Nem kevés pénzért, összesen 309 millió euróért, mintegy 86,5 milliárd forintért épül a berlini gyorsvasút legújabb vonala. A Ringbahn északi részén lévő Westhafen és Wedding állomásoktól a Hauptbahnhofig vezető szakasz kerül ennyibe – pedig csak egy köztes állomást kell építeni a Perlenberger Brückénél.
Eredetileg 2006-ra, a Hauptbahnhof átadásával kellett volna megindulni a forgalomban a meglévő vonalakból a Yorckstrasse megállótól északra kiágazó, majd nagyjából a nagyvasúti alagút mentén haladó vonalnak. Ez azonban nem így lett, különféle okok miatt egyre csak húzódott az építkezés megkezdése. Előbb 2007, 2010, később 2012 is szerepelt határidőként. Most úgy tűnik, hogy a teljes vonalon 2018 előtt aligha utazhatunk, legfeljebb az első szakaszon. Ennek oka, hogy a város az anyagi forrásait az U5-ös és az U55-ös metróvonal összekötésére fordítja, márpedig az Alexanderplatz és a Brandenburger Tor közötti pálya csak ekkorra készül majd el.
A leendő S21-es és a már meglévő vasúti kapcsolatok térképe
(forrás: Wikipedia)
(forrás: Wikipedia)
Előbb a szigetüzem szűnik meg: ha kész lesz az U5-ös és az U55-ös összekötése az Alexanderplatz és a Brandenburger Tor között, akkor épülhet tovább, dél felé az S21-es
Maga a vonal meglehetősen egyedi lesz majd, ha elkészül. Az egykori Potsdamer Bahnhof, később a Kelet- és Nyugat-Berlin közötti „senkiföldjén” épült hotelkomplexum alatt halad majd át a vonal, a szállodaépületek építésekor ki is kellett hagyni az alagút bejáratának helyét. A Mendelssohn-Bartholdy-Park metróállomás melletti parkolóházon áthaladó vonal a 2008-ban átadott Julius-Leber-Brücke S-Bahn megálló mellett találkozik majd a Wannsee felé tartó vonallal, és a régi Ringbahn-összekötővágány vonalában éri egy a gyorsvasúti gyűrű déli részét, majd a Südkreuz állomást. Az utóbb említett összekötővágány, a „Cherusker-ív” bizony sokat szenvedett a II. Világháború alatt, többször bombázták. A háború után nem is vették fel újra a forgalmat a Ringbahn és a Potsdamer Ringbahnhof közötti pályán, nem tértek be ide a körvasút járatai.
A nyugat-berlini tervek szerint az ezredfordulón a Wannsee felől érkező S1-es viszonylat vonatai a Gleisdreieckhez jártak volna – a történelem azonban másképpen gondolta. A képen látható vonat éppen kibújik a Ringbahn egykori vágányai alatt átvezető alagútból
Az újonnan építendő vonalszakasz hasonló „csúcsfordító” lesz, csak éppen északon. Azonban a projekttel kapcsolatban fenntartással viseltetők azt mondják: aligha lesz gazdaságos a vonal megépítése és üzemeltetése, hiszen még a város újdonsült üzleti központját, a számos irodaépületnek otthont adó Potsdamer Platzot sem éri el a vonal. A második ütem végállomása azonban már minden bizonnyal itt lesz.
A harmadik ütemben vezetik majd át a gyorsvasút vágányait a már említett szállodán, és a Gleisdreieck metróállomásnál – ma az U1-es és az U2-es metróvonal átszállóhelye – kapcsolatot teremtenek a metró és a gyorsvasút között. Innen tovább a már említett Cherusker-ív érintésével jutna el a vonal a Ringbahn déli részére, de hogy mikor és egyáltalán megépítik-e, még kérdéses.
A szóban forgó szállodaépületet tehát a majdani gyorsvasúti pálya számára előkészítve építették meg. Emiatt egy hatalmas nyílás látható a Mendelssohn-Barholdy-Park felőli homlokzaton, a metró alagútkapuja mellett: itt bújna ki az épület alól az S-Bahn pályája. A szomszédos parkolóházat pedig eleve úgy tervezték, hogy a felső szintek elbontásával alkalmas legyen a vasúti pálya átvezetésére és ezt az épület szerkezete is mindenféle megerősítés nélkül kibírja.
A Mendelssohn-Bartholdy-Park metróállomás mellett jól látható az S21-es számára előkészített műtárgy. Majd egyszer, valamikor S-Bahn jár erre
(forrás: Der Tagesspiegel)
(forrás: Der Tagesspiegel)
Magának a vonalnak a terve azonban nem új keletű: már a II. Világháború előtt a náci rezsim alatt is szó volt a várost átszelő nagyvasúti és gyorsvasúti alagutak építéséről. A mai tervek – néhány eltérést nem számítva – megfelelnek az akkori elképzeléseknek.
Érdekesség, hogy a Gleisdreicknél már régóta szeretne a városvezetés gyorsvasúti megállót. A nyugat-berlini S-Bahn-t 1984-ben vette át a szenátus és adta a BVG kezelésébe. A városatyák akkori tervei szerint – amit szerencsére a különféle politikai változások keresztülhúztak – az ezredforduló környékén ide futottak volna be a Wannsee és Lichtenrade felől érkező S-Bahn-szerelvények.
Az új S-Bahn-vonal tehát lassan, de biztosan épül északon. Azonban az üzemeltető társaságnak még elképzelése sincs arról, hogy miképpen vonja majd be a meglévő hálózatba a vonaldarabot – ez meglehetősen aggasztja a városvezetést, hiszen ők rendelik meg és fizetik a közszolgáltatás keretében történő vonatközlekedést.
Halász Péter