2011. 06. 21.

Emeletessel az erdőn át

A 218-as autóbusz Berlinben fogalom. Nem csak a szép vonalvezetés, hanem a viszonylaton közlekedő járművek okán is rászolgált a hírnévre. Nos, a nyári menetrend bevezetése okán most tegyünk egy kört a különleges autóbusz-viszonylattal!





Immáron tizenegy esztendeje, hogy a 218-as autóbusz-viszonylat jelenlegi formájában üzemel. A központi buszpályaudvar, a ZOB és a festői szépségű Pfaueninsel között ingázó járaton ekkor, egészen pontosan 2000. április 20-án jelentek meg a nosztalgiabuszok. A berlini közlekedési társaság, a BVG és a Traditionsbus nevű egyesület együttműködésében egy forgalmi számban különféle – jellemzően emeletes – nosztalgiabuszok járnak a járaton. A többi forgalmi számban pedig a BVG hagyományos emeletes kocsijai közlekednek a Wannsee és a Havel partján.
A 218-as autóbusz vonalvezetése...

 ...megállóhelyei, az átszállási kapcsolatokkal
(forrás: BVG)
A Berliner Forst és a Forst Grunewald nevű erdőkben tekergő Havelchausse számtalan látványosságot kínál a buszbarátoknak és a gumikerekűek iránt kevésbé érdeklődőknek is: a Grunewaldturm nevű kilátó, a Schildhornnál lévő kisvendéglő vagy éppen a Pfaueninsel varázslatos világa sokak számára kedvelt kirándulóhely. A megosztás éveiben is szerették a nyugat-berliniek a környéket. Nemhiába, hiszen a legnagyobb, egybefüggő erdő terül el a környéken.
Hangulatos erdei utakon át vezet utunk

Utazásunkat a központi buszállomáson, a Zentrale Omnibusbahnhofon kezdjük. A 218-as az egyetlen városi járat, ami innen indul – a sok távolsági busz között nem könnyű megtalálni a városi viszonylat felszállóhelyét. Sokan nem is innen, hanem az első megállótól, a Messe Nord gyorsvasúti megálló közelében lévő Messedammtól utaznak a járattal. Vagy éppen a Theodor-Heuss-Platz megállótól, amelyet azonnal el is érünk, amint elfogy a körzeti televíziónak és rádióknak, az RBB-nek otthont adó „Haus des Rundfunks” tömbje. Innen pedig már nyílegyenesen kocog az emeletes a Heerstrassén, keresztezi a spandaui gyorsvasúti vonalat. A Heerstrasse Berlin egyik leghosszabb utcája, csaknem tíz kilométer hosszú.
A Traditionsbus e.V. SD200-asainak egyike tart a ZOB felé. A felvétel a Haus des Rundfunks előtt készült

A nagyforgalmú Theodor-Heuss-Platznál közel esik a metróállomás

Az öt sávos út különlegessége, hogy mind az öt sáv változó irányban járható: az idehaza csak a KRESZ-könyvekből ismert vörös X vagy éppen zöld nyíl jelzi, hogy melyik sávban haladhatunk és melyikben nem. Hasznos megoldás. Azonban az ötből általában csak négy sáv járható, a középsőt csak rendkívül indokolt esetben nyitják meg: ha az Olyimpiastadion (itt játszik a Hertha BSC) vagy a Waldbühne (szabadtéri színpad) forgalma ez megkívánja. Egyéb esetben balra nagyívben lehet kanyarodni ott, ahol ezt engedélyezik.
Ilyen állat márpedig nincs! A változtatható irányú forgalmi sáv idehaza ismeretlen fogalom...

Míves S-Bahn állomás a Heerstraßénál
A Schloßplatz után buszunk befordul az erdőbe: az Am Postfenn nevű utcán éri el a Havelchausset. Ennek közelében található egy angol nyelvű iskola, így ez ad némi „hivatásforgalmat” a vonalnak – bár nem valószínű, hogy mondjuk a brit követségen dolgozók gyermekei busszal járnának. Legalábbis nem menetrend szerinti busszal.
A Havelchausseről egy rövid időre letér a busz a Schildhorn megállónál: az itt található hurokban megfordulunk (mindkét irányban betér ide a járat), majd folytatjuk utazásunkat a Havel partján. A Grunewaldturm a következő említésre méltó célpont.
Így fest a Schildhornnál lévő buszforduló ősszel...

