A svájci vasutak nem ijednek meg egy kis havazástól. A hazaiakkal ellentétben ők valóban készülnek a télre. Ennek ékes bizonyítéka az RhB új beszerzése: egy vadonatúj hómaró. A meglepő kinézetű jármű láttán aligha lehet kétségünk: a rétiai vasúton nem ellenfél a téli csapadék. Szabó Tamás mutatja be az új beszerzésű járművet.
Nem sokkal a landquarti „Allegra Halle” megnyitása előtt érkezett meg a a Rhätische Bahn, azaz az RhB új gyártású hómarója, avagy németül „Schneefräse”. A gyártó Zaugg AG Svájc legnagyobb, hóeltakarító gépeit gyártó cég. Igaz, jobbára közúti járműveket építenek, de a referenciáik között akad vasúti jármű is. Az eddigi legnagyobb ilyen gyártmányaik az RhB-nál találtak gazdára. Egyiküknek a Berninabahn vonalának tisztán tartása lesz a feladata. Két hasonló, bár kisebb társuk még nem érkezett meg a vasúthoz. Őket az Albula- és az Arosabahn vonalán és Davos környékén veti majd be a méteres nyomtávolságú vasút.
A közelmúltbeli ünnepélyes bemutatón a közönség is megcsodálhatta a járművet, amely teljes szélességben kinyitott marótárcsákkal várta az érdeklődőket. Látványos erődemonstráció volt, az bizonyos. Az érdeklődők között sok gyerek is volt, ők leginkább a kombájnokhoz hasonlították a szerkezetet, míg az idősebbek a viszonylag magasan elhelyezkedő, teljes panorámát nyújtó vezetőállást a helikopterek pilótafülkéjéhez hasonlították.
A 30 tonna szolgálati tömegű járművek a 95403–95405 számot kapták, igaz a 10,24 méter hosszú járműveken még nem szerepelt érkezésükkor a pályaszám. A hómaró berendezéseinek hajtása tisztán hidraulikus úton történik, az energiáról a 450 kW teljesítményű motorok által hajtott hidraulikaszivattyúk gondoskodnak. A hómaró lapátokat is hirdomotorok hajtják, többszörös elosztó hajtóműveken keresztül. A két lapátsor egymást függetlenül is tud működni, így nem szükséges a vágánytengelytől azonos távolságban, szimmetrikusan dolgozniuk. Így akár az utasperonok környezetét is ki tudják takarítani. A jármű előtt 6 méter széles és 4,5 méter magas területen nincs semmilyen akadály.
A masina forgatása sem bonyolult, nem kell hozzá fordítókorong. Egy különleges szerkezet segítségével – a jármű „letalpal” a vágányok között és megemeli saját magát – képes saját magát megfordítani a gép a vágányon, ezt a kezelő személyzet külső távirányítással tudja vezérelni.
A bemutató előtt azonban már korábban Poschiavoba ért a jármű, hiszen előbb üzembe kellett helyeni. A jármű nem önjáró, továbbítását az RhB Gem 4/4-es sorozatába tartozó, 802-es pályaszámú gép kapta feladatul. Bár a hómaró nem tud önállóan mozogni, ezt leszámítva teljesen „önellátó”. Ez nagy megkönnyebbülést jelenthet a dízel-villamos mozdonyok számára, hiszen a régebbi nem önjáró hómarók esetében a mozdony gondoskodott az energiaellátásról is. Most azonban a Gem 4/4-esek dízelmotorja által termelt energiát tisztán vontatási célokra tudják felhasználni, ami nagyobb hóakadályok esetében nem is árt.
A vezetőállásba lépve óhatatlanul is felmerült a kérdés: vajon a Stadler építette a vezetőállást? A válasz nem, de azért azt tudni kell, hogy az RhB feltételként támasztotta, hogy az Allegra motorvonatokhoz hasonló vezetőállás kerüljön a hómarókba is. Így hát nem csoda, ha a kezelőszervek, a monitorok, de még a belső színezés is ugyanaz, mint a Stadler-féle személyszállító járművön. De nem csak a látható részek hasonlítanak az Allegrára: az elektronika, a kábelezés, de még a jármű vezérlése is azokból SELECTRON elemekből áll, mint a motorvonaton. Ennek köszönhetően sokkal egyszerűbb lesz a karbantartás is, hiszen nem kell teljesen új rendszert megtanulni a szakembereknek. Érdekesség, hogy a relék egy része az RhB-nak otthont adó Graünden kantonbeli Eleste terméke – az RhB igyekszik a helyi munkaerőt igénybe venni.
A jármű üzemeltetéséhez két ember szükséges. Jobb oldalt a mozdonyvezető ül, ő távvezérli a Gem 4/4-es mozdonyt. Mellette pedig a lapátokat kezelő vezető dolgozik, neki más feladata nincs is. A hómarós meneteket állandóan kíséri egy pályás szakember is, aki ismeri a pálya és a környezet sajtósságait, az űrszelvénybe lógó tárgyakat és azok elhelyezkedését.
