2012. 01. 22.

Tátrai tél

A Tátra mostanában talán nem annyira felkapott úti cél mostanában, ám mégis érdemes ellátogatni északi szomszédunk magas hegyei közé. A 2004-es nagy nyári vihar után sokan már lemondtak a Felvidék egyik ékkövéről – nos, akik így vélekednek, rosszul tették. A Tátrát télen-nyáron megérni megnézni. A hegyek között zakatoló villamos pedig különleges élmény – még akkor is, ha ma már nem a ČKD szerelvényei szállítják az utasokat.


Amíg idehaza csak álmodozunk a havazásról, északi szomszédunk, Szlovákia hegyei között igazi tél tombol. A „tátrai villamos” pedig küzd az elemekkel és megbízhatóan szállítja a hegyekbe igyekvőket.
A ZSSK üzemeltetésében álló Tatranská elektrická železnica, azaz a TEŽ forgalmát a ma már nem a 420.95-ös sorozatú, ČKD gyártású szerelvényekkel látják el, hanem a svájci Stadler tervei alapján épített 425.95-ösök közlekednek.

Az ZSSK összesen tizenöt, méteres nyomtávolságú GTW 2/6-os motorkocsit üzemeltet. A vonatokat 2000 és 2006 között szerezték be a Stadlertől, összeszerelésüket részben a ruttkai főműhely végezte

A villamos meghajtású, méteres nyomtávolságú GTW 2/6-osok első darabját 2000-ben vette állományba a ŽSR, a többi 13 szerelvény 2001 és 2002 között érkezett. Annak idején a tátrai régió pályázott a 2006-os téli olimpia megrendezésére (ezt sajnos nem nyerték meg, Torinó pályázata meggyőzőbb volt) és ehhez kapcsolódóan szerezték be a korszerű villamos motorvonatokat. Ezek mellé további egy tartalék hajtóegységet vettek. Később azonban szükség volt még egy motorvonatra, így 2006-ban ezt a pluszban vett hajtóegységet kiegészítették két vezérlőkocsival, így kapták meg a sorozat tizenötödik járművét.
Utazásunkat a TEŽ-zsel kezdjük a poprádi állomáson. A nagyvasút vágányai feletti peronról indulnak a villamos motorvonatok a hegyekbe. A képen látható szerelvény azonban (ahogy a  „Depo” felirat is mutatja) a kocsiszínbe tart

A tizenöt példányt számláló sorozat összeszerelését a Stadler Rail és a Daimler-Chrysler Rail Systems alkotta konzorcium megbízásából a ŽOS Vrútky végezte Ruttkán.
A motorvonatok egyenként 32,984 méter hosszúak az ütközők között mérve. A 80 km/h engedélyezett legnagyobb sebességű járművek szolgálati tömege 80 tonna és a 108 ülő és 92 álló utassal a 320 kW teljesítményű jármű akár az 1,0 m/s2 gyorsulást is elérheti.
A TEŽ összesen 35 kilométer hosszú hálózata teljes egészében villamosított, 1,5 kV-os egyenáramról működnek a vonatok.
Csorbátón, a vonal másik végén járunk. A hegyekben jóval több hó van, mint lent a völgyben. A csatolt szerelvény szinte tűnik a hókupacok között

A szakadó hóesés sem jelent akadályt a ZSSK szerelvényeinek. A csatolt motorvonat indulásra készen várakozik Csorbató állomáson

A hóba járatokat ástak a vasutasok, hogy az utasok megközelíthessék a fogas vagy éppen a TEŽ járatait

Az összekotort havat pedig nemes egyszerűséggel a vágányzáró bak elé hányták, ahogy az a csatolt 425.95-ös előtti hókupacon is látszik

Ótátrafüredről indul Csorbató felé egy szóló motorkocsi

Eközben másik társa pedig Tátralomnic felé indul. A poprádi vonatok jobbára Csorbató és Poprád között ingáznak, míg a szárnyvonalon, Tátralomnic felé egy másik szerelvény jár fel s alá

A völgyben napsütés, a Tátra azonban ködtakaróba burkolózik. A felvétel a poprádi peronról készült

Egy kocsiszínbe tartó szerelvény hagyja el a poprádi végállomást. A járműtelep szűk ívben érhető el, az az „alsó szinten”, a nagyvasút mellett található

Nem sokkal később pedig egy csatolt szerelvény érkezik Csorbató felől Poprád állomására

Nemrég még hóviharban, most ragyogó napsütésben pihen a tátralomnici „kirohanós” az ótátrafüredi állomáson

Ezúttal szóló motorvonat indul Csorbatóról Poprádra. A verőfény ellenére aligha csökkent a hómennyiség – ráér tavasszal elolvadni

Érdekes, hogy a havas idő ellenére sem úszik latyakban a motorvonatok utastere. A ZSSK-nál úgylátszik komolyan veszik, hogy „tisztán robognak

A TEŽ mellett még egy fontos közlekedési eszköz van a Tátrában: a Csorba (Štrba) és Csorbató (Štrbské Pleso) között közlekedő, 4,8 kilométer hosszú fogaskerekű vasút. Az 1896-ban megnyitott vasútvonal 1932-ig működött, majd a gazdasági nehézségek nyomán 1936-tól már az engedélyét sem akarták megújítani az akkori tulajdonosok és 1940-re a pályát is felszedték. Majd harminc évnyi szünet után, 1968 és 1970 között, részben a régi nyomvonalon újjáépítették a vonalat. A ma is használt járműveket a svájci Schweizerischen Lokomotiv- und Maschinenfabrik, azaz az SLM gyártotta. A 405.95 sorozatú járművek érdekessége, hogy csak az egyik oldalukon van ajtó. A sorozatból három motorkocsi-vezérlőkocsi páros áll a ZSSK rendelkezésére. Ugyancsak érdemes megjegyezni, hogy a csorbai végállomás egyben a kocsiszín is.
Az SLM építette 405.95-ösökből hármat vett a ČSD annak idején. A vonatok érdekessége, hogy csak az egyik, hegymenet esetén a bal oldalon van ajtajuk. Emiatt minden állomáson ugyanazon az oldalon van a peron. Ez állítólag gyorsítja az utascserét is

A csorbai fogas portréja „ajtótlanból”...

 ...és „ajtósból”

A hóeltakarításban külön hómaró is segíti a Csorba és Csorbató között ingázó fogaskerekű vasutat. A csorbai végállomás különlegessége, hogy a csarnok személypályaudvar és járműtelep is egyben

Tarpatak elágazó állomás hangulatos épülettel büszkélkedhet. A háttérben ácsorgó GTW 2/6-os szintén a ZSSK állagába tartozik

Hamarosan mint Os 8407-es számú vonat indulhat a szóló motorkocsi Tarpatakról Tátralomnicra

Csorbán járunk. A 163 119-1-es a Liptószentmiklósról Kassára tartó Os 7813-as számú személyvonattal küzd a havazással

Nem sokkal később pedig a 363 003-6-os érkezik a Kassáról Pozsonyba tartó R 608-assal. Mindkét vonat, dacára az erős havazásnak, mindössze 4 perc késéssel közlekedett. Látszik, hogy amíg a MÁV csoport megmosolyogtató közleményeket ad ki, addig a ZSSK valóban felkészült a téli időjárás nehézségeire
(fotók: Óvári Péter)

fotók: Óvári Péter
szöveg: Halász Péter