 
...és késő nyáron, amikor még zöldek a fák
A kilátótorony építéséről 1897-ben döntött a teltowi járási gyűlés. A torony emlékül épült az 1888-ban elhunyt I. Vilmos porosz király századik születésnapjára. A kirándulók kedvelt célpontját 1897. március 10-én kezdték építeni és 1899. június 9-én adták át a közönségnek Franz Schwechten művét. Az eredetileg „Kaiser-Wilhelm-Turm” nevű építményt 1948-ban keresztelték át a mai nevére. Az épületben mindezek ellenére is megtaláljuk a király szobrát.
 A Grunewaldturm
(forrás: Wikipedia)

Kilátás az emeletről
(fotó: Németh Zoltán)
A busz azonban tovább kanyarog az úton, a kocsiból csak néhány pillantást vethetünk a Grunewaldturmra. Hamarosan a Großes Fenster megállót jelenti be a buszvezető – vagy a modern kocsiknál a „műtyúk”. Itt egy utolsó pillantást vethetünk a Havelre, majd az erődben kanyarogva előttünk meglátjuk az AVUS-t. A mai A115-ös autópálya bevezető szakasza nem is olyan régen autóversenyeknek adott otthont. A belső végpont, a Messe közelében még ma is megtalálható, műholdképekről kiválóan látható a fordulórendszer.
Berlin-Wannsee állomásnál nagy az utascsere. Sokan itt szállnak buszra, mert hajóval vagy éppen vasúttal érkeztek. A képen egy D81-es sorozatú, MAN SD200-as áll a megállóban
(fotó: Németh Zoltán)
Hamarosan elérjük Berlin-Wannsee állomást. A gyorsvasúti és regionális vasúti csomópont számos busz végállomása. A Wannsee partján lévő kikötőből pedig jó néhány kirándulóhajó mellett az F10-es számú „városi hajót” is megtaláljuk. A viszonylat óránként ingázik Kladow és Wannsee között – bármilyen hagyományos jeggyel is igénybe vehető, így „olcsó sétahajónak” sem utolsó. Igaz, a végállomáson ki kell szállni és újra beszállni...
A busz Wannsee főutcáján, a Potsdamba vezető Königstrassén megy egy kicsit, majd befordul egy olyan sarkon, amitől számos BKV-s irodista haja égnek állna. A Pfaueninselchaussen a bicikliseket kerülgetve érjük el a végállomást, a Pfaueninselt. Igaz, nem a szigeten, hanem a szigetre vezető komp közelében állunk meg.
Az 1821 óta látogatható sziget nem csak a XIX. századi épületek, hanem a szabadon kószáló pávák miatt is érdekes. Aki pedig szemfüles, még 1831-ben épült Royal Luise nevű hajó mását is láthatja. Az eredeti hajót IV. Vilmos angol király ajándékozta a porosz III. Frigyes Vilmosnak. 1997 és 1999 között készült el a hajó másolata, amelynek otthona a buszfordulóból is látható házikó.
A hajókikötő szinte belesimul a tájba a Pfaueninsel sarkán

A Royal Luise útközben
(forrás: Wikipedia)
Aki sétálni szeretne, a Havel partján vezető utakon eljuthat például a Berlin és Potsdam közötti kapcsolatot biztosító Glienicker Brückéhez, innen bármelyik városba továbbutazhat az itteni busz- vagy éppen a postdami villamosviszonylatokkal. Aki pedig megéhezett, az a komp „szárazföldi” végpontja melletti vendéglőben falatozhat a következő buszig.
A Pfaueninsel végállomáson várakozik egy vadonatúj MAN emeletes busz
A 218-as buszok a nyári menetrend szerint hétköznap óránként, hétvégén félóránként indulnak. A nosztalgiabusz minden második órában érkezik – két óra alatt fordul meg és a normál díjszabás szerint igénybe vehető.
Írásunk egy rövid sorozat része. A következő részében megismerkedhetünk az itt is említett F10-es kompjárattal.

A viszonylaton több nosztalgiakocsi is megfordult már. A képen egy Büssing DE74-es...

...és egy MAN SD200 D81-es. A busz előtt, a kép bal szélén álló ember segíti a buszvezetőt, hogy megtalálja a célfilmen a megfelelő végállomást. Azonban ez nem sikerült, mert az előző napokban a kocsi másfelé járt és arrafelé passzoló szalagot helyeztek el benne

Tavasztól őszig a többletindulásokat modern, klimatizált kocsikkal adja a BVG. Valamennyi autóbuszról a ZOB-on készültek képeink

Az SD200 D81-es utasterébe pillanthatunk. Így fest az emelet...

...és így az alsó szint
(fotók: Németh Zoltán)

A Büssing-emeletes a wannsee-i S-Bahn-állomáshoz érkezett

A Pfaueninseltől indul vissza, a belváros felé az MAN új emeletes busza
(a másképp nem jelölt képek a szerző felvételei)

Írásaink kommentálására a RegionalBahn Facebook-oldalán van lehetőség.