A vonat útvonala
Az 5810–6311–5427, illetve 5404–6310–5823 (később 5833) számot viselő személyvonat sokak számára érdekes útvonalat járt be. Hatvanból a 81-es vonalon haladt Salgótarjánon át Somoskőújfaluig, majd Fülek állomáson körüljárva a szlovák 160-as számú vonalon Feled (Jesenské) érintésével érte el Sajólénártfalva (Lenartovce) állomást. Itt ágazik el a Kassára és a Miskolc felé vezető vasútvonal. Vonatunk a rövid állomásközt legyűrve ismét magyar földön volt, Bánréve érintésével érte el a kocsonyájáról híres borsodi megyeszékhelyt. Miskolc felé 5427-esként Sajószentpéter-Piactér megállóhely kivételével minden állomáson és megállóhelyen megállt. Visszafelé azonban, 5404 számú vonatként már „zónázott”, csak Sajószentpéter, Kazincbarcika, Putnok és Bánréve állomásokon állt meg.
Indulásra készen a salgótarjáni személyvonat Miskolc-Tiszain. 2006 őszén a Salgótarján és Somoskőújfalu közötti vágányzár miatt csak Somoskőújfaluig járt a szerelvény és a szlovákok adták a kocsikat a vonatba
A Csörgő Bánrévéig vitte a vonatot, onnan az őszi vágányzár idején szlovák Búvárok vették át a helyüket. A kép szélén a rendőr az útiokmányok ellenőrzésében segédkezett, Schengenről még csak álmodtunk akkor
Bánréve határállomás – ebben az irányban ritkán hagyja el vonat
Átkeltünk a határon – akkor még nem schengeni volt
Sajólénártfalva, azaz Lenartovce állomásra érkezett a Csörgő 2006 nyarán
A Búvárral továbbított változat ugyanott
Nyáron a BRKS két Kočurja is az állomáson pihent
Hátrébb pedig egy vonat nélküli Bardotka várt a sorsára
Időben ugyan – ha a teljes útvonalát tekintjük – nem volt versenyképes a Hatvan–Miskolc távon, hiszen 03:50-kor indult, s 09:17-kor érkezett Miskolc Tiszai pályaudvarra. Ez 5 óra 35 perces menettartamot jelentett, míg egy, a 80-as vonalon közlekedő személyvonat ezt a távot 1 óra 56 perc alatt teljesítette. Visszafelé a nemzetközi személyvonat Hatvanig 5 óra 48 perc volt szükséges, igaz, a menetrend 1. számú módosítása óta a vonat hivatalosan csak Salgótarján-Külsőig járt, onnan a szerelvény egy másik vonatként közlekedett. Menetidőben még a nógrádi megyeszékhelytől sem lett volna versenyképes, de menetdíjban mindenképp: egy teljesárú menetjegy 1984 forint volt Hatvan érintésével; a tranzitjegyes megoldás – 270 forintos euróval számolva – 1534 forintba került. És persze az is fontos szempont, hogy nem kell átszállni, ellentétben a belföldi útvonallal. A vonat ellen szól viszont, hogy a belföldön igénybe vehető kedvezmények itt nem voltak érvényesek.
A vonat szerelvénye
A vonat szerelvénye az idők során látszólagosan stabilnak bizonyult: a Csörgő, mely teljes útvonalán vontatta a vonatot három 20-05-ös sorozatú „posta-Bhv-t” továbbított. A szlovák utasoknak is tetszett a viszonylag jó minőségű – bár erről a vélemények megoszlanak – kocsikból kiállított vonat. Bár tény: a szlovák belföldi forgalomban közlekedő fülkés kocsikkal nem veszi fel a versenyt, de a Studenka motorkocsikhoz képest valóban kényelmesebb a szerelvény.Érkezik a Studenka Pelsőc felől. A vonat végén lobogott a motorkocsi Fülekig. Az utasai átszálltak, így összehasonlíthatták a szűk motorkocsit a tágasabb magyar személykocsival
A magyar vonatszemélyzetet Somoskőújfalu és Bánréve között a szlovák vasút kötelékébe tartozó – azonban kivétel nélkül magyarul kitűnően és ízesen beszélő – személyzet váltotta.
