Évtizedekkel ezelőtt még S-Bahn-szerelvények jártak itt, ma már szinte alig lehet észrevenni, hol állt az állomás. A peron még megvan, az épületeknek mára már nyomuk veszett. Berlintől délnyugati végein, Stahnsdorfban jártunk.
Stahnsdorf Berlin szomszédja, a délnyugati „csücsök” tövében húzza meg magát a kis falu. A település egyik nevezetessége a „Südwestfriedhof”, s a temető miatt egy vasútvonalat is építettek ide, amit 1909-ben vehetett birtokba a közönség. A temetőben egyébként sok híres ember is örök nyugalomra talált: elég ha csak egyet említünk közülük: Werner von Siemens neve bizonnyal olvasóink előtt sem ismeretlen.
A Südwestfriedhof miatt épült ide vasútvonal, a temetői forgalmat szolgálta. Élők és holtak egyaránt vonattal érkezhettek
A 4240 méter hosszú vonalat 1928. július 10. óta használták az 1930-tól S-Bahn névvel illetett hálózat szerelvényei. Az M („Martha”) vonatcsoporton egy szerelvény elég volt: a menetidő 6 perc volt Wannseetől Dreilindenen át Stahnsdorfig; a vonatok harminc percenként indultak.
A II. Világháború után, 1948. május 27-ig csak Dreilindenig jártak a vonatok, mert a Teltowkanal feletti hidat felrobbantották a háborúban.
Elhagyott talpfa... Negyven éve nem járt rajta vonat
1952-től kezdődően a nyugat-berliniek csak különleges engedélyek birtokában látogathatták szeretteik itteni nyughelyét. Ekkortól kezdve megszűntek a halottszállító szerelvények is. Nem sokkal később, 1953. január 11-ével lezárták a vonalat, pályaépítési munkákra hivatkozva, s majd másfél év után, 1954. szeptember 11-én indult meg újra a forgalom – látható jele a munkavégzésnek nem volt. A vonatok ekkortól ismét fél óránként jártak, 1955-től pedig 20 percenként.
A vonal sorsát a berlini fal 1961-es felhúzása pecsételte meg. 1961. augusztus 13-ára virradó éjjel megszűnt a forgalom, a szektorhatárokat lezárták. A vágányokat felszedték, az infrastruktúra egy része azonban megmaradt: a megállók peronjai, a Teltowkanal feletti híd is megcsodálható a mai napig. Sőt, a szektorhatár egykori „nyugati” oldalán, az erdőben még a síneket is megtaláljuk mind a mai napig.
Az S-Bahn-szerelvényekhez igazított magasperon. A vágányoknak ma már csak a helye van meg, négy évtized alatt visszahódította a környéket a természet
A peron a vágányok felől nézve
Valamikor talán a térvilágítás oszlopa volt?
Az alig kiemelkedő füves területen állt egykor a vasútállomás felvételi épülete – épp szemben a temető főbejáratával
(fotók: Halász Péter)
(fotók: Halász Péter)
Halász Péter