Két évtizede jelent meg az első, össznémet vasúti menetrend.
Az 1991. június 2-án életbe lépő rendszer több változást is hozott az egykori
kelet-német államvasútnál, a DR-nél. Betették a kereküket a nyugati IC-vonatok
a DR hálózatára!
Húsz esztendeje, egészen pontosan 1991. június 2-án lépett
életbe az 1991-1992 évre érvényes vasúti menetrend. Idehaza is számos változást
hozott (például beindultak az InterCity-vonatok Budapest és Miskolc között), de
az egykori NDK-ban is gyökeresen megváltozott a vasúti hálózat. A két
Németország (újra)egyesítése nyomán az állami vasutak is egyesültek, bár névleg
még pár évig két cég működött. A rendszerek azonban mindenképpen egységesek
lettek, így a DR-nél is beindultak a távolsági forgalom minőségi gyorsvonatai,
az IC és EC-vonatok. Nézzük a fontosabb változásokat!
A korábbi időkben a leendő szövetségi fővárost és Hamburgot
mindössze egy pár minőségi gyorsvonat kötötte össze, ez a menetrendváltással
négyre nőtt: az IC 130/139 „Max Liebermann” páros megmaradt, igaz, már nem DR
által bérelt 601-es motorvonattal. Kiegészült a hálózat az IC 131/138 „Theodor
Fontane”, az IC 132/135 „Emil Nolde” és az IC 134/133 „Karl-Friedrich Schinkel”
párosokkal. Az IC 132/135-ös ráadásul közvetlen kocsikat hozott a népszerű
tengerparti üdülőhelyekről: Westerland (Sylt) és Dagebüll Mole is közvetlen
berlini kapcsolatot kapott.
A hamburgi IC 134 „Karl-Friedrich Schinkel” Berlin-Friedrichstraße állomásról indul a DR 132 534 pályaszámú Ludmillájának vezérletével. Nemrégiben még szigorú szabályok szerint működő határállomás volt itt
Ha már üdülés: az NDK egyik kedvelt üdülőhelyére is új IC-vonat indult: az IC 532/533 „Rügen” vonatpár a Köln–Hamburg–Rostock–Stralsund viszonylaton járt, de nyáron továbbment Binz (Rügen) állomására.
Nyugat-Németország többi fővárosa felé is jobbak lettek a
kapcsolatok. Lipcse és Frankfurt am Main között az EC 54/55 „Gustave Eiffel”
(Lipcse–Párizs), EC 56/57 „Heinrich Heine” (Drezda–Párizs) és az IC 156/157 „Georg
Philipp Telemann” (Lipcse–Saarbrücken) páros szállította az utasokat.
Visszatérve Berlinbe: új IC-viszonylatot indítottak Berlin
és Karlsruhe között. Ezen a vonalon a főváros lakói nem csak belföldi, hanem
nemzetközi vonatokat is kaptak. Az EC 72/73 „Otto Lilienthal” (Berlin–Zürich)
nemzetközi vonat mellett az IC 170/171 „Andreas Schlüter”, az IC 172/173 „Walter
Gropius”, az IC 174/175 „Havelland”, az IC 176/177 „Ricarda Huch”, az IC
178/179 „Bettina von Arnim” egészítette ki a kínálatot. München felé az IC
184/185 „Leo von Klenze” vonatpár indult be.
Az IC 185 „Leo von Klenze” továbbítására a DR a 132 203-as Ludmillát jelölte ki 1991. június 6-án. A szerelvény a mai Hauptbahnhof helyén halad át. Egykor csak a gyorsvasút állt meg a Lehrter Stadtbahnhof névvel illetett megállóhelyen, közvetlenül Kelet- és Nyugat-Berlin határán
Indult egy másik viszonylat is. Ez Berlint Kölnön keresztül
a svájci Bázellel kötötte össze, részben a mai Berlin–Köln ICE-vonatok
útvonalán. Itt a kínálat a következő volt: EC 102 „Rätia” (Chur–Berlin), EC 107
„Mont Blanc” (Berlin–Genf), EC 108 „Thunersee” (Interlaken Ost–Berlin), IC 501 „Heinrich
der Löwe”, IC 601 „Rheinland”, IC 602/603 „Kaiserstuhl”, IC 605 „Stolzenfels”
(Berlin–Karlsruhe), IC 606/607 „Adolph von Menzel” (Wiesbaden–Berlin–Wiesbaden),
IC 608/609 „Beethoven” (Köln–Berlin–Köln) és IC 908 „Mark Brandenburg”
(Hannover–Berlin).
Ma már hiába keressük, sem a Ludmillákat nem találjuk meg a Stadtbahnon, sem pedig a TEE-festésű Avmz111-eseket. A felvétel az IC 184 „Leo von Kenzle” vonatról a Jannowitzbrücke megállónál készült
Ugyancsak beindult az amszterdami repülőtérre, a Schipolra
közlekedő gyorsvonatpár: napi két pár vonat közlekedett erre, ahol ma
kétóránként járnak az IC-vonatok.
Kelet felé is változtak a kapcsolatok: a 476/477 vonatpár menetrendjét
12 órával eltolták és csak a Pozsony–Hamburg viszonylaton közlekedett. A
korábbi Prága–Rostock vonatot pedig a D 322/323 „Neptun” váltotta a
Prága–Koppenhága viszonylaton.
A vadonatúj (már új, DB-s pályaszámrendszer számozott) 112 025-ös és mögötte a kétáramnemű 230 020-as (később 180 020) közös erővel húzza be Berlin-Lichtenbergre a D 322 „Neptun” nemzetközi gyorsvonatot
Újdonság volt még a D1310/1311 „Csárdás” megjelenése: a
Budapest–Malmö hálókocsijáratot is továbbító szerelvény belgrádi közvetlen
kocsikat is hozott, így lényegében átszállásmentes kapcsolat jött létre
Koppenhága és Thesszaloniki között, mert elegendő volt a Hellas Expresszen
Budapest és Belgrád között átfáradni egy másik kocsiba.
Az IC 178 „Bettina von Arnim” éppen az egykori szektorhatáron kel át a Humboldthafen felett. A Stadtbahn nem villamosított részein (a drót ekkor még csak a mai Ostbahnhofig ért be keletről) a DR Ludmilliái segítették át a vonatokat
A menetrendváltással lényegében eltűntek a DR korábbi
minőségi távolsági gyorsvonatai: átalakult a Städte-Expreß hálózat és az
InterExpress-rendszer is. Előbbi jobbára IR-vonatokká változott, utóbbit az IC
és EC-vonatok hálózatába integrálták.
Az illusztriációkat a Berliner Eisenbahnarchív képeiből válogattuk. A hatalmas gyűjteményt a www.gerdboehmer-berlinereisenbahnarchiv.de címen érhetik el olvasóink.