A felvidéki kalauznak szlovák szolgálati menetrend is jár
Az őszi, Salgótarján és Somoskőújfalu közötti vágányzár ideje alatt a vonat közlekedése érdekesen alakult. Miskolcról három szlovák kocsival (kettő 20-41-es és egy 19-41-es sorozatú) kocsival indult útjára a Csörgő, melyet Bánrévén általában egy Búvár váltott. A búváros vonat egészen Fülekig közlekedett, ahol a maradék utast egy 810-es sorozatú Studenka motorkocsi szállította át Somoskőújfalura. Onnan pedig vonatpóló autóbuszra kellett átszállni. A vágányzár végével azonban visszatértek a „posta-Bhv-k” a felvidéki sínekre is.
Az őszi vágányzár idején Fülek és Somoskőújfalu között ez a Studenka szállította az utasokat. Bőven elég volt...
Megjegyzendő, hogy a 6310-es számú vonat Sajólénártfalvától Fülekig továbbította a Pelsőcről (Plesivec) érkező 6268-as számú vonat egyetlen 810-es motorkocsiját is.
Utazás a vonattal
A vonat személyszállítása érdekesen alakult. E sorok papírra, illetve monitorra vetőjének többször volt lehetősége a Miskolcról induló vonattal utazni, így az általa tapasztaltak csak ezt az irányt mutathatják be, de a vonatszemélyzettel folytatott beszélgetés alapján hasonló lehet a helyzet a másik irányban is.Miskolctól egészen Bánrévéig igen jó „házzal” közlekedett a vonat, nagyon kényelmes és gyors eljutási lehetőséget biztosított a Sajó völgyében lévő települések felé. Bánrévén azonban teljesen kiürült a vonat, a határátmenetben ritkaságszámba ment az utas – kivéve persze a hazatérő szlovák vasutasokat és határőröket. Az útlevélvizsgálat egyébként Bánrévén történt.
Sajólénártfalván mindig volt idő fotózni, a vonat a csatlakozás miatt 18 percet várakozott
Sajólénártfalván a jelentkező utazóközönséget a 6268-asról átszálló utasok jelentették, helyi utassal nem találkoztunk. Az állomásnak jól láthatóan vasútüzemi jelentősége volt inkább.
A szlovák belföldi szakaszon is a belföldi utasok jelentősek, ezek közül szinte mindenki Fülekig utazik. Fülekhez közeledve egyre nőtt az „eléutazók” száma, mivel röviddel a 6310-es érkezése után érkezett a Búvárral továbbított 803-as számú „Gemeran” gyorsvonat Pozsonyból és indult tovább Eperjesre (Presov).
A Gemeránt 2006 nyarán egy klasszikus színezésű Búvár vitte Kassára
Őszre már egy új színterv szerint fényezett 754-es jutott a gyorsvonat élére
A Felvidéken kanyarog a Bhv-s szerelvény
Felújított Studenkák várnak Feleden a szabad kijáratra
Vonatunkon innentől kezdve alig-alig volt utas. A Somoskőújfalu felé vezető vonalra utaztak páran, legtöbben az első megállóhelyen, Bénán (Belina) szálltak le. A jegyvizsgálók elmondása szerint jelentősebb utasmennyiség ebben az irányban csak vasárnap adódott, amikor a magyarországi közép- és felsőoktatási intézményekben tanulók utaztak vissza a kollégiumokba. A határátmenet, ahogy az már „lenni szokott”, néptelennek bizonyult, s Somoskőújfalun sem szálltak fel sokan. A vonatpótlás ideje alatt pedig a vonatszemélyzeten kívül csak e sorok írója és vele tartó utastársa alkotta a teljes utazóközönséget.
Nem csak a Bhv volt üres Fülek és Salgótarján között...
