2011. 06. 06.

Indóház, június

Sokat változott az Indóház magazin az utóbbi időkben. A magyar nyelvű újság nem csak küllemében, hanem tartalmában is változik. Hogy előnyére-e, azt nem tudom. Az biztos, hogy van, ami hiányzik a lapból.

A júniusi Indóházat fellapozva és a tartalomjegyzéket átfutva meglehetősen csalódott lettem. Húsz éve járnak Magyarországon InterCity-vonatok, de erről egy mondat sem szerepel az újságban – pedig az évforduló június 2-ára esett. Ehelyett azonban három oldal jut egy hetven évvel ezelőtti légitámadásnak, amikor egy káprátaljai sebesvonatot támadott meg néhány repülőgép, amelyek identitása a mai napig tisztázatlan. Ugyancsak találunk Nohabot a lapban, mert hát az kell…
A balatoni vasút történetét feldologozó írás harmadik részében Nagy Tamás a tőle megszokott igényességgel boncolgatja a Déli Vasút vonalának történetét, ráadásul kiváló fényképekkel illusztrálva.
Nohab nélkül nincs Indóház...

Egy másik remek szerző, Mucsi Barnabás a csehszlovák Búvárokról értekezik a tőle megszokott igényességgel és idehaza eddig nem publikált képpekkel színesítve az írást.

A PR-cikkek sem maradhatnak el: a típusbemutatónak álcázott reklámban ezúttal az NSB számára készülő FLIRT-eket mutatja be a lap – némi spéttel, mert a vonat tavaly ősszel, az InnoTranson volt újdonság.
A külföldi vasutak között megismerhetjük a vatikáni hálózatot és Andó Gergely ausztráliai kalandjainak sora is folytatódik.
A kisvasúti rovat java részét a kecskeméti kisvasútban rejlő lehetőségek boncolgatása tölti ki, érdekes és tanulságos írás.
A vasútmodell-rovatban a Rivarossi GYSEV-5047-ese került a tesztelők kezébe, de a MÁV-hoz került osztrák eredetű, Bu sorozatú, kéttengelyes kocsit is megismerhetjük. Újdonság a MÁV-START Talentje is, a Brawa készíti az „Okoskákat”.

Az olvasói levelek között ismét szórakoztató írásokat találhatunk: többek között a Miskolc–Diósgyőr vasútvonal „S-Bahn-osításának” örökzöld témája is előkerül.
Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy ismét egy felemás újság került a standokra. A fontosabb évfordulók egy része lazán elfelejtődött, más, sokkal kevésbé fontosabb történeti momentumok, ahogy azt megszoktuk az Indóháztól… Mindenesetre a Búvárt a címlapon hozó lapszámért 695 forintot kell fizetni. Megéri? Döntsék el Önök!