Jó eséllyel e sorok megjelenésekor is számos vasútfotós sorakozik Köln főpályaudvarának peronján. Nem sokára ugyanis indul a „Hanseat”, azaz az IC 2410 számú vonat. Hogy miért jelenthet a vasútfotósoknak állandó programot? Ezt igyekszünk bemutatni a következőkben.
A német vasút 2010-ben ünnepelte 175. születésnapját. Nem rendeztek ugyan nagyszabású járműparádét, mint negyed évszázaddal korábban, viszont egy igazi csemegével kedveskedtek a vasútbarátoknak. Az egyik hétvégi mentesítő vonatot „nosztalgiává” minősítették. A vonat mozdonyának a meglévő néhány 103-as sorozatú gép egyikét jelölték ki, míg a kocsikat a „TEE Rheingold” szerelvényének éppen „ráérő” járművei adták. Ha éppen nem volt elég nosztalgiajármű, akkor persze gond nélkül kiegészítették a napi forgalomban részt vevő kocsikkal.
Felbukkant a távolban a 103-as jellegzetes orra, előkerültek a fényképezőgépek
A közkedvelt vonatot eredetileg csak a decemberi menetrendváltásig tervezték közlekedtetni. Azonban népszerűnek bizonyult a nosztalgiajárat, így az idei menetrendben is megmaradhatott, mi több, most már nem csak Köln és Hamburg között jár, hanem tovább, északra megy, egészen a német-dán határon fekvő Flensburgig.
Érkezik az 1980-as éveket idézni hivatott IC-szerelvény. Azonban az összképet rontja a második és a harmadik helyre besorozott egykori InterRegio-kocsi és a hetediknek besorozott bisztrókocsi
A vonat hetente csak egyszer jár. Az IC 2410-es Kölnből Flensburgba péntekenként, míg ellenkező irányban az IC 2417-es vasárnaponként szállítja az utasokat – és a számtalan vasútbarátot is.
Ki mondta, hogy az ilyesfajta nagyvasak csak a férfiakat fogják meg?
A vonat különlegességét főleg a mozdony adja. A sorozatban készült 103-asok 1970-től álltak szolgálatba s az ezredforduló után szorultak ki az emblematikus mozdonyok a német távolsági forgalomból. A 145 darabot számláló flottából napjainkra csak néhány gép maradt meg üzemképesen. Ezek jobbára a „TEE Rheingold” nosztalgiaszerelvény élén dolgoznak, de akad más munkájuk is. A 103 245-ös München és Ulm között is közlekedik menetrend szerinti IC-k élén; a hétvégi nosztalgiavonatot legtöbbször a 103 184-es továbbítja – ha a gép nem ér rá, akkor a 103 245-öst fogják be, de volt már, hogy „mezei” mozdony jutott a vonatra, s csak álmodozott arról, hogy 103-as lesz – erről még a RegionalBahn Blog is beszámolt.
Másfél évtizede még mindennapos látvány volt a 103-as a kölni főpályaudvaron. Ma már látványosság, ha valahol felbukkan a sorozat egyik megmaradt képviselője
A vonat kocsijai között akadnak ugyan eredeti járművek, de a másodosztályú kocsik java része kívülről a régi színekre festett, azonban belül felújított InterRegio-kocsi. Az első osztályon utazóknak viszont kijár a luxus: a DB AG egyik legkényelmesebb típusa, egy Avmz 111-es szokott a vonatban közlekedni.
A régies kocsihoz műanyag kocsiszám- és iránytábla is dukál – igaz, régen nem az ajtón, hanem az előtérben, a WC-ajtó mellett voltak ezek a táblák
Méltóságteljesen gördült ki a vonat a kölni főpályaudvarról. Igaz, ebben segített a váltókörzet 30 km/h-s sebességkorlátozása is
Igazi nosztalgia, ez a kép akár a nyolcvanas években is készülhetett volna
Impozáns, ám nem korhű szerelvénnyel gördült ki a vonat 2011. augusztus 19-én a kölni főpályaudvarról
(a szerző felvételei 2011. augusztus 19-én készültek)
(a szerző felvételei 2011. augusztus 19-én készültek)
Halász Péter