...még a Studenkán is lehetett a helyek között válogatni
Fülekre érkezett a Csörgő vontatta személyvonat 2006 nyarán
A Gemeran távozása után a Csörgő körüljárt
Nem éppen mai 721-es a füleki fűtőház előtt
A 771-es Čmelákokból átalakított, korszerűnek ható tolatómozdony érkezett a tolatós tehervonatával Fülekre. Eredetéről a forgóváza árulkodik
Studenka-parádé Füleken. A csehszlovák motorkocsiból számos példánnyal találkozhatott az utazó
2006 őszén a Búvárral továbbított személyvonat igazi, „személyvonat változata” csak Fülekig járt, innen egy Studenkával kellett továbbutazni
Irány Magyarország! A salgótarjáni vonalon zakatol a személyvonat
Bár a szlovák vasút számtalan helyen megszüntette a 2011-es év elején a kishatárforgalmat, de a Somoskőújfalu–Fülek vonalon ingázó Studenkák napi három pár vonatot még kiszolgálnak
Siatorska Bukovinka, az utolsó szlovákiai megálló nem a hatalmas forgalomról árulkodik
A zólyomi Búvárok is rendszeres vendégek voltak Somoskőújfalun. Nemzetközi gyorsvonatok és tehervonatok továbbítása a feladatuk
A vonat Salgótarján Külsőig közlekedett, onnan mint az 5811 számú vonat szerelvénye visszatolt Salgótarján megállóhelyre, hogy az utasok mintegy negyven perces várakozás után folytathassák utazásukat Hatvan felé. Érdemes megjegyezni, hogy a helyi lakók kérésére Salgótarján megállóhelyen nem szabad járatni a mozdonyok motorjait, mert az zavarja őket…
Megérkeztünk Salgótarjánba. A vonat lement Salgótarján-Külsőre...
...majd a helyi vágányon hamarosan visszatért és már másik vonatként indult Hatvanba
Salgótarján Főtértől — így hívták korábban a megállóhelyet — már ismét elfogadható mennyiségű utas volt a vonaton, de ez már belföldi személyvonatnak számított.
Vasútbarátoknak remek fotózási alkalmat adott a bánrévei gépcsere, a sajólénártfalvai vonategyesítés – ahol mindig várakozott egy tehervonat is, jellemzően egy Bardotkával az élén – és a füleki körüljárás is, mely közben a Gemeran Búvárjáról és az állomás többi járművéről is lehetett kitűnő képeket készíteni.
Végszó
A Miskolc–Salgótarján nemzetközi személyvonat története ebből is látszik, hogy nem egy kifejezett „sikersztori”. Érdekes próbálkozás volt, mégsem volt annyira sikeres, hiszen talán egy kicsit jobb marketingtevékenységgel ez jobban megoldható lett volna. Persze az is sokat nyom a latban, hogy a nemzetközi vonaton a belföldi díjszabási kedvezmények nem voltak érvényesek, így nagyon csekély volt azok köre, akiknek valóban olcsóbb utazási lehetőséget biztosított volna ez a vonat.
A lenyugvó téli nap utolsó sugaraiban fürdőzik az utolsó Miskolc–Salgótarján személyvonat Sajólénártfalván
Az utolsó napon egy Bardotka vontatta tehervonat társaságában várja a pelsőci Studenkát a magyar személyvonat
Érkezik a motorkocsi
...és rázár a három posta-Bhv-ból álló szerelvényre
Az utolsó körüljárás után várja az indulási időt Füleken a csörgős személyvonat
Salgótarján-Külső, végállomás. Másnap már itt Usgyik jártak. Sőt, már a kereszt is az orosz motorkocsikból állt, hiszen a hatvani vezérek típusismereti oktatása miatt már jó ideje ezek a járművek ingáztak Hatvan és Salgótarján között
Végül 2006. december 9-én, 14 óra 5 perckor az M41 2122-essel az élén elindult utolsó útjára az 5404–6310–5833 számokat viselő személyvonat – természetesen erre az alkalomra készült információs táblákkal ellátva.
(fotók: Halász Péter)
Halász Péter