Svájc... Bezzegország, bezzegvasút – talán nem véletlenül. Nem csak a hegyek, a vasút is lenyűgöző. Ezúttal a méteres nyomtávolságú „kisvasútra” kalauzoljuk el az olvasókat. Azonban ez a vasút nem játékvasút, hanem igazi, komoly vasútüzemről van szó. Utazzunk együtt a Viafer Reticán!2007. március 25. és 30. között volt szerencsém szakmai ügyben a svájci Celerinába utazni. Az út kalandos volt, mivel egy előző program miatt a németországi Regensburgból kellett Celerinába utaznom. Röviden az útvonal: Regensburg–München–Innsbruck–Feldkirch–Buchs–Chur–Celerina. Öt átszállás, hat vonat. A széles skála a „tüchtig” német RE-től kezdve egy közepesen szakadt olasz szerelvényen és az elegáns osztrák Gustav Klimt EC-n át a Montafonerbahn Feldkirch–Buchs viszonylatba „beugró” „Bz-analóg” motorkocsijáig terjedt.
Utóbbira a majdnem telt házat jelentő helyi utasok mellé egy amerikai focicsapat is feltömörült, így Lichtensteint szardíniáskonzervként szeltük át. De a lényeg Svájc! Buchs állomáson léptem svájci földre, és a Gustav Klimt EC óta halmozódó pár perces késése miatt a fényképező először csak Churban dolgozott. (Ha már a gépnél tartunk: a képek minőségéért előre is elnézést, ez bizony egy Fuji A340-es „szappantartó” volt.)
Churba érkezett a Svájc keleti határát követő Romanshorn–Chur RegionalExpress. A hazai szocializáció után a lehúzható ablakos szerelvény és a folyamatos 140-es tempó együttese szinesztézia volt számomra, de itt ez is lehetséges
Vonatra várva feltűnt, hogy a távolsági vonatokról szorgos kezek pakolják az útipoggyászként feladott sífelszerelést a csatlakozó vonatokra. Nálunk ilyesmivel már évek óta nem bajlódnak, biztos csak elmaradott a svájci vasút
Míg az állomás első vágányai a normál nyomtávú szövetségi vasút vonatait fogadják, a hátsó vágányokon a Rhaetische Bahn (Ferrovia Retica, Viafier Retica) az úr. Bár aligha látszik rajta, a bal oldali, Ge 4/4II sorozatba tartozó 631-es gép egy 34 éves sorozat tagja. Úgy látszik, itt a festék is húzza a vonatot
A vasúti vágányok felett – hol máshol – található a helyközi buszpályaudvar. Funkcióján kívül más hasonlóság a hazai „parasztelosztónak” csúfolt intézményekkel nincs. Szembetűnő különbség viszont, hogy a buszok indulása a vonatok érkezéséhez van igazítva
Valószínűleg a „Ha békét akarsz, készülj a háborúra!” lehet az RhB „hóügyi” mottója. Egy kis technológia-transzfer ráférne a MÁV-csoportra is
Szakmai berkekben sokat halljuk itthon, hogy az „elavult kocsikat nem is lehet rendesen kitakarítani.” Valószínűleg ezt a svájciakkal elfelejtették közölni, mert ők megteszik. Bár a fenti RhB-kocsi nem friss darab, enni lehet a padlóról, és a fűtés is szabályozható. Csoda hogy nem szednek felárat...
Ha már kocsik: Thusis és Tiefencastel között várta a jobb idő beköszöntét egy sor nyitott „kilátókocsi” - errefelé a vasút is vigyáz az értékeire, ezért ponyvával gondosan letakarva pihennek a kocsik. No meg azért is, mert a panorámakocsiknak nincs rendes teteje
Tiefencastel állomásán két mikrobusz várja az átszállókat. A vonaton maradó magyar utas pedig idegenebbül érzi magát, amikor sokadjára ismétlődik a jelenet: a másodpercmutató áthalad a felső holtponton, és ezzel egyidejűleg elcsúszik a vonat mellől a peron...
