Az osztrák államvasút, az ÖBB a közelmúltban megkezdte menetrendszerűségi mutatóinak rendszeres közzétételét honlapján. Nem találták fel ezzel a spanyolviaszt, ennek ellenére érdemes elemezni az adatokat, mivel az utasközpontúságot tükröző adathalmaz már határainkat súrolja. Természetesen betekintünk egy „liberalizáltabb” vasúti világ statisztikájába is, illetve a következő bejegyzésben további országokat is górcső alá veszünk...
Az ÖBB honlapjára felkerült adatok főbb vonattípusok szerinti és földrajzi bontásban tanulmányozhatóak. A késett vonat definíciója viszonylag szigorú, 5 perces csúszás megengedett. Az országos adatok alapján az összes vonatra vetítve április folyamán így 96,2%-os pontossági mutatót kapunk. Az is világosan látszik, hogy a statisztikát a távolsági forgalom rontja, 84,9%-al, míg a regionális forgalom 96,7%-a kifejezetten jó eredmény. Érdemes megjegyezni, hogy a távolsági forgalomban a szórás nagyobb: míg januárban és februárban 90%-ot meghaladó pontosságot mértek, tavaly decemberben a 74% körüli mélyponttól volt hangos a sajtó. A tartományonkénti bontást elemezve látható, hogy kirívó területek nincsenek, egyedül Salzburg és Burgenland tartományok április statisztikája marad el kissé a többiektől.
Aki nem rontja a számokat: a bécsi „Vorortelinie” S45-ös viszonylata szinte városi villamosnak tekinthető, a napközben ritkán betévedő tehervonatok sem okoznak zavart a vonalon, ritka tehát a késés. A fenti szerelvénynek mégis sikerült, talán másik Talent „maradt fekve”?
Az osztrák vasút kommentárja kiemeli, hogy a számok a 2010-es évhez képest javulást mutatnak, főleg ami a távolsági forgalmat illeti. A legjobban a bécsi S-Bahn teljesít, 99% körüli értékkel, ami nem meglepő, a Stammstrecke 3 perces feszes követési ideje elég szigorú ritmust diktál a vonatszemélyzetnek. A távolsági forgalom gyenge számai mögött az ÖBB szerint az egyik fontos tényező a külföldről érkező vonatok késése. A Westbahn folytatásában, a Salzburg–Rosenheim–Kufstein korridorvonalon a DB évekig tartó pályafelújítást folytat, ami pedig a keletről belépő Railjet-járatok pontosságát illeti – nos, hazai olvasónak ezt valószínűleg nem kell bemutatnunk.
Téli reggel a Westbahn bécsi bevezető szakaszán, a fenti késett Railjet Salzburg felől pedig a belső (távolsági) vágány helyett a külső (helyi) vágányon érkezik Hütteldorfba, váltóállítási problémák miatt. A Railjetek kifejezetten problémásak késési szempontból a nagy távolságok miatt
A késési statisztikák publikálásának egyik őshazája Nagy-Britannia. Ott a kilencvenes években lezajlott (majdnem) teljes liberalizáció magával hozta a fogyasztók, azaz utasok jogát is az adott szolgáltató minőségének megismerésére – éles ellentétben az államvasúti „csak ránk tartozik” hozzáállással. Tekintsük meg az infrastruktúrát üzemeltető Network Rail honlapján a főbb számokat!
Az éves bontású adatok szerint a vonatok 90,8% volt a megadott határokon belül pontos. Ez regionális vonatok esetében 5 perc, távolsági vonatok esetében 10 perc (az ÖBB-nél ez utóbbi is csak 5 perc!).