Üzem közben a hómaró elől helyezkedik el, így a vezetőállásról távvezérelhetőnek kell lennie a továbbító dízelmozdonynak is. Erről a jármű tárcsa nélküli végén lévő levegős és elektromos kapcsolatok gondoskodnak. Mindazonáltal a tervezőasztalon jól működő vezérlés még Svájcban is okozhat az első valós próbán. A 2003-ban modernizált Gem 4/4-esekkel nem működött még jól együtt a hómaró az első próbák során, de a szakemberek már keresik a megoldást és a kábelezés valamint a szoftverek összehangolása gőzerővel zajlik.
Persze, nem csak ez az egy hiányossága van a hómarónak. Az 1300 literes tankban mindössze 100 liternyi üzemanyagot jelez a kijelző egy meredekebb vonalszakaszon. Természetesen ezt a hibát is igyekeznek kiküszöbölni az üzembe helyezés során.
Mindössze egy kérdésre nem kaptak választ eddig a szakemberek: mi történik akkor, ha lavina zúdul a vágányokra ami nem csak havat, hanem kitört fákat is hoz magával? Nos, a legrosszabb esetben marad a jó öreg gőzhajtású hómaró, az Xrot 9213-as – előtte valóban nincs akadály.
Nem sokkal a landquarti „Allegra Halle” megnyitása előtt érkezett meg a a Rhätische Bahn, azaz az RhB új gyártású hómarója, avagy németül „Schneefräse”. A gyártó Zaugg AG Svájc legnagyobb, hóeltakarító gépeit gyártó cég. Igaz, jobbára közúti járműveket építenek, de a referenciáik között akad vasúti jármű is. Az eddigi legnagyobb ilyen gyártmányaik az RhB-nál találtak gazdára. Egyiküknek a Berninabahn vonalának tisztán tartása lesz a feladata. Két hasonló, bár kisebb társuk még nem érkezett meg a vasúthoz. Őket az Albula- és az Arosabahn vonalán és Davos környékén veti majd be a méteres nyomtávolságú vasút.
Megérkezett Poschiavoba, az RhB Bernina-vonalának központi telephelyére az új hómaró. A járművet a Gem 4/4 802-es számú dízel-villamos mozdony továbbította
Látványos erődemonstráció. Nincs akadály, a havazás nem ellenfél az RhB-nak
A régebbi, kisebb hómaró, a 9216-os számú jármű
A két oldali lapátokat külön-külön tudják mozgatni, így akár a peronok takarítása sem lehet gond
A kép jobb oldalán látható talp segítéségével emeli meg magát és fordítja meg saját magát a hómaró
Fordul a hómaró. A távirányító vezetéke is látható a nyitott feljáróajtókon, a személyzet így kívülről tudja vezényelni a fordulást. Mindössze jobbra-balra egy-egy vágány hely kell a járműnek a fordításhoz
Szokják egymást. A Gem 4/4-esekkel közlekedik majd az új hómaró. A mozdonyok csak a vontatási energiát szolgáltatják, minden másban „önellátó” a gép
A közönség leginkább a helikopterekhez hasonlította az Allegra-motorvonatokéra emlékeztető vezetőállást. Az RhB igyekszik sztenderdizálni a vezetőállást és a vezérlést is, így könnyítve a karbantartást
A vezérlőelemek is az Allegrából ismerősek. Itt is a SELECTRON elemeket használták fel
Jobb oldalt a mozdonyvezető, bal oldalt a hómaró lapátokat kezelő munkatárs ül
Az energiaellátásról egy nyolchengeres Mercedes-Benz dízelmotor gondoskodik
A hidraulikaszivattyúk gondoskodnak a hómaró tárcsák hajtásáról
A lapátok mozgatását végző hajtómű
Ha az elektronika felmondja a szolgálatot, kézzel is alaphelyzetbe vezérelhetők a hómaró tárcsák
(a szerző felvételei)
(a szerző felvételei)
Persze, nem csak ez az egy hiányossága van a hómarónak. Az 1300 literes tankban mindössze 100 liternyi üzemanyagot jelez a kijelző egy meredekebb vonalszakaszon. Természetesen ezt a hibát is igyekeznek kiküszöbölni az üzembe helyezés során.
Mindössze egy kérdésre nem kaptak választ eddig a szakemberek: mi történik akkor, ha lavina zúdul a vágányokra ami nem csak havat, hanem kitört fákat is hoz magával? Nos, a legrosszabb esetben marad a jó öreg gőzhajtású hómaró, az Xrot 9213-as – előtte valóban nincs akadály.
Szabó Tamás