Egyre érdekesebb dolgok látnak napvilágot a MÁV háza táján. Nemrégiben úgy tűnt, hogy a vasútbarát fotósok segítségével akarja betömködni a pénzügyi réseket a vasúttársaság. Lehet, hogy nem így van, de más indokot – józan ésszel – nem találtunk. Olvasóink talán még emlékeznek a két évvel ezelőtt bevezetett, nagy vitát kiváltott intézkedésre.
A MÁV internetes oldalán elég bő lére eresztett tájékoztatás jelent meg 2009 végén. A MÁV-csoport új szabályokat vezetett be a „Belépési és felvételkészítési engedélyek” kiadására.
A 2009 decemberében megjelentetett tájékoztató szövege
Idén ez a hosszadalmas szöveg egészen rövid lett, ahogy arról már korábban beszámoltunk a RegionalBahn Blog lapjain. Engedélyre pedig senki se számítson, nem fog kapni.
És íme a jelenleg, 2011 végén elérhető tájékoztatás
A 2009-ben bevezetett legfontosabb változások közül az egyik, hogy a MÁV-csoport akkortól 1250 forintot is kért a felbélyegzett válaszboríték mellé. Hogy mire megy ez az összeg és miért került bevezetésre, bizony sok vasútbarát fantáziáját megmozgatta. Főleg akkor érdekes ez, amikor folyton arról hallunk, hogy milyen pénzeket vonnak el a vasúttól. Persze, ez nem túl nagy összeg, de ha csak száz engedélyt kérnek (holott valószínűleg ennél jóval többet kértek), 125 ezer forintnyi nettó bevétele lesz a vasútnak. Vajon mire kell? Papírra? Azt úgyis venni kell. A munkabérre? Azt úgyis ki kell fizetni. Postaköltségre? Azt az engedélyt kérő állja, hiszen felbélyegzett borítékot kell mellékelni a kérelemhez. Akkor hát? Rejtély...
A másik fontos változás az az, hogy „a MÁV Zrt. területére kiadott belépési és felvételkészítési engedélyek kizárólag az utasok számára megnyitott területekre érvényesek. Az engedély birtokában üzemi területekre belépni, felvételt készíteni nem lehet.” Érdekes kikötés, ugye? Vajon erre mi szükség van? Hiszen engedélyt pont azért kér a fotós, hogy olyan helyekre is bejuthasson – a játékszabályokat betartva –, ahova a mezei utas nem. Akkor hát ki fog ezek után engedélyt kérni? Ha abból indul ki a vasúttársaság, hogy az eddigi néhányszáz vasútbarátot jól megfejheti, akkor tévednek – egyre többször hallja e sorok írója is, hogy minek az engedély? Amit akar, úgyis lefotóz, egy jó szó többet ér bármilyen papírosnál. És ebben igaza is van. Akkor hát?
Fotós Ausztriában: engedély nem kell neki, hiszen az utazóközönség számára megnyitott területen áll. Nincs állványa sem, a kutyát nem zavarja
Vajon mi indokolja a szigorítást? Ha sok a visszaélés a papírokkal, akkor inkább meg kellene nézni, hogy kinek ad a vasút engedélyt – mert most úgy tűnik, hogy „ha fizetsz, megkapod” a jelszó. Azt, hogy hogyan mérlegel a vasúttársaság, egyelőre nem tudjuk. De feltételezzük: nem is mérlegelnek?
Ez – ahogy a MÁV-csoporttal kapcsolatos szinte valamennyi híradás – igen jó alkalmat kínál a bezzegezésre. Nos, igen, a vasút megint hülyeséget csinált – gondolhatjuk. Vegyük például az ÖBB-t. Ha a sajtómunkás kér engedélyt, akkor bizony bürokratikus, de legalább segítőkész csapatra talál az ember. Ha pedig magánemberként akar fotózni az állomáson, akkor semmi akadálya sincs, nem hogy senki sem érdekel, hanem még segítik is. Igaz, néha a vasútőrök kint is szeretnek „beszólni”, de könnyen felfogják, hogy a peronon lehet fotózni és pont. Csak ha állvánnyal dolgozunk, akkor kell szólni...
Az üzemi területekre való belépést valóban szigorúan kezeli minden európai vasúttársaság. De a már említett „jó szó” sok ajtót kinyit, így ha időben szervezkedünk, nem csak megtűrik, hanem még szívesen is fogadják a vasútfotóst szerte Európában. Úgy tűnik, a MÁV ez alól kivétel...
A mostani rendelet egyébként annak fényében is érdekes, hogy még az 1980-as években is szerepelt a Hivatalos Menetrendben a következő szöveg:
„Figyelmeztetés: A vasút területén a fényképezés általában engedélyhez kötött, de:
Engedély nélkül lehet felvételt készíteni az utazóközönség számára megnyitott területen, amennyiben a felvétel nem irányul olyan terület felé, amely az utazóközönség számára megnyitva nincs. Nem esik korlátozás alá az állomáson tartózkodó személyszállító vonatról történő felvétel készítése sem, ha az az állomásnak az utazóközönség számára megnyitott területére irányul.”
Az a bizonyos figyelmeztetés a régi menetrendekből
(forrás: forum.index.hu)
(forrás: forum.index.hu)
Vajon ehhez a képhez februártól milyen összegű hozzájárulást kell fizetni, hogy a MÁV-csoport nagy kegyesen engedélyezze a fotózást?
(a felvételeket készítette: Halász Péter)
(a felvételeket készítette: Halász Péter)
Kérdéseinkkel megkerestük a MÁV-csoport sajtókapcsolatokért felelős munkatársait is. Azonban e sorok megjelenéséig mindössze annyit tudtunk meg, amennyit eddig is tudtunk, kérdéseinkre nem kaptunk választ. Ezúton is tolmácsoljuk az állami vasúttársaságnak: szívesen megosztanánk az olvasókkal az ő álláspontjukat is a feltett kérdések kapcsán.
Nem szabad elfelejtkeznünk a GYSEV-ről sem. Idén is és 2009-ben megkerestük a „repcevasutat” is a fotózás kérdésében. Idén még nem kaptunk választ a levelünkre, de 2009-ben Stöckert Dávidtól, a GYSEV Zrt. akkori kommunikációs munkatársától megtudtuk: az utazóközönség számára meghirdetett területen nem kell engedélyt felmutatni, de kérik, hogy lehetőleg egy nappal a tervezett fotózás előtt tájékoztassa a vasúttársaságot a fotós, ha magánszemélyként és magáncélra készít felvételeket – ugyanez érvényes a sajtó képviselőire is. Ha üzemi területen (akár fűtőházban vagy mozdonyon) szeretne valaki fotózni, akkor legalább 24 órával a tervezett fotózás előtt engedélyt kell kérni, amelyben meg kell jelölni a fotózás célját (mit, hol és mikor szeretne megörökíteni az ember), valamint az engedélyre pályázó személy nevét és személyi azonosításra alkalmas okmányának számát. A vasútüzemi területeken csak a GYSEV Zrt. által biztosított kísérővel szabad mozogni – tudtuk meg. A jelenlegi szabályokat firtató kérdéseinkre a GYSEV Zrt. azóta kicserélődött kommunikációs csapatától nem kaptunk még választ.
Ez az írás egy eredetileg 2009 végén megjelentetni kívánt dolgozat aktualizált változata. Eredetileg egy másik internetes oldalon jelent volna meg, azonban az ott jelenleg felelős kiadóként működő akkori főszerkesztő az írás közlését megtiltotta, mondván, nem szabad a kérdést piszkálni. Indoklást nem fűzött a döntéséhez.
Halász Péter