dr. Richard piros-fekete Solarisa azonban semmilyen módon nem felel meg a Wiener Linien új követelményeinek
Végül tegyünk egy kis kitérőt: a bécsi viszonylatszámozási rendszerben a háromjegyű vonalszámok, néhány kivételtől eltekintve (ilyen a például 146B, 156B) jellemzően a „Volán” járatok, az elővárost és a környező településeket szolgálják. A betűvel végződő vonalak közül az A jelűek a „fővonalak”, amelyeket jobbára a Wiener Linien maga üzemeltet, míg a B jelzésűek eredeti rendeltetésük szerint amolyan kiegészítő járatok lennének. A rendszer azonban az évek során felborult, mert bizony számos esetben B-s viszonylat az, ami a fővonal szerepét tölti be.
Halász Péter