Pontosan negyven éve, ezen a napon egy rendkívül tragikus vasúti baleset történt Németországban. Rheinweilernél kisiklott a „Schweiz-Express”. A balesetben több házat letarolt a kisiklott szerelvény. Az észak felé tartó vonattal történt balesetnek huszonhárom halálos áldozata volt.
1971. július 21-ét mutatott a naptár. A Baselből Koppenhágába tartó D 370 „Schweiz-Express” továbbítására a Deutsche Bundesbahn 103 106-1 számú gépét jelölték ki. A mozdonyt pár hónappal korábban, 1971. április 8-án vette állományba a DB.
A Rajna vonalát a vasútvonal számos ívvel követi. A pályán a legnagyobb sebesség 80-120 km/h között váltakozott. A vonatok sebességének tartásában a 103-asokon akkor bevezett AFB, azaz automatikus menet- és fékszabályozás segített.
A baleset sérültjeinek mentésében nem csak a helyiek, hanem a
szomszédos francia hatóságok is bekapcsolódtak – többek között a francia
hadsereg katonái is kutattak túlélők után.
A baleset miatt egyértelműen a vasutat hibáztatták. Több feltételezés szerint az AFB hibásodott meg, de van, aki a mozdonyvezető szolgálatképtelenségéről beszélt. A baleset következményeképpen az éberségi berendezéseket úgy állították be, hogy sűrűbben, 55 helyett 30 másodpercenként ellenőrizzék a mozdonyvezetőt.
A 103 106-1-es annyira megsérült, hogy ott a helyszínen – másnapi dátummal – leállították. A gépet a helyszínen szétvágták, igaz az állagból hivatalosan csak 1972. február 2-án törölték az állományból. A mozdonyból egyedül a főkerete maradt meg, ezt egy másik mozdony, a 103 132-es kapta meg 1976-ban. A 103 106-os így a sorozat és egyben a II. Világháború utáni német vasúttörténet legrövidebb ideig üzemben volt mozdonya lett.
A mozdonyból nem sok maradt
A mozdony után sorozott DSB személykocsi az oldalára dőlt
Sokan ennek a berendezésnek a hibájára vezetik vissza a balesetet is.
Körülbelül 140-es tempónál siklott ki a vonat, ami több vasút menti
házat is letarolt. Összesen hét lakóházat bontott le vagy rongált meg
teljesen a vonat. A vonat alkatrészeit száz méterre is szétszórta a
lendület az akkori tudósítások szerint. A mozdonyt a kocsik teljesen
letarolták, a masina fejjel lefelé, az egyik ház kertében állt meg. A
balesetben huszonhárman életüket vesztették (köztük a mozdonyvezető is),
közülük ketten a vasúti menti házakban voltak akkor. A mentőknek 142
sérültet kellett ellátniuk.
Az utolsó előttinek besorozott, Bcüm 243 sorozatú kocsi utasainak szerencséje volt, a vagon nem borult le a töltésről. A kép bal szélén egy felsővezeték-szerelő motorkocsi látszik
A baleset miatt egyértelműen a vasutat hibáztatták. Több feltételezés szerint az AFB hibásodott meg, de van, aki a mozdonyvezető szolgálatképtelenségéről beszélt. A baleset következményeképpen az éberségi berendezéseket úgy állították be, hogy sűrűbben, 55 helyett 30 másodpercenként ellenőrizzék a mozdonyvezetőt.
A pályát rendkívül gyorsan, már másnap részben visszaadhatták a forgalomnak, de az ominózus szakaszon dízelmozdonyok segítették át a villamosmozdonyok vontatta vonatokat
(a képek forrása a DSO-n 2006. szeptember 14-én megjelent bejegyzés)
(a képek forrása a DSO-n 2006. szeptember 14-én megjelent bejegyzés)
A 103 106-1-es annyira megsérült, hogy ott a helyszínen – másnapi dátummal – leállították. A gépet a helyszínen szétvágták, igaz az állagból hivatalosan csak 1972. február 2-án törölték az állományból. A mozdonyból egyedül a főkerete maradt meg, ezt egy másik mozdony, a 103 132-es kapta meg 1976-ban. A 103 106-os így a sorozat és egyben a II. Világháború utáni német vasúttörténet legrövidebb ideig üzemben volt mozdonya lett.
A baleset helyszíne a levegőből
(forrás: Badische Zeitung)
(forrás: Badische Zeitung)
Halász Péter