A Chur–St. Moritz RE itt már Bergün és Preda között kapaszkodik az Albula-hágó felé. Míg a völgyben tavaszias idő volt, itt fent még a hó az úr – a fokozatos váltás Bergün utolsó házainál kezdődött
Az Albula-alagút északi bejáratánál található Preda állomásán óraműszerű kereszt az ellenjárattal. Sajnos már akkor is szaporodtak a képen is látható légkondícionált kocsik. Minden kényelmi előnyük mellett vasútfotós szempontból maga a katasztrófa
Bár az Albula-hágó északi oldalán már erősen szürkült, a déli oldalon Samedan elágazóállomáson még fotózásra alkalmas fényviszonyok uralkodtak. Az özönvíz előttinek tűnő 214-es pályaszámú Ge 3/3-as 1984-as évjáratú, és az RhB kéttagú Ge 3/3-as flottájának felét képviseli. Feladata pedig az Albula-hágón átkelő vonatokhoz csatolt autószállító kocsik kezelése
Másnap reggel irány Davos, persze kis kerülővel... Az utazás ezúttal a völgy déli oldalán fekvő Celerina Staz megállóból indul, ahol ébresztőnek rögtön előkerül St. Moritz felől egy szakszolgálati jármű, majd rövid tolatás után egyáltalán nem szívbajos módon félreállt egy olyan hóval takart vágányon, aminek addig a helyét is csak a felsővezeték miatt lehetett sejteni
Két gyors átszállás (Pontresina, Samedan) után máris újra az Albula-vonalon hasítunk, ezúttal észak felé, Preda után. A RE vonógépe a 705-ös pályaszámú Ge 6/6II-es veterán. Gyári táblája szerint 1952 óta rója a hegyeket, és hála a karbantartásnak, ez sem a kinézetén, sem a vontatási teljesítményén nem látszik
Nem sokkal később már a Davos–Landquart RE kényelmét élveztem, melyet a 652-es Ge 4/4III-as továbbított - természetesen pontosan. A fő vasúti érdekesség Klosterstől északra van: a járat néhány perccel a Vereina-alagúton át Scuol-Tarasp felől RE mögött halad, és szemben a két ellenirányú pár is 4 perc különbséggel halad egymás mögött. A 2+2-es kereszt az egyvágányos pálya néhány kilométeres kétvágányos állomásközén zajlik, hazai szemmel nézve hihetetlen szoros koreográfia szerint. A nap minden órájában!
Klosters állomáson vár a 628-as Ge 4/4II-es vontatta Landquart–Scuol-Tarasp RE. Ez a járat a Vereina-alagút megnyitása révén két órával közelebb hozta az eldugott Scuol-Tarasp környékét Svájc többi részéhez. A közel 20 kilométer hosszú alagút maga is élmény: nem sok hasonló hosszúságú alagút van, amelyen a vasútbarát lehúzható ablakos kocsival kelhet át...
A Vereina-alagút déli oldalán, Sagliainsban (ami csak egy átszállóállomás, település nem tartozik hozzá) is azonnal érkezik a csatlakozó vonat Pontresina felé. A tempó persze annyira nem feszes, a képen már ez a járat tart rövid pihenőt Zernez állomásán, ahol a jegyvizsgálónak még egy kis eszmecserére is volt ideje beugrani a forgalmi irodába
Hiába a keskeny nyomköz miatti „elszigeteltség”, az RhB hálózatán teherforgalom is zajlik. A sörszállító teherkocsik mellett ez a szépen dekorált sajtszállító hűtőkocsi is érdekes fogás volt
A St. Moritz állomásán körbejáró 642-es pályaszámú Ge 4/4III-as oldalára az Albula-vasút jubileuma alkalmából a vasút stilizált térképét festették fel reklámként. A svájciakat ismerve nem lennék meglepődve, ha méretarányos is lenne a térkép
St. Moritzban a vasútbarát még a belvárosban is talál fotótémát: az egyik előkelő órásüzletében a szövetségi vasút, az SBB „hivatalos órájának” (a Mondaine gyártja) egy csokorra való változatát vásárolhatjuk meg
Következő nap irány a Bernina-vonal! A 49-es pályaszámú ABe 4/4II-es motorkocsi Pontresina állomásán került lencsevégre. Az 1964-es gyártású sorozatot 2010 őszén kivonták a napi forgalomból. Még szerencse, hogy Pontresinában szűk negyedórás pihenőt tartottak a Bernina-vonal járatai, mivel itt kapcsolják a személyvonatok végére a teherkocsikat...
