2011. 10. 11.

Archívumunk mélyéről – 10. rész: A zöld-sárga IC

Ma már nosztalgia lenne, de nem is olyan régen még napi rendszerességgel jártak a GYSEV V43-asai a soproni IC-kkel Budapestre. Bizony, még nincs tíz éve, hogy a 1047-esek „átvették a hatalmat” a soproni vonatok élén...


Volt egy időszak, amikor bizony a Dunántúlról érkező minőségi távolsági vonatok nem a Keletibe érkeztek, hanem a Déli pályaudvar volt az IC- és EC-járatok végállomása. A Kelet-Magyarország felé továbbutazni vágyóknak pedig egy igazi, élményszámba menő metrózást vagy 7-es buszozást ajánlottak, hogy elérjék a másik vonatot. 2002 borongós őszén készültek felvételeink, amelyen bizony az azóta már nosztalgiaszámba menő GYSEV Szili vontatta soproni IC kapta a főszerepet.

A GYSEV mozdonyai nem idegenek a Déli pályaudvaron. A V43 322-es 2002. november 9-én várja az indulást a budai vasútállomáson az IC 916-os élén

E képet elnézve azért könnyen megérthető, miért tartják sokan még ma is „bezzegvasútnak” a GYSEV-et. Amíg a MÁV meglehetősen kifogásolható esztétikai és műszaki állapotú gépekkel dolgozott, addig a GYSEV legalább a látszatra igyekezett adni. Pedig korban nincs túl nagy különbség a két mozdony között...

Persze azért a MÁV is tud, ha akar. Igaz, ez jobbára csak a friss főműhelynek vagy egy-egy lelkes fűtőházi kollektívának köszönhető. Egy vágánnyal arrébb az egészen kulturált mozdony látszatát keltő V43 1148-as várta a tapolcai gyorsvonat indulását
(a szerző felvételei)

Halász Péter