A szolgáltatók szerinti bontású adatok a papírformát hozzák: a többé-kevésbé „zárt” rendszerben dolgozó, „homogén” járatösszetételű szolgáltatók vannak a piramis csúcsán (c2c, Merseyrail, Chiltern). A komplexebb hálózatokat üzemeltetők közül az Arriva Train Wales és a South West Trains szerepelt jól (94,2 és 93,7%). Nem meglepő módon a sereghajtók a távolsági szolgáltatók: a CrossCountry (88,2%), az East Coast (84,3%) és a Virgin Trains (85,5%) gyengébb szereplése a járatok és vonalhálózat komplexitásának fényében nem meglepő. Ne felejtsük el azonban, hogy számukra a pontossági limit 10 perc – valószínű, hogy az ÖBB által használatos 5 perces limittel ezek a számok még alacsonyabbak lennének. A távolsági szolgáltatók között az éltanuló a First Great Western, 90,7%-al. A hátterében az is állhat, hogy GW nem üzemeltet járatokat villamosított vonalakon, egy lehetséges hibaforrás tehát számukra kiesik.
A Network Rail oldalán találhatunk rövidebb bontású adatokat is, a legfrissebb 2011 márciusának adatsora. Drámai meglepetés nincs, bármilyen metodikát is választunk, a távolsági szolgáltatók „hendikepje” nyilvánvaló.
Az SNCF Infra, azaz a pályákat kezelő társaság TGV-mérővonata vár következő bevetésére Párizsban a Gare de l'Est pályaudvaron, 2009 decemberében
Ha képzeletben átkelünk a csatornán, az SNCF felségterültén is érdemes kutakodni. Nem könnyű meglelni az adatokat, mert egyszeri sajtóközlemény formájában kerülnek nyilvánosságra, de több más lap mellett az angol nyelvű „The Connexion” is idézi a tavaly február közepén nyilvánosságra hozott 2009-es számokat. A metodika itt az osztrákhoz hasonlított, 5 perces eltérés engedélyezett a menetrendhez képest. A papírformának megfelelően jobban szerepeltek a regionális (TER) járatok, 91,4%-os pontossággal. A távolsági forgalom már jóval gyengébb, 81,2%-os menetrendszerűséget mutatott. A franciák rájuk jellemző eleganciával egyszerű utat találtak a javításra: a távolsági vonatok esetén 2010-től megemelték a késési limitet, a középtávú járatok esetében 10 percre, míg a 3,5 óránál hosszabb menettartamú járatoknál 15 perc lesz a pontosság határa. Valljuk be, kézenfekvő és valahol érthető is a „trükközés"” de elegánsnak nem nevezhető...
Pontos vagy sem? A kijelző alján lévő 1740-es számú Corail Intercités járat a régi statisztika szerint még bőven késett vonatnak számított, az SNCF új szabályai szerint viszont már egy perc híján pontos. Sőt, a mai szabályok szerint a 17 perces késéssel közlekedő TGV-k is súrolják a 15 percre emelt lécet...
(fotók: Magyarics Zoltán)
Következő bejegyzésünkben más további vasutak háza táján is körülnézünk, és körképünket a hazai helyzettel zárjuk – tartsanak velünk!
Aki nem rontja a számokat: a bécsi „Vorortelinie” S45-ös viszonylata szinte városi villamosnak tekinthető, a napközben ritkán betévedő tehervonatok sem okoznak zavart a vonalon, ritka tehát a késés. A fenti szerelvénynek mégis sikerült, talán másik Talent „maradt fekve”?
Az osztrák vasút kommentárja kiemeli, hogy a számok a 2010-es évhez képest javulást mutatnak, főleg ami a távolsági forgalmat illeti. A legjobban a bécsi S-Bahn teljesít, 99% körüli értékkel, ami nem meglepő, a Stammstrecke 3 perces feszes követési ideje elég szigorú ritmust diktál a vonatszemélyzetnek. A távolsági forgalom gyenge számai mögött az ÖBB szerint az egyik fontos tényező a külföldről érkező vonatok késése. A Westbahn folytatásában, a Salzburg–Rosenheim–Kufstein korridorvonalon a DB évekig tartó pályafelújítást folytat, ami pedig a keletről belépő Railjet-járatok pontosságát illeti – nos, hazai olvasónak ezt valószínűleg nem kell bemutatnunk.
