Egy évvel az előző utazás után kollégánkat ismét Svájcba vetette sorsa. Ezúttal 2008-ban járunk, utazásunk célpontja pedig Celerina – ezúttal a tél végén. Hó és kora tavaszi hangulatok következnek ezúttal a méteres nyomtávolságú „bezzegvasútról”.
A 2008-as svájci út célpontja ismét Celerina volt, ezúttal azonban még a téli szezon végén, március 8-án érkeztem Svájcba. Az út sokkal egyszerűbb volt, Budapestről Zürichbe repülővel mentem, majd Zürichtől élveztem a svájci vasút szolgáltatását.
Ha St. Moritzba tartottam volna, akár a csomagomat sem kellett volna átvennem a repülőtéren: a svájci vasutak másnapi átvétellel garantálják a repülőn az országba érkező csomagok kiszállítását Svájc számos állomására. Viszont enélkül is élvezhető a zürichi repülőtér alagsorában helyet kapott vasútállomás kényelme, ahonnan számos svájci városba közvetlenül is eljuthatunk – ahova nem, oda remekbe szabott csatlakozásokkal. Húsz-harminc év múlva valószínűleg Budapesten is lesz ilyen...
Sok légi utashoz hasonlóan én is innen indultam dél felé az SBB egyik járatán. Az út eseménytelen és pontos volt, a táj mit sem vesztett szépségéből, az RhB sem szolgált meglepetésekkel.
Másnap reggel már St. Moritzban kezdtem a napot. A város kapujában a völgy összeszűkül, és a völgy két oldalán a hegyoldalban érkezik a városba az Albula- és a Bernina-vonal. Az Albula-vonal vadregényes vonalvezetésű: amint a képen is látható, két alagút között néhány kocsihossz a szabadban megtett táv
A völgy déli oldalán fenyőerdőben távozik St. Moritzból a Bernina-vonalon a 46-os pályaszámú ABe 4/4II-es motorkocsi, méghozzá pótkocsi nélkül. Vajon miért ilyen rövidke ez a vonat?
Az ok egyszerű: aznap rendezték az évente szokásos engadini sífutóversenyt, tízezres résztvevőszámmal. A képen a mezőny rövidke szelete látszik – a teljes mezőny ezen a ponton, Celerina határában, már bő félóra alatt haladt át. A verseny igazi népünnepély, a helyiek a pálya széléről osztogatják a forró teát, a versenyzők között pedig minden korcsoport megtalálható, valamint meghökkentő jelmezbe bújt résztvevők is feltűnnek
Vissza Celerinába, ahol aznap délután igazi nagyüzem folyt. A sífutóverseny résztvevőit a céltól St. Moritzba különvonatok sora szállította – a népes közönség miatt az RhB mindent bevetett és átcsoportosított, ami gurult. Itt éppen az 513-as pályaszámú, 1971-es évjáratú Be 4/4-es motorkocsi halad be egy különvonattal Celerinába, miközben a szomszédos vágányon már javában halad ki az ellenvonat, egy lefelé tartó üres szerelvény
A fent látott vonat alig állt meg, máris feltűnt egy újabb lefelé tartó vonat St. Moritz felől...
...és gyakorlatilag „blokkra” az előző üres szerelvény nyomában távozott is. Az egész akció bő 3 percig tartott, és a forgalmi szolgálat részéről csak néhány egérkattintást igényelt – messze innen, a churi KÖFI-központban
Még fel sem ocsúdtam az ámulatból, máris ott termett egy menetrend szerinti Chur–St. Moritz RE a Samedan felőli bejáraton. A vonatot a 609-es pályaszámú Ge 4/4I-es továbbította. Tessék jól megnézni, így néz ki egy 61 éves (!) mozdony kevésbé hányatott történelmű országokban
Az „ad hoc” megoldásokból másnap reggelre is jutott, itt éppen a frissen visszajött télben tart röpke pihenőt Celerinában egy kora reggeli „betétjárat”. A BDt sorozatú vezérlőkocsik inkább a Pontresina–Scuol-Tarasp járatok jellemző járművei, de az előző napi csúcsra járatás kicsit megkavarta a szerelvényfordulókat. Ez a BDt azonban nem az a BDt! A kultúrált utazás hazai paródiájának tekinthető BDt-vezérlőkocsikkal szemben itt nem kell végzártárcsa ahhoz, hogy megtalálják a vonat végét
Mire a celerinai állomás kezdőpontjához kiballagtam a kezdődő hóesésben, már jött is az ellenvonat Samedan felől. Vonógépe a tavalyi képekről ismerős „RhBudget” 646-os Ge 4/4III-as, itt viszont a tavaszi dátum ellenére igazi téli hangulatban tűnik fel
Az Albula-vonalon Preda és Bergün között hegyi „tanösvényt” is szentelnek a vasútnak, amely vagy a viaduktok alatt, vagy völgyek hegybe vájt vasúti pályával átellenes oldalán tekereg. Nem Svájcban lennénk, ha a kilátópontokon nem lenne kitéve a menetrend...
