Négy óra alatt a tengerhez?

Nemrégiben a közelmúltból tallóztunk, most vegyünk górcső alá egy kicsit régebbi sajtós gyöngyszemet. Már csak azért is, mert mostanában sokat hallunk százhatvanas pályákról és nagyívű fejlesztésekről szóló ígéretekben soha nincs hiány. A történelem az élet tanítómestere, ennek jegyében érdemes elgondolkodni, hogy a „nagyotmondás” helyett a hétköznapi apróságok szintjén kellene a hazai közlekedési kultúrát javítani. Ha így lenne, utódaink valószínűleg nem írnának hasonló blogbejegyzéseket napjaink sajtóhíreiből.

A szóban forgó cikk pedig a következő, a kilencvenes évek szürke hétköznapjainak egyik Hajdú-Bihari Naplójából:

Az alaphelyzet nyilvánvaló: kigördült az azóta jobblétre szenderült Ganz (-MÁVAG, -Hunslet, -Ansaldo, akármi) kapuján az utolsó nagyívű fejlesztések egyike, a BVmot. Akkor még persze sehol sem volt az gyenge üzemkészség miatti kiábrándultság, ez volt a honi vaspályák királya. (Mert ugye a 100-as Gigant az bütykölés, de ez... száguldásra termett!) Pezsgők durrantak, villogtak a vakuk, apadt a salátabár, sajtóbemutató, repiút, és végül Zágrábba is eljutott a MÁV zászlóshajója.

Talán az emelkedett hangulat, a sok pezsgő, vagy csak a MÁV-menedzsment napi realitástól való hűvös távolságtartása volt az oka az alábbi mondatoknak - mindenesetre ízlelgessük apránként:

„Az Együttműködési Bizalmi Alap 1992-ben alakult meg, melyet Magyarország, Horvátország, Románia és Törökország azért hozott létre, hogy javítsák a vasúti összeköttetés feltételeit, Európa központi és keleti területei között.”

„...célja az, hogy három éven belül korszerű motorvonattal Budapest és Zágráb között a jelenlegi öt óra harminc perces időtartamról három órára csökkenjen a menetidő.”

„...a cél az, hogy Budapestről indulva Rijekáig négy órára csökkenjen le a menetidő.”

Jelenleg:

• a Budapest - Zágráb távon 6 óra és 6 óra 45 perc között szórnak a közvetlen vonatok menetidejei;
• Fiumébe (azaz Rijekába) közvetlen vonat nincs;
• Budapestről 4 óra alatt Nagykanizsa érhető el, egészen komolytalan 55 km/óra átlagsebesség mellett (igen, ezt kissé cinikusan gyorsvonatnak hívják...), tehát ne fogjuk a horvátokra a 3 órás zágrábi álom bukását;
• A három IC-motorvonatból némi tákolás árán néha kettőt is ki lehet adni egyszerre a forgalomba, de ez csak piros betűs ünnepeken jön össze;
• Azóta a MÁV elfogyasztott kb. 50 felsővezetőt, beiktatástól a végkielégítésig kompletten;
• A fenti együttműködési alapról nem hallani, viszont Románia felé egyre lassabb az eljutás, Horvátország nem tűnik túl aktívnak vasúti együttműködésben.

Lehet, hogy nagy álmok helyett a reális cél így 2011 felé a MÁV-Start részére az lenne, hogy minden budapesti elővárosi vonat mellékhelyiségében legyen szappan és kéztörlő? Vagy hogy a fővonali gyorsvonatok a 70 km/óra átlagsebességet elérjék?

Ha túl magasra rakjuk a lécet, csak röhög majd rajtu(n)k az utókor...