Téli reggel a Westbahn bécsi bevezető szakaszán, a fenti késett Railjet Salzburg felől pedig a belső (távolsági) vágány helyett a külső (helyi) vágányon érkezik Hütteldorfba, váltóállítási problémák miatt. A Railjetek kifejezetten problémásak késési szempontból a nagy távolságok miatt
A késési statisztikák publikálásának egyik őshazája Nagy-Britannia. Ott a kilencvenes években lezajlott (majdnem) teljes liberalizáció magával hozta a fogyasztók, azaz utasok jogát is az adott szolgáltató minőségének megismerésére – éles ellentétben az államvasúti „csak ránk tartozik” hozzáállással. Tekintsük meg az infrastruktúrát üzemeltető Network Rail honlapján a főbb számokat!
Az éves bontású adatok szerint a vonatok 90,8% volt a megadott határokon belül pontos. Ez regionális vonatok esetében 5 perc, távolsági vonatok esetében 10 perc (az ÖBB-nél ez utóbbi is csak 5 perc!).
A szolgáltatók szerinti bontású adatok a papírformát hozzák: a többé-kevésbé „zárt” rendszerben dolgozó, „homogén” járatösszetételű szolgáltatók vannak a piramis csúcsán (c2c, Merseyrail, Chiltern). A komplexebb hálózatokat üzemeltetők közül az Arriva Train Wales és a South West Trains szerepelt jól (94,2 és 93,7%). Nem meglepő módon a sereghajtók a távolsági szolgáltatók: a CrossCountry (88,2%), az East Coast (84,3%) és a Virgin Trains (85,5%) gyengébb szereplése a járatok és vonalhálózat komplexitásának fényében nem meglepő. Ne felejtsük el azonban, hogy számukra a pontossági limit 10 perc – valószínű, hogy az ÖBB által használatos 5 perces limittel ezek a számok még alacsonyabbak lennének. A távolsági szolgáltatók között az éltanuló a First Great Western, 90,7%-al. A hátterében az is állhat, hogy GW nem üzemeltet járatokat villamosított vonalakon, egy lehetséges hibaforrás tehát számukra kiesik.
A Network Rail oldalán találhatunk rövidebb bontású adatokat is, a legfrissebb 2011 márciusának adatsora. Drámai meglepetés nincs, bármilyen metodikát is választunk, a távolsági szolgáltatók „hendikepje” nyilvánvaló.
Az SNCF Infra, azaz a pályákat kezelő társaság TGV-mérővonata vár következő bevetésére Párizsban a Gare de l'Est pályaudvaron, 2009 decemberében
Ha képzeletben átkelünk a csatornán, az SNCF felségterültén is érdemes kutakodni. Nem könnyű meglelni az adatokat, mert egyszeri sajtóközlemény formájában kerülnek nyilvánosságra, de több más lap mellett az angol nyelvű „The Connexion” is idézi a tavaly február közepén nyilvánosságra hozott 2009-es számokat. A metodika itt az osztrákhoz hasonlított, 5 perces eltérés engedélyezett a menetrendhez képest. A papírformának megfelelően jobban szerepeltek a regionális (TER) járatok, 91,4%-os pontossággal. A távolsági forgalom már jóval gyengébb, 81,2%-os menetrendszerűséget mutatott. A franciák rájuk jellemző eleganciával egyszerű utat találtak a javításra: a távolsági vonatok esetén 2010-től megemelték a késési limitet, a középtávú járatok esetében 10 percre, míg a 3,5 óránál hosszabb menettartamú járatoknál 15 perc lesz a pontosság határa. Valljuk be, kézenfekvő és valahol érthető is a „trükközés"” de elegánsnak nem nevezhető...
Pontos vagy sem? A kijelző alján lévő 1740-es számú Corail Intercités járat a régi statisztika szerint még bőven késett vonatnak számított, az SNCF új szabályai szerint viszont már egy perc híján pontos. Sőt, a mai szabályok szerint a 17 perces késéssel közlekedő TGV-k is súrolják a 15 percre emelt lécet...(fotók: Magyarics Zoltán)
Következő bejegyzésünkben más további vasutak háza táján is körülnézünk, és körképünket a hazai helyzettel zárjuk – tartsanak velünk!