Sajnos a „tanösvényen” az időjárás és a fényviszonyok vajmi kevéssé kedveztek a vonatfotózásnak, de Bergünbe érve ezt a szép Krokodilt sikerült lencsevégre kapni. A 15 darabos, 1921-ben gyártott Ge 6/6I-es sorozatot éppen abban az évben nyugdíjazták a derék svájciak. 87 év aktív szolgálat egy hegyi vasúton nem kis teljesítmény, kalapunkat ismét megemelhetjük a karbantartás színvonala előtt...
Másnap reggel a szokásos leshelyet ellenőriztem reggeli előtt. Celerina bejáratánál ezúttal egy igen rövid szolgálati vonat került lencsevégre kapni a 641-es ge 4/4III-as „parádéslóval”. A behavazott Inn-völgy igen szép hátteret ad ennek a fotóhelynek
Természetesen nem árt, ha mindig kéznél van a fényképező... a szakmai program délutáni szünetében, sífutás közben érkezett szemből a fotótéma, Pontresina határában, a Bernina-hágó felé tartó ABe 4/4III-as motorkocsi képében
A reggeli havazás miatt vélhetőleg kölcsönadtak az Albula-vonalra is egy hóekét, amit az egyik Bernina-hágó felé tartó délutáni vonat hozott vissza Pontresinába. A háttérben fás kocsik készülnek a „vegyesvonati fellépésre” – amint említettük, a dél felé tartó személyvonatok végére mindig jut pár rakott teherkocsi Pontresinában
A hóeke leakasztása után a 47-es pályaszámú ABe 4/4II-es motorkocsi egyedül is pózolt egy kicsit. Az 1972-es évjáratú vonóerő 65 kilométer/órás maximális sebessége nem éppen rakétákat megszégyenítő adat, de a magashegyi pályára ez bőven elegendő
Pontresinában rövid napon sütkérezés adatott ennek a Scuol-Tarasp felé közlekedő ingavonatnak is. A vonat végén a korábban már látott BDt-vezérlőcskocsi lóg
Lent reggel hóesés, délután napfürdő, fent viszont még stabil tél – Ospizio Bernina állomásán még méteres hó övezte az állomást. A képet jól nézzék meg, igazi ritkaság: késett svájci vonatot, méghozzá 30 percet sikerült összehozni az észak felé tartó szerelvénynek
Lefelé menet a fent látott keresztező vonat késése miatt kicsit megborult a menetrend, viszont ezért bőven kárpótolt hogy az egyik megállóban összefutottunk a 9922-es pályaszámú Xe 4/4-es veteránnal. A Bernina-vasútra 1911-ben (!) szállított ABe 4/4I-es sorozat 21 pályaszámú egyede 1992-ben kapott újabb életet, ma Poschiavo telephely szakszolgálati járműveként segíti az RhB munkáját. Idén éppen 100 éves, Isten éltesse!
Celerinába visszaúton sikerült egy ABe 4/4II-es vezetőállásába is betekinteni. Azért ergonómia itt sem nagyon volt szempont...
Pontresina határában a Samedan felé tartó vasútvonal hídja a Muottas Muragl hegyi felvonó alsó állomásának közelében szint jó fotóhely, itt éppen egy Scuol-Tarasp–Pontresina járat közeledik a végállomásához
Itt pedig már a hazaút... az RhB-től és a hegyektől egy Ge 6/6II-es vontatta RE fedélzetén búcsúztam, amely a Glacier-expressz kocsijait is továbbította...
...melyeket természetesen Filisur után kötelező megörökíteni a Landwasser-viadukton
Magyarics Zoltán