2011. 08. 30.

A legújabb

Több mint három éve már, hogy a berlini gyorsvasút legújabb állomását birtokba vehette a közönség. A Julius-Leber-Brücke megálló azonban nem ilyen fiatal: lényegében már a Ring- és a Wannseebahn megnyitása óta működött.




Nem vasúttörténeti fejtegetéseknek szánjuk ezt a bekezdést, de mégis érdemes végigszaladni, csak úgy futólag Berlin legfiatalabb S-Bahn-megállójának történetén. Mit láthatjuk: nem is olyan új állomásról van szó.
A Julius-Leber-Brücke közelében már a Ringbahn átadásakor elkészült egy megállóhely. A Kolonnenstraße 1881. október 15. óta állt az utasok rendelkezésére. De hogy jön ide a Ringbahn? – kérdezhetné a berlini közlekedésföldrajzban jártas olvasó. Nos, a válasz viszonylag egyszerű. A belvárost körülölelő vasút, a Ringbahn vonatai ugyanis a II. Világháború befejeztéig Schöneberg után nem egyből indultak tovább a Papestraße, a mai Südkreuz felé, hanem betértek a Potsdamer Bahnhofhoz is, Berlin egykoron talán legnagyobb forgalmú fejpályaudvarára. Útközben pedig érintették a Kolonnenstraße megállót is, ahol átszállhattak az utasok a Wannseebahn vonataira. Időközben azonban a Wannseebahn megállóját távolabb helyezték s a mai helyére 1930-ban került az akkor már Yorckstraßeként ismert állomás. A Kolonnenstraße azonban maradt a helyén.
Az állomás észak felől, a Langenscheidbrückéről nézve. Jól látható, hogy hova kerülnek a majdani S21-es viszonylat vágányai

A „Ringbahn-Spitzkehre”, azaz Ringbahn-csúcsfordító vágányait a II. Világháború után nem építették újjá, így a Ringbahn szerelvényei valóban teljes kört tettek meg – egészen 1961-ig, amikor a hálózatot kettévágták. A Kolonnenstraße tehát a II. Világháború után megszűnt megállóként létezni.
Egyszerű, ám korszerű állomást építettek a Julius-Leber-Brückénél

A Yorckstraße és a Schöneberg állomások közötti meglehetősen hosszú távolság azonban sokáig gondot okozott – az 1961 és 1984 közötti bojkottot leszámítva lényegében az új megálló 2008-as átadásáig ez volt a helyzet.
Érdemes azt is megjegyezni, hogy a berlini szenátus 1987-es koncepciójában is szerepelt az állomás újjáépítése s a Ringbahn-csúcsfordító visszaállítása – igaz, akkor a Potsdamer Bahnhof (hűlt helye) helyett a Gleisdreieck metróállomásnál lett volna a gyorsvasút végpontja s ezzel megszűnt volna a mai S2 és S25 viszonylatok Südkreuz és Yorckstraße közötti szakasza, mivel az új építésű vonalra terelték volna ezeket a szerelvényeket is.
A berlini szenátus 1987-es javaslata a megálló és a környező hálózat átalakítására
(forrás: www.stadtschnellbahn-berlin.de)

Az új megálló létesítésére vonatkozó megállapodást Berlin és a DB AG 2006 májusában írta alá és az építkezés még az év november 15-én megkezdődött. A megálló elhelyezkedésekor figyelembe vették a többi tömegközlekedési ággal való kapcsolatot is – a Julius-Leber-Brückén ugyanis számos nagyforgalmú autóbuszviszonylat halad át. Mindemellett szempont volt az is, hogy a majdani S21-es vonal is érinthesse a megállót és az nagyobb átalakítások nélkül illeszthető legyen az új vonalhoz is. Így készült el a jelenleg két szélső peronos állomás, amely nem mellesleg 2008 decembere óta teljesen akadálymentesített. A peronok 96 centiméter magasak a sínkorona felett, s hangos és vizuális utastájékoztató rendszert is telepítettek. Az állomáson nincs felügyelő személyzet, a vonatok indítását a járművezetők végzik. A beruházás teljes össze 6,4 millió euró volt, ez ma 1,74 milliárd forintot jelent.
A megállótól délre még látszanak az egykori Ringbahn-csúcsfordító nyomai. A Wannsee felé tartó szerelvény egy rövid alagútban keresztezi az egykori vágányokat

A lépcsőkarok egy részét még nem adták át a megnyitó idején


 Egyszerű, puritán állomás lett az új megállóhely

Az új megállónak köszönhetően a környéken élőknek kevesebbet kell gyalogolni a gyorsvasúthoz

Ritkaság, de ilyen is akad: fényes nappal halad át egy próbázó vonat a Julius-Leber-Brücke megállónál
(a szerző felvételei 2008 szeptemberében és 2009 novemberében készültek)

Halász Péter