...valamint a motorkocsik poggyászterébe szintén itt rakodják be a magasan fekvő állomások vedéglátóhelyeire szánt utánpótlást. Néhány éttermet csak vasúton lehet megközelíteni, ilyen például az Alp Grüm állomáson üzemelő egység is
Útközben Bernina Diavolezza állomáson szálltam ki, hogy a drótkötélpályát is szemügyre vegyem (tényleg nem rossz a kilátás a Diavolezza-ról...). Miközben a vonatra vártam, a 46-os pályaszámú ABe 4/4II-es motorkocsi haladt át, mint Pontresina–Bernina Lagalb betétjárat. Az ilyen betétjáratok az utazóközönséget tekintve a síbusz helyi megnyilvánulási formáinak tekinthetőek
Pontresina állomásán még a nappal kellett küzdeni a fotózáshoz, bő fél órával később, a Bernina-hágón fekvő Ospizio Bernina állomás előtt már a télies fényviszonyokkal. Jól látják, ez bizony vegyesvonat a javából! A délre induló szerelvények végére néhány teherkocsit akasztanak (leginkább fával rakottakat). Mindebből az utas semmit sem vesz észre, a kocsiredezés néhány perc alatt lezajlik
Hangulatkép a vonat fedélzetéről – az utastársak közül senki sem merült a könyvébe, szinte mindenki az ablakra „tapadt”
Ospizio Bernina állomás, 2256 méter a tengerszint felett. Mivel a völgyben már nyíló virágok helyett itt igazi téli hangulat fogadott, inkább a kicsit szélvédettebb Alp Grüm állomás mellett döntöttem a kiszállást illetően...
A vonat másik oldalán közben zajlik az élet, szemből egy igazi érdekesség érkezik: a kéttagú, 1968-as évjáratú Gem 4/4-es sorozat első képviselője. A gép érdekessége, hogy dízelmotorjának hála felsővezetéktől függetlenül is tud mozogni, emiatt is használják előszeretettel a téli hóeltakarítás során – no meg az eltérő feszültésgű hálózatrészek közötti forgalomban. Az RhB törzshálózata ugynais 11 kV 16,7 Hz-es váltóáram, a Berninán pedig 1 kV-os egyenáram van a felsővezetékben
Alp Grüm állomáson búcsúztam el a délre tartó vonattól, melynek végén a 31-es pályaszámú ABe 4/4I-es veterán segített be Ospizio Bernina állomástól. A motorkocsi 1908-as (!) évjáratú, 1953-ban esett át korszerűsítésen. Lehet, hogy gondosabb karbantartást kapott, mint a hazai vontatójárművek?
Alp Grüm állomásról indul egy délre tartó személyvonat, a rövidke „ablakos” stokk után jönnek az elmaradhatatlan fával rakott kocsik. A háttérben a Piz Bernina „már éppen négyezres” tömbje magasodik
Az előbb látott szerelvény a kedvelt fotótémát jelentő, Alp Grüm állomás déli végén fekvő „visszafordító” ívben. A vonat végére ezúttal az egyik helyi élelmiszerbolt-lánc, a Coop hűtőkocsija került. Biztos nem futja nekik teherautóra...
Alp Grüm állomástól visszafelé az 1988-as gyártású, 52-es pályaszámú ABe 4/4III-as sorozatú motorkocsi kényelmét élveztem, amely másodmagával alkotta a Pontresina–St. Moritz RE szerelvényét, illetve a Bernina-expressz néven futó panorámakocsikat is húzták. Vasútfotós szempontból a Bernina-expressz rossz választás, mivel csak a két motorkocsi áll a „fapados” utasok rendelkezésére, ennek megfelelően 100%-os a kihasználtság, míg a hátul futó, feláras panorámakocsik jobbára üresek voltak
Hazafelé a St. Moritz–Chur RE vonatot a 646-as pályaszámú Ge 4/4III-as sorozatú gép továbbította. Az 1993-as évjáratú sorozat akkoriban a csúcstechnikát jelentette az RhB vonalain. A gép az RhB kedvezményes bérletét reklámozza – az ottani árak mellett viszont még mindig az InterRail a legkedvezőbb ajánlat a külföldi vasútbarátoknak
A vonat végére csatolt Glacier-expressz panorámakocsikkal (leginkább japán turistákkal a fedélzeten) erősített St. Moritz–Chur RE lefelé, Preda és Bergün között
Természetesen nem maradhat ki a megszokott kép sem a Landwasser-viaduktról. A Filisur határában fekvő műtárgy az RhB egyik emblematikus darabja
Azért a végére is maradjon egy kis SBB: Zürich főpályaudvarán a postabuszokat reklámozó alacsony pályaszámú Re 460 006-os vontatta IC vált irányt. Arrafelé ennek a műveletnek a normaideje a hazainál kicsit rövidebb, 5-6 perc alatt is megoldják
A következő részben egy 2008-as kirándulás elevenedik meg, melynek során az szokásos évi sífutóverseny résztvevőit szállító különvonatok miatt igazi járműparádé zajlott a St. Moritz–Scuol-Tarasp vonalon!
